Így pótold a mikroelemeket természetes módon

Pap Edina 2025. szept. 3. Kb. 10 perc olvasás

A mikroelemek, vagy nyomelemek, azok a tápanyagok, amelyekre a növényeknek csak nagyon kis mennyiségben van szükségük, de nélkülözhetetlenek az egészséges növekedésükhöz és anyagcseréjükhöz. Amíg a nitrogén, foszfor, kálium a növény fő táplálékai, a mikroelemek az „étrend-kiegészítők” szerepét töltik be. Ismerjük meg őket közelebbről!

A növények egészséges fejlődéshez szükséges legfontosabb mikroelemek a vas (Fe), a mangán (Mn), a bór (B), a réz (Cu), a cink (Zn), a molibdén (Mo). A kalciumot (Ca) és a magnéziumot (Mg) inkább mezoelemként tartjuk számon, mivel valamivel többet igényelne belőlük a növények, mint a mikroelemekből.

A mikrotápanyagok többféle biokémiai folyamatban vesznek részt:

Vas (Fe): fontos szerepet játszik a fotoszintézisben és a légzésben résztvevő enzimek működésében. Ezen kívül a hüvelyeseknél részt vesz a nitrogén megkötésében is.

Mangán (Mn): a fotoszintézisben az oxigéntermelő szakasz kulcsfontosságú eleme, mivel aktiválja a vízbontó enzimeket. Szerepet játszik a légzésben és a nitrogén-anyagcserében is.

Bór (B): a bór nélkülözhetetlen a sejtfal felépítésében, a cukorszállításban, a pollenképződésben és a megtermékenyülésben.

Réz (Cu): számos redoxi folyamatban működő enzim kofaktora, mint például a fotoszintézisben és a légzésben részt vevő citokróm-oxidáz. Fontos szerepe van a sejtfal megerősítésében is.

Cink (Zn): több enzim, köztük a növényi növekedési hormon, az indol-ecetsav (auxin) szintézisében részt vevő enzim aktivátora. Szerepet játszik a keményítő és a cukrok képződésében is.

Molibdén (Mo): A nitrogén-fixáció és a nitrát-redukció kulcseleme. A nitrogénáz és a nitrát-reduktáz enzimek alkotóeleme, amelyek a légköri nitrogén megkötésében, illetve a talajban lévő nitrátok aminosavakká történő átalakításában játszanak szerepet.

Kalcium (Ca): a növényekben a sejtfal szerkezeti eleme, amely stabilitást ad a növénynek. Jeladó molekulaként is funkcionál, részt vesz a stresszválaszban és a sejtosztódásban.

Magnézium (Mg): a klorofill molekula központi atomja, így elengedhetetlen a fotoszintézishez. Számos enzim aktivátora, amelyek a fehérjeszintézisben és a szénhidrát-anyagcserében vesznek részt.

Honnan jut a növény mikroelemekhez?

A legtöbb talaj természetes úton tartalmazza ezeket a mezo- és mikroelemeket, de a felvehetőségük nagyban függ a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaitól, illetve egyéb tápelemek túlzott jelenlététől.

A talaj pH-ja a legmeghatározóbb tényező a mikroelemek felvehetőségében. Savanyú talaj (alacsony pH) esetén a legtöbb mikroelem (vas, mangán, cink, réz, bór) felvehetősége csökken, mert oldhatatlan formába kerülnek, vagy kicsapódnak. A mangán és az alumínium felvétele viszont túlzottá válhat, ami a növényre mérgező hatású lehet. Lúgos környezetben, azaz magas pH esetén a vas (Fe), a mangán (Mn), a cink (Zn), a réz (Cu) felvétele akadályozott, mivel ezek az elemek oldhatatlan vegyületekké alakulnak át. Ezzel szemben a molibdén (Mo) felvehetősége nő lúgos talajokban.

A talaj szervesanyag-tartalma, különösen a humusztartalma szintén jelentős hatással van a mikroelemek felvételére. A szerves anyagok kelátképző hatásúak lehetnek, ami javítja a mikroelemek, például a vas és a cink felvételét, mivel oldható komplexeket hoznak létre. Ugyanakkor a túlzott szervesanyag-tartalom bizonyos esetekben megkötheti a rezet és a mangánt, csökkentve ezzel a növény számára elérhető mennyiséget.

A talaj víztartalma és levegőzöttsége közvetlenül befolyásolja a mikroelemek oldhatóságát és mozgását a talajban. A tápanyagok a talajoldatban oldott formában jutnak el a gyökerekhez. Száraz talajban nem oldódnak megfelelően a tápelemek, ezért a felvehetőségük is romlik. Ha talaj tömött, nincs benn elég levegő vas- és/ mangánmérgezés alakulhat ki, ha ezekből a mikroelemekből túlzott mennyiség áll rendekezésre.

A mikroelemek felvételét nagymértékben befolyásolják a makro- és más mikroelemek közötti kölcsönhatások (szinergizmus és antagonizmus). A tápelem-antagonizmus azt jelenti, hogy két vagy több tápanyag ellentétes hatással van egymásra a növényben. Ez azt jelenti, hogy az egyik tápelem túlzott mennyisége gátolja a másik felvételét vagy hasznosulását. Például a magas foszfáttartalom gátolhatja a cink felvételét, míg a magas mangán tartalom a vas felvételét. Szinergizmus során a tápelemek segítik egymás felvételét. Ezt a legjobban az alábbi ábra szemlélteti

Az ionantagonizmus főbb okai

Versengés a felvételért: egyes tápelemek, például a kálium és a magnézium, a gyökereken keresztül történő felvétel során ugyanazért a helyért versengenek. Ha az egyikből túl sok van, a másikból kevesebb jut be a növénybe.

Kicsapódás: előfordulhat, hogy a talajban lévő tápelemek kémiai reakcióba lépnek egymással, és oldhatatlan vegyületeket, „csapadékot” hoznak létre, amit a növény nem tud felvenni és hasznosítani. Ilyen például a túlzott foszforadagolás, ami a talajban lévő cink kicsapódásához vezethet.

Élettani gátlás: a növényen belüli folyamatok is befolyásolhatják az egyes tápelemek hasznosulását. A kalcium nagy mennyisége például gátolhatja a bór felvételét és szállítását a növényen belül.

A tápelem-antagonizmus elkerülése érdekében fontos a kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás. Mindenek előtt meg kell ismerünk a talajunk fizikai és kémiai tulajdonságait, amiben a talajvizsgálat segíthet. Azután ki kell választanunk a megfelelő mikroelempótló és talajjavító készítményeket, amik a legtöbbször természetes anyagok.

A legtöbb mikroelem, mint pl. a vas, a cink vagy a réz a földkéregben természetes formában megtalálható. Ezeket az ásványi anyagokat bányásszák, majd feldolgozzák, hogy a növények számára könnyen felvehető formába kerüljenek. Például a vas-szulfátot (vasgálic) természetes ásványokból állítják elő. A különböző kelátok azonban mesterségesen előállított, stabilabb vegyületek, de ezek sem „ördögtől való” anyagok.

Mik a kelátok?

A mikroelem-kelátokat kémiai reakcióval, azaz kelátképzéssel állítják elő. A folyamat során egy kelátképző molekula (pl. EDTA, DTPA) gyűrűs szerkezetet alkotva stabilan körülzár egy fémiont, vagyis egy mikroelemet (például vasat, cinket, mangánt). Ezzel a módszerrel a fémionok a növények számára könnyen felvehető, vízben oldható és stabil formában maradnak, elkerülve, hogy kicsapódjanak, vagy más elemekkel reakcióba lépve felvehetetlenné váljanak a talajban.

A mikroelem-kelátok használatának számos előnye van a hagyományos szervetlen mikroelem-forrásokkal szemben. A kelatizált mikroelemek a talaj kémhatásától függetlenül könnyen felvehetők a növények számára. A kelátkötés megakadályozza a kicsapódást, amely különösen lúgos (meszes) talajokon gyakori probléma. A kelátok vízoldhatóak, így gyorsan felszívódnak a gyökereken és a leveleken keresztül is. Ez lehetővé teszi a hiánytünetek gyors megszüntetését, különösen lombtrágyázással. A kelátkötés megvédi a mikroelemeket a talajban lévő más elemek (pl. foszfor, kalcium) által okozott antagonizmustól, így a növény zavartalanul juthat hozzá a szükséges tápanyagokhoz. A kelátok lehetővé teszik a növények számára a harmonikus tápanyagellátást, ami hozzájárul a jobb növekedéshez, a termés mennyiségének és minőségének javulásához, valamint a növények stressztűrő képességének növeléséhez!

Hogyan pótolhatjuk a mikroelemeket természetes úton?

Számos szerves forrás, mint a komposzt, a szerves trágya vagy a tengeri algák is tartalmazzák a növények számára szükséges mikroelemeket. Ezek az anyagok a talajba juttatva természetes úton pótolják a hiányzó nyomelemeket.

A legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldás a komposzt és/vagy az istállótrágya használata. Nemcsak makroelemeket, hanem a szükséges mikroelemeket is tartalmazzák. A bennük található szerves anyagok segítenek stabilizálni a talaj pH-ját, ami javítja az elemek felvehetőségét.

Az algák a tengerből származó ásványi anyagok gazdag forrásai, és kiválóan alkalmasak mikroelemek pótlására. Por vagy folyékony formában is kaphatók, és talajhoz keverve vagy levéltrágyaként alkalmazva is hatékonyak.

A fahamu káliumban és egyéb mikroelemekben gazdag, ezért kis mennyiségben a talajhoz keverve hasznos. Fontos azonban, hogy csak mértékkel alkalmazzuk, mivel lúgos kémhatása miatt megváltoztathatja a talaj pH-ját.

Egyes növények, mint például a csalán, gazdagok mikroelemekben (pl. vas, mangán). Ebből készült kivonatok (fermentált levek, csalánlé) lombtrágyaként használva vagy kiöntözve pótolhatják a hiányzó mikroelemeket. Használatuk nagy körültekintést igényel, mivel koncentráltan perzselhetnek!

Bár a mikorrhiza gombák nem közvetlenül mikroelem-pótlók, szimbiózisban élnek a növény gyökereivel. A gyökérrendszer kiterjesztésével jelentősen javítják a növények képességét a tápanyagok, köztük a mikroelemek felvételére, különösen a rosszabb minőségű talajokban.