Ásni, vagy nem ásni? Valóban többet árt mint használ?
Az ásás az egyik legembertpróbálóbb kerti munka. Ilyenkor gyakorlatilag egy ásó segítségével a teljes termelési terület talaját feldaraboljuk és átforgatjuk. A célja pedig a minél morzsalékosabb, lazább szerkezetű talaj létrehozása.
Két optimális időpont van az ásásra: az egyik az ősz, amikor már a kultúra lekerült a talajfelszínről, a másik pedig a kora tavasz, mielőtt a vetés, vagy a palántaültetés megkezdődik.
Mi az ásás célja?
Az őszi ásás célja, hogy a talajfelszínen maradt gyomok, a szerves anyag a talaj mélyebb rétegeibe kerüljön és humusszá alakuljon át. A felásott talajfelszín jobban belevezeti a csapadékot a mélyebb rétegekbe és így feltölti a talajkapillárisokat vízzel. Különösen a tömött, kötött talajon az ásóval kifordított masszív rögök a tél során átfagynak, és a következő csapadék hatására szétmállanak. Ez pedig azt eredményezi, hogy a következő szezonban lazább és porhanyósabb talajjal tudunk majd dolgozni.
A tavaszi ásás már sokkal kisebb hatásfokú, mint az őszi. Tavasszal már sem a fagy lazító hatására, sem pedig a felszínen maradt zöld részek, gyomok vagy szerves anyag lebomlására nem számíthatunk. Itt már csak az ásás lazító, forgató hatására lehet támaszkodni. A tavaszi ásásnak csak laza, humuszos homoktalajokon van értelme.
Az egynyomos, avagy szimpla ásás esetében az ásólapra kerülő talaj ugyanoda dobjuk vissza, ahonnan kiemeltük, és esetleg tovább lazítjuk úgy, hogy néhány csapást mérünk rá az ásó élével. Itt az ásás hatására a talaj porhanyósabbá, lazábbá válik.
A dupla ásás egy igazán mély talajmunka, amely átforgatja, megkeveri a teljes termesztő terület talaját. Célszerű a trágyakijuttatás munkálataival együtt végezni. Itt jelentősen mélyebben is tudjuk megoldozni a talajt mint a szimpla ásás esetében. A folyamat során a kezdő ásónyom mentén egy sort felásunk, de a talajt nem ugyan oda dobjuk vissza, hanem az árok mellé eltoltan. A kiásott árok alját ásóvillával lazítsuk tovább. A kiásott árok aljába terítsünk komposztot vagy istállótrágyát. Ezután a következő sor felső ásónyomának talajával töltsük fel az előzőleg ásott árkot, majd így járjunk el a termőterület teljes szélességében. A dupla ásás során jelentős mennyiségű szerves anyag forgatható bele a talaj mélyebb rétegeibe, illetve jól keverhetőek egymással a kert zónáinak különféle talajkarakterei.
Az ásás kritikája
Ugyan az ásás sokáig az egyik legalapvetőbb művelésmódok közé tartozott, több olyan új elmélet létezik, amely szerint valójában felesleges, időigényes és rendkívül fárasztó tevékenység. Emelett a talaj szerkezetének, biológiai állapotának és élővilágának többet árt, mint használ.
Az ásás kritikusai szerint a talajforgatás nagyban veszélyezteti a természetesen kialakult talaj-ökoszisztémát. Hiszen a talajlakó baktériumok a megfelelő mélységi rétegekben érzik jól magukat, és azzal, hogy az ásással, szántással a 20-22 cm-es mélységből felszínre hozzuk őket, nagyban gyérítjük a számukat. Nem kevésbé igaz ez az olyan makroszervezetekre is, mint a földigiliszták és más gyűrűsférgek. A folyamatosan bolygatott, ásott talajban kisebb eséllyel szaporodnak fel ezek a hasznos élőlények.
Szintén számolni kell az ásott területek gyorsabb szárazodásával is. Ugyanez igaz a talajszerkezet romlására. Rövid távon javul ugyan a talajszerkezet az ásás, szántás hatására, különösen, ha az a téli fagy előtt történik. Hosszú távon viszont a talajszerkezet évről-évre romlik, és egyre nehezebb és nehezebb lesz elérni az optimális állapotot. Az ásás kritikusai sokkal egyszerűbb és energiatakarékosabb módszerekre alapoznak.
A no-till / no-dig módszerek
A mezőgazdaságban már a 60-as években megkezdődött a forgatás nélküli (no-till) talajművelés kutatása, viszont jelentősebb fókuszt még külföldön is csak a 80-as évektől kapott. Illetve a 2000-es évektől kezdve végeztek folyamatos méréseket a technológia hatásairól. A szántás helyett itt a talajtakarás, a köztes kultúra vetése és a minimális talajbolygatás technikáját alkalmazzák.
A kertészeti területen is hamar megjelentek azok az alternatív megoldások, amelyek elhagyják az ásást és a forgatásos talajművelést. A permakultúra például kifejezetten ásás nélküli talajmunkát javasol.
Az ásás, pontosabban forgatás nélküli (no-dig) módszerek során a talajtakarás és a talajlazítás művelete megmarad, viszont más eszközökkel és megoldásokkal érjük el a kívánt hatást.
Az ásás nélküli kertészkedés egyik alapvető talajművelő eszköze az ásóvilla. Ez esetben nem forgatjuk meg a talajt, viszont fel tudjuk annyira lazítani, hogy oxigén jusson a tömörödött rétegekbe, illetve, hogy a csapadék feltöltse a talaj mélyebb zónáit is.
Az ásóvillás talajlazítás után a talajfelszínt soha ne hagyjuk takarás nélkül! Ebben a módszer a klímazonális erdőtársulásokban megfigyelhető folyamatokat utánozza. Az erdőkben is a lehulló lomb minden évben új talajtakaró réteget hoz létre, míg az előző évi avartakaró folyamatosan átképződik talajjá. Ez alatt az avartakaró alatt pedig gazdag mikro-, és makrofauna gondoskodik a gazdag talajéletről.
A kertben megfelelő talajtakaró anyag lehet a levágott fűnyesedék, a lehullott levél, a szalma, a széna, a szalmás istállótrágya, vagy ezek keveréke is. Sőt célszerű lehet kartonlapokkal is letakarni a talajfelszínt, ezzel megakadályozható a gyomnövények kelése. A legjobb megoldás, ha a talajtakarást úgy építjük fel, hogy egy-egy durvább szerkezetű rétegre kerül egy-egy nyersebb szerkezetű réteg.
A no-nig megoldás hátránya a nagy időigénye. Minimum 3 évig tart, amire beáll a rendszer, és már csak a talajtakarást kell pótolni. Ezen felül időközönként az ilyen területeket is szükséges lehet alkalmasint újratervezni.
Egyes növények, mint például a gyökérzöldségek esetében pedig nehezen tudjuk megkerülni az ását. Tehát ha a jövőben a no-dig ágyásokba gyökérzöldségeket tervezünk, muszáj lesz legalább részben felásnunk a területet.
Hol érdemes ásni és hol nem?
A fentiekből kiderül, hogy az ásás témája elég komplex, több tényezőtől függ. Viszont hosszú távon jelentős energiát és munkát megspórolhatunk, ha legalábbis bizonyos mértékben elhagyjuk az ásást, és kipróbálunk no-dig technikákat.
Hol hagyjuk fel az ásást?
A gyümölcsösökben, a gyümölcsfák aljában például sokáig tartotta magát a gyakorlat, hogy a fát rendszeresen körbeásták a kertészek. Holott a fa a törzsnél szinte alig vesz fel vizet vagy tápanyagokat, inkább a lombkorona szélének körvonalában, az úgynevezett “csurgóban” veszi fel aktívan a vizet és a tápanyagokat a fa a talajból. A gyümölcsfák alját ezért nem célszerű ásni, érdemesebb talajtakarást alkalmazni. Vethetünk kifejezetten talajtakaró fajokat, mint a kúszó pázsitszulák, vagy takarhatjuk a talajt a fa lehullott lombjával is. Ügyeljünk azonban arra, hogy a takaróanyagot ne kupacoljuk fel a fa törzse körül, mert befészkelhetik magukat a rágcsálók és kárt tehetnek (főleg a fiatal fák) kérgében! Jó talajtakaró lehet a metélőhagyma is, amely ráadásul távol tartja a kártevőket a gyümölcsfától. Ha van rá lehetőség a legjobb talajtakaró az istálló alomanyag, amelyet az állatok 2-3 napig tapostak.
Szintén javasolt lehet felhagyni az ásást a szőlősorok között. Kifejezetten jól működhet a talajtakarás olyan növénykeverékkel amely nagy arányban tartalmaz úgynevezett meliorációs retket. A retek vastag karógyökere áttöri a tömörödött talajrétegeket ezzel lazítva és levegőztetve a talajt.
Célszerű lehet ásás nélkül telepíteni a burgonyaféléket. A paprika, a paradicsom, a burgonya vagy a padlizsán esetében megspórolhatjuk a nehéz talajmunkát, sőt a fárasztó, és folyamatos gyomlálást is, ha a no-dig módszert választjuk. Arra viszont ügyelni kell, hogy a palánták kiültetése előtt ásóvillával lazítsuk meg a talajt, hogy a palánták gyökerei meg tudjanak kapaszkodni.
Hol ássunk?
Vannak olyan területek ahol viszont célszerű megforgatni a talajt, legalábbis évente egyszer. Ezek közé tartoznak azok a területek, amelyeket éppen abban a szezonban szeretnénk művelés alá vonni. Ha már egy jó ideje műveletlen a terület, esetleg egybefüggő gyep alakult ki, akkor muszáj feltörni a talajt, hogy alkalmas legyen növénytermesztésre.
Szintén célszerű felásott és elmunkált földbe vetni a gyökérzöldségek, pl. a sárgarépa, a zeller, a cékla, vagy a pasztinák magvait. Ezek a növények csak a nagyon laza talajban tudnak sikeresen növekedni és megfelelő méretű gyökereket nevelni. A dughagymákat szintén célszerű ásott talajba duggatni. A fokhagyma, vöröshagyma vagy lilahagyma hagymáit laza, és porhanyós földbe kell 3-5 cm mélyre duggatni. Ezt egyszerűbb lesz ásott talajban elvégezni. Ha mégse szeretnénk ásni, akkor ezek a növények sikeresen termeszthetők magaságyásban is.
Javasolt tehát már ősszel vetéstervet készíteni, és csak azokat az ágyásokat felásni, ahová az azt igénylő növények kerülnek. A többi területen viszont elhagyható az ásás, mert megfelelő talajtakarással és talajlazító ásóvillával tudunk eredményeket elérni.
Ez is érdekelheti:
Permakultúra: új hóbort, vagy működő megoldás?
Ismerjük meg jobban talajunkat!
Éljen a talaj! Itt az új DAMISOL Gold Talajélet termékcsalád!