15 évelő növény, aminek fel sem tűnik a klímaváltozás

Az ősz a lágyszárú évelő dísznövények legfontosabb ültetési időszaka. Azok a növények, amelyek ősszel kerülnek a földbe, sokkal erősebb és ellenállóbb gyökérzetet fejlesztenek, ami a következő szezonban látványosabb növekedést és virágzást eredményez. Szárazságtűrő évelőket bemutató sorozatunk harmadik részében újabb öt nagyon strapabíró növényt mutatunk be, amelyek, ha már kellően megtelepedtek, akár öntözés nélkül is szépen virítanak.

1. Cickafark

A cickafark nemcsak gyönyörű sárga, rózsaszín vagy piros virágokkal hódít, hanem rendkívül strapabíró is. Teljes napsütésben, száraz, tápanyagban szegényebb talajon is szépen fejlődik. Nem igényel sok törődést, de hosszú hetekig díszít. A vágott virágnak is tartós, de akár meg is száríthatjuk fészkes virágzatot, úgy is megtartja színét.

A cickafark (Achillea) nemzetség a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó, rendkívül sokoldalú és népszerű évelő növény. Nevét a görög mitológiai Achillesről kapta, aki állítólag sebek gyógyítására használta. A közönséges cickafarknak (Achillea millefolium) vadon gyűjtött példányinak szárított hajtását, illetve virágzatát gyógynövényként a népi gyógyászatban és a modern fitoterápiában is alkalmazzák „női bajokra”, gyulladáscsökkentésre, vérzéscsillapításra.

Az évelő dísznövények között két fajának, a közönséges cickafarknak (Achillea millefolium) és a jószagú cickafarknak (Achillea filipendulina) fajtáit találjuk meg elsősorban.

A jószagú cickafark, más néven páfránylevelű cickafark egy impozáns megjelenésű, magas növésű faj, amely aranysárga virágzatáról híres. Közép-Ázsiából származik. Magasabb, mint a nálunk is honos közönséges cickafark, egyes fajtái akár a 150 cm-re is megnőhetnek. Merev, felálló szárakat nevel, amik robusztus, bokros megjelenést kölcsönöznek a növénynek. Nem terjed olyan agresszíven, mint a közönséges cickafark egyes fajtái. Levelei finoman szeldeltek, sötétebb zöld színűek és erős, fűszeres illatúak. Virágai aranysárgák, sűrű, lapos vagy enyhén domború, tányérszerű ernyőkben nyílnak, amelyek átmérője elérheti a 10-15 cm-t is. A virágzás júniustól szeptemberig tart. Vonzza a beporzó rovarokat. Az elnyílt virágfejeket a nyár folyamán érdemes eltávolítani a további virágzás serkentése érdekében. Ősz végén, tél elején azonban meghagyhatjuk dísznek, vagy visszavághatjuk, tavasszal pedig a lombozatot is vágjuk vissza talajszintig. Általában 4-5 évente érdemes megújítani tőosztással, de anélkül is sokáig megél.

Népszerű fajtái:
'Coronation Gold': az egyik legrégebbi és legmegbízhatóbb fajta, intenzív aranysárga virágokkal. Kompakt, kevésbé terjed.
'Moonshine': halványsárga, citromsárga virágokkal és ezüstös-szürke lombozattal rendelkezik. Hosszú virágzási idejű és valamivel alacsonyabb, mint az alapfaj (kb. 60 cm).
'Gold Plate': egyike a legmagasabb fajtáknak, elérheti a 150 cm-t is, nagy sárga virágai vannak.
'Parker's Variety' / 'Parker's Gold': hasonlóan magas és robusztus, nagyméretű aranysárga virágzattal.

A közönséges cickafark az európai és észak-amerikai rétek, mezők, utak menti területek jellegzetes növénye. Ez az a faj, amelyet hagyományosan gyógynövényként használnak. Általában alacsonyabb és terjedőképesebb, mint a jószagú cickafark, magassága fajtától függően 30-100 cm. A vad faj föld alatti rizómákkal gyakran agresszíven terjed, így invazívvá válhat. Levelei nagyon hasonlítanak az előző fajéhoz, finoman szeldeltek és fűszeres illatúak. Az alapfaj virágszíne fehér vagy halvány rózsaszín, amelyek kisebb, lapos ernyőkben nyílnak. Számtalan nemesített fajtája létezik, amelyek a színek széles skáláját ölelik fel: rózsaszín, piros, narancs, sárga, krémfehér, sőt kétféle árnyalatú is lehet. Virágzási ideje szintén júniustól szeptemberig tart.

Népszerű fajtái:
'Paprika': élénk piros virágok sárga középpel, amelyek elvirágzáshoz közeledve fakulnak. Nagyon népszerű és megbízható fajta (nyitóképünkön).
'Terracotta': változó árnyalatú narancs, téglavörös és terrakotta színű virágok, amelyek az idővel, gyönyörű színátmenettel fakulnak.
'Cerise Queen': élénk cseresznyepiros virágai vannak.
'Strawberry Seduction': intenzív piros virágokkal rendelkezik, amelyek idővel rózsaszínes árnyalatúvá válnak.
'Saucy Seduction': vöröses rózsaszín virágok jellemzik.
'Red Velvet': mélyvörös virágai sokáig megtartják színüket mielőtt rózsaszínre váltanának.
'Summer Pastels': színkeverék, amely számos pasztell árnyalatot (rózsaszín, krém, lazac, sárga) tartalmaz.
'Little Moonshine': alacsony termetű (30-35 cm) sárga virágú hibrid, de gyakran szerepel az A. millefolium fajták között. Sziklakertbe is ültethető.

Mindkét cickafark faj kiváló választás száraz, napos kertekbe, de érdemes figyelembe venni a méretet és a terjedési hajlamot a választásnál.

2. Napvirág

A napvirág (Helianthemum), ahogy a neve is jelzi, imádja a napfényt. Alacsony növésű, terülő termetű, lombját télen is megtartó, félörökzöld félcserje. Nevét onnan kapta, hogy a virágai kizárólag napos időben nyílnak ki, hogy a beporzó rovarokat csalogassák, borús időben pedig becsukódnak. Igénytelensége, ragyogó, élénk színű virágai és hosszú virágzási ideje miatt ideális választás sziklakertekbe, rézsűkre és évelőágyásokba. Virágzása májustól egészen júliusig tart, ami rendkívül hosszú idő a legtöbb évelőhöz képest. A virágok aprók, csésze alakúak, és sokféle színben pompáznak: fehér, sárga, narancs, rózsaszín és piros. A virágzási csúcsidőszakban a növényt teljesen elborítják a virágok, ami valóságos színpompát eredményez.

A napvirág gondozása rendkívül egyszerű. A legfontosabb, hogy teljesen napos helyre ültessük, mivel ez elengedhetetlen a virágzáshoz. A jó vízelvezetésű, homokos vagy köves talajt kedveli a legjobban, és rendkívül jól tűri a szárazságot. Tápanyagban szegény talajon is jól fejlődik. Fontos a rendszeres visszavágás, különösen a virágzás után, hogy a növény ne veszítsen formájából, és ne fásodjon el túlságosan. Ez serkenti az új hajtások növekedését is.

Népszerű fajtái:
'Sterntaler': élénksárga virágaival, hosszú virágzási idejével az sziklakert vagy szegélyágyás csodás dísze.
'Bronzteppich': ahogy a neve is mutatja (bronzszőnyeg), ez a fajta a bronzszínű, narancsos piros virágairól ismert, amelyek sűrű szőnyeget alkotnak a növényen.
'The Bride': elegáns megjelenésű, hófehér virágú fajta.
'Rubin': virágai a sötétvörös és a magenta közötti árnyalatokban játszanak, ami eleganciát és mélységet visz a sziklakertbe. Jól mutat például a fehér 'The Bride' napvirággal kombinálva.
'Orange': a naplemente meleg, narancsos árnyalatait hozza el. A virágok élénk narancssárga színűek, ami igazán dinamikus hatást kelt.

3. Pompás varjúháj

A pompás varjúháj (Hylotelephium spectabile, korábban Sedum spectabile) egy igazi túlélő! Kivételes szárazságtűrése a pozsgás leveleinek köszönhető, amelyek képesek nagy mennyiségű vizet tárolni, amit aztán a növény fokozatosan felhasznál száraz időszakokban. A sivatagi és pozsgás növényekre jellemző úgynevezett CAM (Crassulaceae Acid Metabolism) típusú széndioxid-megkötési stratégiát folytatják, amely során a gázcserenyílások éjszaka nyílnak ki, csökkentve ezzel a nappali vízpárologtatást. Éppen ezért kifejlett állapotban alig igényel öntözést, bár a dús virágzás és erőteljesebb fejlődés érdekében extrém száraz időszakokban érdemes lehet időnként megöntözni.

A pompás varjúháj jellegzetessége a kékeszöld húsos (pozsgás) levelekből álló, szorosan növő hajtásrendszer. A növény magassága jellemzően 40-50 cm, de egyes fajták ennél alacsonyabbak vagy magasabbak is lehetnek. A nyár végén, augusztus-szeptemberben megjelenő lapos, tányérszerű virágzatok élénk rózsaszín vagy vöröses rózsaszín színűek, amelyek az első fagyokig kitartanak. Vonzzák a méheket, lepkéket és más beporzó rovarokat, így hozzájárulnak a kert biológiai sokféleségéhez.

A pompás varjúháj gondozása rendkívül egyszerű. Napos, jó vízelvezetésű talajban érzi magát a legjobban. A tápanyagban szegény talajokat is jól viseli, sőt, túlzottan tápdús talajon a növény gyenge hajtásokat fejleszt és megdőlhet. Szárazságtűrő, így a nyári aszályokat is jól viseli. A tavaszi metszés javasolt, amikor az elszáradt hajtásokat visszavágjuk, hogy a növény szép, tömött bokrot képezzen.

Népszerű fajtái:
'Autumn Joy' vagy 'Herbstfreude': talán ez a legközismertebb fajta, amelynek virágai a nyár végén halványrózsaszínben pompáznak, majd az ősz folyamán fokozatosan bronzvörösre színeződnek. Nagyon ellenálló és látványos fajta, ami a téli kertben is mutatós.
'Brillant': a nevéhez hűen élénk rózsaszín virágokkal díszít, amelyek fényes és látványos kontrasztot alkotnak a szürkés zöld levelekkel. Ez a fajta egy kicsit kompaktabb, mint az 'Autumn Joy'.
'Stardust': virágai fehér vagy nagyon halvány rózsaszín árnyalatúak, amelyek elegáns és kifinomult hatást keltenek.
'Karfunkelstein': nagyméretű, mély bíborvörös virágfejekkel rendelkezik, és a levelei is sötétebbek, mint a többi fajtáé, ami különösen drámai hatást kelt. Ideális kontrasztos ültetésekhez.

A pompás varjúhájhoz hasonlóan a magasabb típusok közé tartozik a kárpáti varjúháj (Sedum telephium), ami szintén nyár végén, ősz elején hozza rózsaszín, lila vagy vörös virágait. Számos nemesített fajtája létezik, mint például a 'Purple Emperor' vagy a ’Dark Magic’ sötétbordó lombozatával vagy a 'Matrona' kékeszöld leveleivel és rózsaszín virágfejével.

A magas varjúhájak rendkívül sokoldalú növények. Remekül mutat évelőágyásokban, sziklakertekben, szekélyekben is, ahol nyár végi, őszi virágzásukkal leváltják a nyári színeket. A pompás varjúháj kiválóan alkalmas vágott virágnak, vázában is sokáig szépen mutat.

4. Macskamenta

A macskamenta (Nepeta) az ajakosok családjába tartozó, rendkívül szárazságtűrő, aromás illatú, hosszan virágzó és számos egyéb jó tulajdonsággal rendelkező évelő növény. A nevét onnan kapta, hogy az illóolajában található nepetalakton vegyület a macskákra eufórikus, stimuláló hatással van, így akinek macskája van, számítson arra, hogy kifetrengi a növényt! Éppen ezért a legjobban tesszük, ha a kert eldugottabb részébe ültetjük, ahol az sem baj, ha erőteljesen terjed. A macskamenta elriasztja a szúnyogokat és a levéltetveket, így a kártevők elleni védekezésben is segítségünkre van.

A macskamenta rendkívül igénytelen növény, ami nagyban hozzájárul népszerűségéhez. A legtöbb fajta jól tűri a szárazságot, és napos, jó vízelvezetésű talajban érzi magát a legjobban. A növény apró, lila, rózsaszín vagy fehér virágok tömegét hozza egész nyáron, amelyek a méheket és pillangókat is vonzzák. Szép bokros formáját és a dús virágzását és hajtásfejlődését metszéssel tarthatjuk fenn.

Az illatos macskamenta (Nepeta cataria) Magyarországon a természetben is megtalálható, péládul a Mátrában vannak szép összefüggő állományai. Levelei szürkészöldek, virágai fehérek vagy halvány lilák. Gyógynövényként is gyűjtik, illetve termesztik: míg a macskák számára stimuláló, addig az emberre nyugtató és enyhe fájdalomcsillapító hatással bír.

Dísznövényként azonban a legtöbbször a japán macskamenta (Nepeta faassenii) ültetik a kertekbe, kompakt, bokros, „rendezettebb” növekedése miatt. A 'Walker's Low' fajta különösen népszerű a hosszú virágzási ideje és szép habitusának köszönhetően. Ideális szegélynövény vagy évelőágyásokba.

5. Kék sudárzsálya

A kék sudárzsálya is a kékes lilás virágú szárazságtűrő évelők sorát gazdagítja. Latin néven még mindig Perovskia atriplicifoliaként találjuk meg a kertészetekben, bár már régóra a zsályákhoz sorolják, új neve: Salvia yangii. Ez a magas teremtű, akár 1,5 métert is elérő, légies megjelenésű, ezüstös lombozatú, hosszú, kékeslila virágokkal díszítő, illatos növény termete miatt inkább a növényágyások hátterébe ültethető. A legjobban tesszük, ha nagy tömegben ültetjük. Jól tűri a perzselő napot, a szárazságot és a tápanyagban szegényebb a talajt.

A kék sudárzsálya nagyon jól mutat talajtakaró rózsával kombinálva

A kék sudárzsálya virágzása a nyár közepén kezdődik és egészen ősz elejéig tart. Apró, kék-lila virágai hosszú, felálló bugákban nyílnak, amik egy lebegő, lilás köd benyomását keltik. Mágnesként vonzzák a méheket és pillangókat. A tél végén vagy kora tavasszal érdemes visszavágni az elhalt hajtásokat, hogy a növény szép, bokros formát neveljen.