Komposztáljunk okosan!

A komposztálás egy remek módszer arra, hogy megszabaduljunk a konyhai és kerti hulladékok nagy részétől és egyúttal hasznos tápanyagokat hozzunk létre növényeink számára. A komposztálásra kerülő hulladékok nem a kommunális hulladék mennyiségét növelik, hanem visszakerülnek a biológiai körforgásba és hasznosulnak.

Annak érdekében, hogy valóban hasznos termésfokozó anyagot kapjunk, be kell tartani néhány fontos szabályt, és követni a megfelelő technológiát. Ellenkező esetben megvan a kockázata, hogy a komposztunk többet árt, mint használ. Ebben a cikkben bemutatjuk a komposztálás fontos elveit és gyakorlati fogásait.

A komposztálással különféle hulladékok visszakerülnek a körforgásba (Fotó: Canva.com)

Mi is a komposzt?

A komposzt a szerves anyagok bomlása során keletkező földszerű anyag. A szerves anyagok mikro- és makroszervezetek segítségével bomlanak le, oxigén jelenlétében. A szilárd és folyékony kiindulási anyagok folyamatosan egyre kisebb szerkezetű részekre, vagy akár külön molekulákra esnek szét. Ez a folyamat a lebontó mikroorganizmusok tevékenységének köszönhető, amelyek a szerves anyagok szénláncait folyamatosan egyre kisebb és kisebb darabokra választják szét. Ezek az aprózódó darabok pedig szintén mikrobiológiai kölcsönhatások révén, új vegyületekké formálódnak.

Ez a folyamat az úgynevezett humifikáció, avagy humuszosodás, ennek köszönhető, hogy a jól kezelt komposzt tele van a növények számára hasznosítható huminsavakkal. A jó komposzt morzsalékos szerkezetű, sötétbarna színű szerves anyagokban gazdag. Fontos, hogy a komposztunk laza szerkezetű legyen, hiszen így képes javítani a talaj tömörödöttségét. A szerkezetéből adódóan remek alternatívája a tőzeges talajjavításnak, hiszen sokkal környezetbarátabb módon jön létre.

Hogyan kezdjünk a komposztálásba?

A komposztáláshoz először is szükség lesz egy komposzttárolóra. Ezt célszerű úgy megépíteni, hogy minél hermetikusabban elzárhassuk a külső környezettől, de egyúttal biztosítsuk a megfelelő szellőzést. Így a képződő komposzt és a hasznos molekulák helyben maradnak nem mosódnak a talajba, vagy mossa ki azokat a csapadék. Jó megoldás lehet akár készen kapható komposztáló ládát, vagy komposztsilót beszerezni. Ha van egy kis kézügyességünk, akár építhetünk is komposztálót például raklapokból, vagy egyéb fahulladékból. Mindenképpen helyezzük félárnyékos-árnyékos részre. A közvetlen napsütés és az extrém meleg ugyanis kiszáríthatja a komposztot.

Komposztálót akár a ház körüli anyagokból is építhetünk (Fotó: Canva.com)

Fontos, hogy a komposztáló jól szellőzön, hiszen a mikroorganizmusok oxigén jelenlétében tudnak csak működni. Ha levegőtlen a környezet, akkor az úgynevezett anaerob mikroszervezetek jelennek meg, és a komposzt rothadásnak indul.

Ha kész a komposztáló, elkezdhetjük feltölteni a szerves anyagokkal. Itt viszont fokozottan figyeljünk arra, hogy mit, és főleg, hogy mit ne tegyünk a komposztba.

Mit komposztálhatunk?

● Kerti növények gallyai, kéreg: A metszés során levágott gallyakat, vesszőket, kéregdarabokat sikeresen komposztálhatjuk. Ezeket célszerű aprítógéppel vagy metszőollóval, baltával összeaprítani.
● Fűnyesedék: A levágott fű az egyik legjobb alapanyag a komposztálóba. Viszonylag gyorsan bomlik és tele van nedvességgel és tápanyaggal. Fűnyírás, kaszálás után gyűjtsük össze a nyesedéket és szórjuk a komposztálóba.
● Zöldségmaradék, elhervadt vágott virág: Ne dobjuk a kukába az elhervadt virágcsokrot, sem pedig a különféle zöldségmaradékokat, például torzsákat, leveleket, zöldségek, gyümölcsök héját. Ezeket nyugodtan komposztálhatjuk.
● Tojáshéj, kávézacc, teafű: Ezek a konyhai hulladékok is remekül komposztálhatók, viszont inkább csak kiegészítésként, kisebb arányban kerüljenek bele.
● Növényevő háziállatok alomanyaga: Fontos, hogy csak növényevő háziállatok ( pl. nyúl, törpehörcsög, csincsilla) alomanyagát használjuk fel, a ragadozókét semmiképpen.

A komposzt bármely növénykultúrában jól felhasználható (Fotó: Dinga Szabolcs)

Mit ne komposztáljunk?

Van néhány anyag, amit semmiképp ne tegyünk a komposztba. Jobb esetben csak elrontjuk vele a készülő komposztunkat, rosszabb esetben viszont kártevőket, betegségeket is csalhatunk vele a kertünkbe.

● Főtt ételmaradékok, pékáru, hús, csont: Az ilyen konyhai maradékok nehezen bomlanak el, és vonzzák a kártevőket, például a patkányokat.
● Olaj- és zsírtartalmú anyagok: A zsíros, olajos anyagok eltömhetik a komposzt pórusait, és megakadályozzák a megfelelő légcserélődést.
● Beteg növényi részek: a beteg növényi részek komposztálásánál nagy körültekintéssel kell eljárnunk! A vírusok, egyes kórokozó gombák (Sclerotinia, Verticillum, rozsdagombák) kitartó- és áttelelőképletei, illetve egyes baktériumok (Erwinia) nem bomlanak le a komposztban. Hasonlóan nagyon ellenállóak a káposztafélék gyökérgolyvájának (Plasmodiophora brassicae) spórái. Ha nem tudjuk, hogy milyen betegséggel állunk szemben, inkább ne komposztáljuk a fertőzött növényei részeket!
● Textil- és papírhulladék: ezek a hulladékok nagyon nehezen bomlanak le, és mivel sok esetben különféle vegyszerekkel, festékanyagokkal vannak kezelve, ezek a komposztba is bejuthatnak.
● Ragadozó házikedvencek alma: ez az anyag vonzhatja a többi állatot, például kóbor macskákat, vagy más ragadozókat. Illetve a kórokozók terjedésének kockázata is nagyobb.

A komposzt kezelése

A komposztálás folyamatát néha egy kis kezeléssel tudjuk megindítani, vagy gyorsítani. Első fontos dolog, hogy a komposztot rétegesen építsük fel. Tehát, ha csak random dobáljuk bele a különféle anyagokat, nem valószínű, hogy jó komposztunk lesz. Fontos hogy az úgynevezett rétegrendet betartsuk. A barna réteg, azaz faapríték, faforgács, kéregdarabok, száraz szalma amelyek szénben gazdagok, míg a zöld réteg, azaz a fűnyesedék, kaszálék, zöldségmaradékok amelyek nitrogénben gazdagok. A komposztáló aljára kerüljön barna réteg a jobb szellőzés, és vízelvezetés miatt. Erre kerüljön zöld réteg, majd ismét barna, és így tovább.

A komposztba rétegesen helyezzük el az alkotóelemeket (Fotó: Canva.com)

Ahogy a bomlási folyamatok elindulnak, a komposzt folyamatosan kezd összeesni. Hetente egyszer érdemes vasvillával vagy kifejezetten erre a célra rendszeresített komposzt villával megforgatni, megmozgatni, megszurkálni a rétegeket, hogy azok oxigénhez jussanak és megakadályozzuk a rothadást.

Ha nagyon száraznak tűnik a komposzt, javasolt lehet alkalmanként meglocsolni. A belsejének mindig enyhén nedvesnek kell lennie. Jó lehet a komposzt öntözésénél a vízhez talajoltó készítményt vagy komposztgyorsítót keverni, ezzel növelhető a hasznos baktériumtörzsek száma.

A túl sok víz is káros, mert kiszorítja a levegőt az anyagból, és nem fognak tudni dolgozni a mikroorganizmusok. Több napos kitartó eső esetén érdemes a komposztálót letakarni.

A komposzt felhasználása

Ha minden jól megy, mintegy fél év alatt már felhasználható komposzt képződik. Ez egy laza földszerű, morzsalékos anyag, amelynek az erdei talajra emlékeztető illata van. Célszerű lehet felhasználás előtt a komposztot átrostálni. Így a még túl nagy darabok elkülöníthetők, és csak a már kész, morzsalékos anyagot használhatjuk fel, amíg a nagy darabok visszakerülhetnek a komposztálóba.