Így lesz trendi és fenntartható a kerted – 7. tipp: Élelmiszer a díszkertből

El sem hinnénk, hogy hányféle, hagyományosan dísznövényként termesztett fajnak van ehető része, legyen szó virágról, levélről, hajtásról vagy termésről! Ugyanakkor jó, ha tudjuk, hogy

• nem minden szép virág ehető,
• nem minden ehető növény minden része fogyasztható!

Ezért a növények pontos ismerete és beazonosítása, a megfelelő növényválasztás és a vegyszermentes termesztés (!) különösen fontos.

Ha ehető dísznövényekről beszélünk, elsőként általában a „fine dining” éttermekben felszolgált fogásokat díszítő színes virágok (ibolya, árvácska, sarkantyúka) jutnak eszünkbe. Míg egyes növényeknél a virágokat használhatjuk salátákhoz, desszertekhez vagy italokhoz, másoknál a fiatal levelek, hajtások, rügyek, gyökerek vagy gumók ehetők.

A fás szárú dísznövények között pedig számos olyan cserje és fa található, amely tavasszal virágával, ősszel pedig ehető termésével díszít.

Így ugyanaz a növény több szerepet is betölthet a kertben: 

• dísznövény,
• táplálékforrás,
• beporzóbarát növény,
• biodiverzitást növelő elem.

Ez már önmagában is egy fenntarthatóbb kert felé tett lépés.

Összegyűjtöttünk 10 lágyszárú és 10 fásszárú – ismert és kevésbé hétköznapi – dísznövényt, amelyek valamely része a konyhában is hasznosítható.

10 ehető lágyszárú dísznövény

1. Sárga sarkantyúka – színpompás és pikáns

A sarkantyúka (Tropaeolum majus) az egyik legismertebb ehető virág, amelynek helye nemcsak a veteményesben, hanem a díszkertben is ott van. A narancsos, sárga vagy piros virágai látványosak, ráadásul enyhén csípős, borsos ízűek.

A virágok és a fiatal levelek salátákba kerülhetnek, a zsenge magokat pedig savanyítva a kapribogyóhoz hasonlóan használhatjuk. Sajnos a földibolhák elég gyakran megtámadják.

Ide ültesd: napos helyen, ágyásszegélyben vagy támrendszer mellett mutatós.

2. Körömvirág – nem csak a gyógynövénykertben

A körömvirág (Calendula officinalis) élénk narancs és sárga virágai szinte minden kertben jól mutatnak. A szirmokat salátákra, rizses ételekre vagy vajak, krémek díszítésére, de ételek színezésére is használhatjuk, akárcsak a drágább sáfrányt vagy a sáfrányos szeklicét.

A körömvirág különösen jó példa arra, hogy egy növény egyszerre lehet dekoratív és konyhai alapanyag.

Ide ültesd: napos ágyásokban, veteményes szegélyében és természetközeli kertekben is jól működik.

3. Árvácska – apró virág, nagy lehetőség

Az árvácskák (Viola), akár a vad és az évelő árvácska vagy az egynyári változatok nemcsak tavaszi és őszi színfoltok.

A nemzetség több fajának levelei és virágrügyei is fogyaszthatók. Leggyakrabban a virágokat használják saláták, desszertek és zselék díszítésére. A színes virágfejek különösen mutatósak süteményeken vagy egy pohár limonádéban.

Ide ültesd: félárnyékban és naposabb helyen is használható, fajtától függően.

4. Illatos ibolya – tavaszi finomság

Az illatos ibolya (Viola odorata) kevésbé harsány, viszont annál bájosabb növény. Kora tavasszal megjelenő virágai édeskés, jellegzetes illatot árasztanak.

A virágok felhasználhatók desszertekhez, italokhoz, szörpökhöz vagy akár kandírozva is. Édes és sós ételekhez is fogyasztható, valamint teaforrázat is készülhet vele.

Ide ültesd: természetes hatású, félárnyékos kertrészekben különösen szép. Magról könnyen terjed, akár gyomosíthat is.

5. Sásliliom – a virágágyás egyik meglepetése

A sásliliomok (Hemerocallis) elsősorban látványos, tölcsér alakú virágaikról ismertek, pedig egyes fajok más részei is felhasználhatók a konyhában. A virágok mellett a tavasszal megjelenő fiatal, zsenge levélhajtások is fogyasztók főzve vagy párolva. Íze a zöldbabhoz vagy a zsenge zöld levelekhez hasonlítható.

A virágbimbók és a frissen nyíló virágok szintén felhasználhatók: főzve, sütve vagy más ételek részeként kerülhetnek az asztalra. 

Fontos: csak pontosan beazonosított és vegyszermentesen  termesztett növényből fogyasszunk, és mindig ellenőrizzük az adott növény ehető részét.

Ide ültesd: napos helyen, évelőágyásban látványos tömeget alkot.

6. Díszhagyma – amikor a virág is fűszer

Az Allium nemzetséghez nemcsak a hagyományos vöröshagyma és fokhagyma tartozik, hanem több mutatós virágzatú díszhagyma is. Gömbös virágzatuk miatt modern és természetközeli kertekben egyaránt népszerűek.

A díszhagyma levele, virága és hagymája is fogyasztható, íze az enyhe hagymástól az erősen fokhagymásig változhat. Ne fedejük, hogy a metélőhagyma virága is igen mutatós lehet a tányéron.

Ide ültesd: napos, jó vízáteresztő talajba, évelőágyásba, szegélybe vagy akár a természetes hatású, díszfüvekkel társított kertrészekbe érdemes ültetni.

7. Harangvirág – kevésbé ismert ehető dísznövény

A Campanula nemzetség tagjait elsősorban bájos, harang alakú virágaik miatt ültetjük, ugyanakkor egyes fajok a konyhában is hasznosíthatók. A tarka vagy görög harangvirág (Campanula versicolor) fiatal levelei például főzve vagy párolva fogyaszthatók. Más harangvirágfajoknál a fiatal levelek mellett a gyökér is ehető.

Fontos: csak pontosan beazonosított, étkezési célra alkalmas és vegyszermentesen nevelt növényt fogyassz!

Ide ültesd: fajtól függően napos vagy félárnyékos, jó vízáteresztő talajba ültesd. A kisebb termetű fajok sziklakertben és szegélyben, a magasabbak évelőágyásban mutatnak jól. Virágaik a beporzók számára is értékesek.

8. Borágó – kék virág uborkaízzel

A kerti borágó (Borago officinalis) feltűnő kék virágai különösen szépen mutatnak természetes hatású kertekben. Közismert neve, az uborkafű, friss leveleinek és virágainak enyhén uborkára emlékeztető ízére és illatára utal. A csillag alakú, élénk kék virágok saláták, italok és desszertek különleges díszei lehetnek, a fiatal leveleket pedig mértékkel, főként frissen használják. A virágokat jégkockába fagyasztva is használhatjuk.

Ide ültesd: napos helyet kedvel. A beporzók számára értékes nektárforrás.

Forrás: Canva.com

9. Illatos szegfű – fűszeres virágillat

A szegfűk (Dianthus) közül több faj virágai is felhasználhatók. A szirmok enyhén fűszeres, szegfűszegre emlékeztető aromát adhatnak desszerteknek, salátáknak vagy italoknak. 

Itt is különösen fontos, hogy csak étkezési célra termesztett, vegyszermentes virágot használjunk.

Ide ültesd: napos, meleg fekvésű, jó vízáteresztő, inkább meszes vagy semleges talajba érdemes ültetni. Jól mutat sziklakertben, évelőágyás szegélyében vagy alacsonyabb növények között.

10. Levendula – nem csak illatos dísz

A levendula (Lavandula) talán az egyik legnépszerűbb dísznövény a kertekben. Lila virágai és jellegzetes illata mellett az is nagy előnye, hogy dísznövényként és haszonnövényként egyaránt használható. Virágzatából lepárlással illóolaj készül, a szárított virágokat pedig illatzsákokban, potpourrikban és dekorációként is felhasználhatjuk.

A konyhában is helyet kaphat: kis mennyiségben desszertek, sütemények, limonádék, szörpök, mézek és cukrok ízesítésére alkalmas. Aromája intenzív, ezért érdemes óvatosan adagolni, mert nagyobb mennyiségben könnyen kesernyéssé, szappanossá teheti az ételt.

Ide ültesd: napos, meleg fekvésű, jó vízáteresztő talajba ültessük. A pangó vizet rosszul viseli, ezért kötött, nedves talajon különösen fontos a megfelelő vízelvezetés. Szárazságtűrése miatt napos, kevés öntözést igénylő kertekbe is jó választás. Virágai számos beporzó rovart vonzanak.

10 ehető fás szárú dísznövény

A fás szárú növények még érdekesebbé teszik az ehető díszkert gondolatát. Egy jól megválasztott cserje vagy kisebb fa évekig a kert része marad, miközben virágzik, árnyékot ad, búvóhelyet biztosít, majd termést hoz.

1. Rózsa – a klasszikus, amely ehető is

A rózsa talán az egyik legkézenfekvőbb példa az ehető fásszárú dísznövényekre. A Rosa nemzetség több faja és fajtája is hasznosítható a konyhában. Szirmaiból többek között rózsavíz, szörp, zselé vagy édességek készülhetnek, amire különösen alkalmasak az intenzív illatú rózsák, például a damaszkuszi rózsa (Rosa × damascena), a százlevelű rózsa (Rosa × centifolia) és a francia rózsa (Rosa gallica).

A rózsa termése, a csipkebogyó esetében elsősorban a vadon is gyakori gyepűrózsa (Rosa canina) és a rozsdás rózsa (Rosa rubiginosa) említhető. Termésükből például tea, lekvár, szörp és más készítmények készíthetők. A csipkebogyó húsát a magoktól és a belső, irritáló szőröktől meg kell tisztítani, mielőtt élelmiszerként felhasználjuk.

Ide ültesd: Napos, jó vízáteresztő talajú, levegős helyet kedvel. Ha ehető virágért tartod, célszerű a veteményes vagy a fűszerkert közelében, vegyszermentesen gondozva nevelni. A nagyobb vadrózsák inkább sövénynek vagy természetes hatású kertrészbe valók.

2. Bodza – virágtól a termésig

A fekete bodza (Sambucus nigra) sokszor inkább a természet részeként jut eszünkbe, pedig díszkerti környezetben, illetve az erdőkertekben is helyet kaphat.

A nagy, fehér virágzatokból szörp és más italok készülhetnek, a sötét bogyókból pedig lekvár, szörp és egyéb feldolgozott termék. A virágokat frissen tempurába forgatva kisüthetjük. 

A fekete bodza szárított virágát a hagyományos gyógyászatban régóta használják, elsősorban forrázatként (bodzateaként). Hagyományosan megfázásos, felső légúti panaszok idején alkalmazzák, például a meghűléshez társuló köhögés és torokpanaszok enyhítésére. Enyhén izzasztó és vizelethajtó hatása is van.

Ide ültesd: napos vagy félárnyékos, tápanyagban gazdag, jó vízellátottságú talajba érdemes ültetni. Mivel nagy, terebélyes cserjévé vagy kis fává fejlődik, hagyj neki elegendő helyet.

3. Fanyarka – díszcserje, amelyet a madarak is ismernek

A fanyarka vagy mézálmácska (Amelanchier) egyre népszerűbb a kertekben. Tavasszal fehér virágaival, ősszel színes lombjával, nyáron pedig sötét bogyós termésével díszít. A termések lédúsak, feketeribizlihez hasonló méretűek, és kellemes, enyhén almás ízűek. 

A madarak is nagyon kedvelik, így a fanyarka az erdőkert mutatós és hasznos tagja lehet.

Ide ültesd: napos vagy félárnyékos helyre érdemes ültetni, jó vízáteresztő, humuszos talajba. Napos helyen bővebben terem. Mivel kisebb fa vagy nagyobb cserje, hagyj neki elegendő helyet. Mivel egész évben díszít, a kert prominensebb részébe is ültetheted: tavasszal virágzik, ősszel szépen elszíneződik a lombja, nyáron pedig ehető, bogyószerű termést hoz.

4. Húsos som – ősi gyümölcs, modern kertben

A húsos som (Cornus mas) tavasszal már lombfakadás előtt hozza apró sárga virágait, ősszel pedig piros, savanykás ehető terméseivel díszít.

Régi kultúrnövény, amelyet ma sokan elsősorban díszcserjeként ismernek. Terméséből lekvár, szörp, mártás vagy más feldolgozott termék készíthető, de nyersen is fogyasztható. 

Ide ültesd: a szárazabb körülményeket is viszonylag jól viselő fajok között különösen érdekes lehet a klímatudatos kertekben.

5. Japánbirs – gyönyörű virág, illatos termés

A japánbirs (Chaenomeles) fajokat sok kertész elsősorban tavaszi virágzásuk miatt ülteti. A narancsos, pirosas vagy rózsaszínes virágok után ősszel illatos, birshez hasonlító termések fejlődnek. Ezek nyersen kemények és savanykásak, de megfőzve aromásak, ezért lekvárokhoz, zselékhez és más gyümölcskészítményekhez használhatók.

Ide ültesd: napos vagy enyhén félárnyékos, jó vízáteresztő talajú helyet kedvel. Érdemes olyan helyre ültetni, ahol jól érvényesül a tavaszi virágzása, például sövénynek, kerítés mellé vagy a kert egy díszesebb részébe szoliterként. Tövises ágai miatt forgalmas járda vagy gyerekek által használt terület mellé nem ajánlott.

6. Fekete berkenye – modern, strapabíró választás

A fekete berkenye (Aronia melanocarpa) egyre gyakrabban kerül be a fenntartható kertekbe. Tavasszal virágzik, ősszel látványos lombszínt ad, a sötét bogyók pedig sokáig díszíthetik a bokrot.

Termése nyersen erősen fanyar, ezért inkább feldolgozva érdemes használni. Teljes érés után, illetve fagyot követően javulhat az élvezeti értéke. Szörp vagy dzsem készítésére alkalmas.

Ide ültesd: napos vagy félárnyékos helyre, jó vízáteresztő, humuszos talajba. Napos helyen gazdagabban terem, és ősszel a lombja is gyönyörűen színeződik. Sövényként, cserjecsoportban vagy a kert egy nyitottabb részén is jól mutat.

7. Homoktövis – a szárazabb kertek egyik különlegessége

A homoktövis (Hippophae rhamnoides) ezüstös lombjával és narancssárga terméseivel különleges látványt ad. A bogyók nagyon savanyúak, ezért elsősorban lé, szörp és más feldolgozott termék készítésére alkalmasak.

Szárazabb, gyengébb minőségű talajokon is megél. Nitrogénkötő baktériumokkal él együtt, ami különösen érdekessé teszi a fenntartható kert szempontjából. 

Fontos: kétlaki növény, ezért terméshez megfelelő hím és nőivarú egyedek szükségesek. Kiskertben praktikus megoldás lehet 1 hím + 5–6 nőivarú bokor.

Ide ültesd: napos helyre, jó vízáteresztő, inkább laza talajba ültesd. A szárazságot jól tűri, a pangó vizet viszont nem kedveli. Érdemes a kert szélére vagy telekhatárra ültetni, mert erősen sarjadzik és tüskés, nagy bokorrá fejlődik. A hímivarú növényt a nőivarúakhoz képest úgy helyezd el, hogy a jellemző szélirányból érkezzen a pollen a nőivarú bokrok felé.

8. Széleslevelű ezüstfa – ehető termésű díszcserje

A széleslevelű ezüstfa (Elaeagnus × ebbingei) egy viszonylag újonnan felfedezett klímanövény. Elsősorban örökzöld vagy félörökzöld, sűrű növekedésű díszcserjeként és sövénynövényként ismert. Ősszel apró, krémfehér, erősen illatos virágokat hoz, amelyekből a következő év tavaszán narancsvöröses, ezüstösen pettyezett termések fejlődhetnek.

A termések teljes érésben ehetők. Fontos megvárni, amíg mélyvörössé és nagyon puhává válnak, mert éretlenül erősen fanyarok lehetnek. Éretten kellemesen savanykás, gazdag ízűek, nyersen vagy főzve is fogyaszthatók. A termésben található nagy mag szintén ehető, bár rostos burka miatt kevésbé kellemes.

Ide ültesd: sűrű lombozata miatt sövénynek, takarónövénynek vagy nagyobb cserjecsoportba is kiváló. Jól viseli a szárazabb körülményeket, a gyengébb talajt és a metszést, ráadásul gyökérzetén nitrogénkötő baktériumokkal él együtt, ami a fenntartható kertben is érdekessé teszi.

9. Borbolya – tüskés, szép és savanykás termésű

A Berberis nemzetségbe számos lombhullató és örökzöld, dekoratív cserje tartozik. Közülük a közönséges borbolya (Berberis vulgaris) termése jól ismert ehető gyümölcs: a hosszúkás, piros bogyók éretten is kifejezetten savanyúak, ezért frissen ritkábban, inkább szárítva vagy feldolgozva – például lekvár, zselé, szörp és különféle ételek ízesítésére – használják.

Ide ütesd: a borbolyák sűrű, tüskés ágrendszerük miatt dekoratív és nehezen áthatolható sövényt is alkotnak, ezért telekhatárra vagy a kert kevésbé forgalmas részére ültethetők. Napos vagy félárnyékos helyen, jó vízáteresztő talajban érzik jól magukat.

10. Eperfa

Az eperfát vagy szederfát (Morus) ma jóval ritkábban ültetik a kertekbe, mint néhány évtizeddel ezelőtt, pedig nagyobb kertekben különösen értékes, sokoldalú fa lehet. 

Az eperfák közül a fekete eperfa (Morus nigra) és a fehér eperfa (Morus alba) is érdekes választás lehet nagyobb kertekbe. Mindkettő terebélyes koronát nevelő, hosszú életű fa, amely megfelelő helyen árnyékot adó szoliterként is szépen érvényesül. A fekete eperfa sötétbordó, majdnem fekete, míg a fehér eperfa fehér, halványsárga vagy rózsaszínes terméseket hoz. A teljesen érett gyümölcsök mindkét fajnál édesek és frissen is fogyaszthatók, illetve lekvár, szörp vagy más gyümölcskészítmény formájában is felhasználhatók.

A fekete eperfa termése különösen aromás és lédús, fokozatosan érik, és teljes érésben a legfinomabb. A fehér eperfa általában nagyobb termetű és szárazságtűrőbb, termése azonban fajtától függően kevésbé intenzív ízű is lehet.

Ide ültesd: napos, meleg, lehetőleg szélvédett helyet válassz, és hagyj elegendő teret a széles koronának. A lehulló, érett termések erősen színezhetnek, ezért járda, terasz vagy parkoló közvetlen közelébe egyik fajtát sem célszerű ültetni. Nagyobb kertben viszont egyszerre lehetnek értékes díszfák, árnyékadók és gyümölcstermő növények.

Mitől lesz ettől fenntarthatóbb a kert?

Az ehető dísznövények egyik legnagyobb előnye, hogy nem kell külön területet kijelölni minden funkcióra.

Egyetlen kertben egymás mellett lehet:

• virágzó díszágyás,
• fűszernövény,
• ehető virág,
• gyümölcstermő cserje,
• madárbarát növény,
• beporzókat vonzó faj,
• sövény és
• árnyékot adó fa.

Ez a szemlélet közelebb áll a természetes ökoszisztémák működéséhez, mint amikor a kertet élesen elkülönülő „díszkertre” és „haszonkertre” osztjuk.

A sokféle növény ráadásul hosszabb időszakban kínál virágot, termést és táplálékot, így nemcsak nekünk, hanem a kert élőlényeinek is hasznos lehet.

Nem mindegy, honnan szedjük!

Az ehető dísznövényeknél talán ez a legfontosabb szabály. Csak olyan növényt fogyasszunk, amelyet biztosan azonosítottunk, és amelyet kifejezetten fogyasztási célra, vegyszermentes körülmények között neveltünk.

A kertészetből frissen vásárolt dísznövényeknél nem feltétlenül tudjuk, milyen növényvédő szerrel kezelték őket. Ezért étkezésre csak kifejezetten ilyen célra termesztett virágokat használjunk; a dísznövényként vásárolt példányoknál vásárláskor fennállhat a növényvédőszer-maradványok kockázata. 

Ugyanilyen fontos a pontos növényazonosítás. Ha nem vagyunk teljesen biztosak abban, mit látunk, ne kóstoljuk meg! 

És még egy fontos különbség: attól, hogy egy nemzetségben vannak ehető fajok, nem lesz automatikusan minden hasonló külsejű növény fogyasztható. Ez különösen fontos a dísznövényként forgalmazott fajok és fajták esetében.

Hogyan kezdjünk hozzá?

Nem kell az egész kertet ehetővé alakítani. Már az is sokat változtat, ha egy meglévő ágyásba néhány ilyen növényt beillesztünk.

Egy napos, természetes hatású ágyásban például jól megfér egymás mellett a levendula, a körömvirág, a sarkantyúka és néhány díszhagyma. A háttérbe kerülhet egy rózsa vagy bodza, míg a kert egy másik részén húsos som, fanyarka vagy fekete berkenye adhat termést.

Így a kert nem egyszerűen szebb lesz, hanem többféle funkciót lát el egyszerre.

És talán éppen ez a következő kerttrend egyik legérdekesebb iránya: nem az a cél, hogy a kertben minden növény „hasznot hozzon”, hanem hogy a díszítőérték és a használhatóság ne zárják ki egymást.

Összefoglalás

Az ehető dísznövényekkel a kert egyszerre lehet színesebb, változatosabb és hasznosabb. A sarkantyúka, a körömvirág, az árvácska vagy a levendula virágai a tányéron is megjelenhetnek, míg a rózsa, a bodza, a húsos som, a fanyarka vagy a fekete berkenye dísznövényként és termő növényként is megállja a helyét.

A kulcs a tudatos növényválasztás, a biztos azonosítás és a vegyszermentes termesztés.

Mert a fenntartható kertben nem feltétlenül kell választanunk a szép és a hasznos között.

Gyakran ismételt kérdések (GyIK)

Minden ehető virág alkalmas étkezésre?

Nem. Csak pontosan azonosított, bizonyítottan ehető növényeket fogyasszunk, és az adott faj ehető részét is ismerjük.

Meg lehet enni a virágboltban vagy kertészetben vásárolt virágokat?

Nem ajánlott. A dísznövényeket kezelhették olyan növényvédő szerekkel, amelyek nem étkezési célra termesztett növényhez valók. Az étkezéshez szánt virágokat célszerű kifejezetten fogyasztási célra termeszteni.

Melyek a legegyszerűbb ehető dísznövények kezdőknek?

A sarkantyúka, a körömvirág, az árvácska, a levendula és a borágó jó kiindulópont lehet.

Mely ehető dísznövények évelők?

Többek között a sásliliom, a harangvirág, az ibolya és számos díszhagyma évelő növény.

Lehet ehető dísznövényekből sövényt is nevelni?

Igen. A rózsa, egyes borbolyák, a bodza és bizonyos gyümölcstermő cserjék is alkalmasak lehetnek erre, megfelelő faj- és fajtaválasztással.

Miért fenntarthatóbb az ehető díszkert?

Azért, mert egy növény egyszerre több funkciót tölthet be: díszít, táplálékot ad, beporzókat vonzhat, termést biztosíthat a madaraknak, és növelheti a kert növényi sokféleségét.

Ezt olvasdtad már?

Így lesz trendi és fenntartható a kerted – 3. tipp: Erdőkertészet, a jövő kertje

Novemberi gyümölcsök

Ezek a növények messze űzik a kártevőket

Különleges szupergyümölcsök a kertben

Így lesz trendi és fenntartható a kerted – 4. tipp: Magot fogni menő

Május 22. – A Biodiverzitás Nemzetközi Napja – Miért létfontosságú a sokféleség kertjeinkben?

Március 10. a beporzók napja – Így segítheted kerted hasznos rovarait