Ehető vadnövények – január-február

Ehető vadnövények – január-február

Pap Edina 2025. jan. 28. Kb. 15 perc olvasás

A kertben és a természetben járva lépten-nyomon rábukkanhatunk vadon termő ehető növényekre. Ha a kultúrnövények között találjuk meg, sokszor kikapáljuk őket, mint gyomot, de a kert bolygatatlan szegletében elrejtőzve számos olyan vadnövényt nevelhetünk, amely kis mennyiségben fogyasztva hozzájárul az egészségünkhöz. Új cikksorozatunkban Répássy Enikő fitoterapeuta és életmódtanácsadó, „ehető vadnövény-szakértő” segítségével járjuk virtuálisan körbe kéthavonta a kertet és lakóhelyünk tágabb környezetét, és ismerjük meg a hasztalannak gondolt hasznos vadnövényeket.

Azt gondolnánk, hogy a téli kert nem rejt semmi érdekeset, pedig enyhe időben a friss hajtások, gyökerek, levelek mind-mind gyűjthetők és felhasználhatók. Miért is hasznos ismerni a vadnövényeket és a kertből és a természetből csemegézni ez éppen elérhető növényekből?

Az ehető vadnövények rendszeres fogyasztása három irányból támogatja az egészségünket. Amellett, hogy valamilyen hatóanyagot tartalmaz, akárcsak a közismert vadon termő gyógynövények, pl. a cickafark, az orvosi székfű (kamilla), vagy a hárfavirág, a bélflóránkat is „táplálja” hasznos anyagokkal, és a bél–agy kapcsolat révén, a X. agyidegen keresztül az elménket is, mondja Enikő. Nem kell mindent megmosni és „vegytisztán” fogyasztani, érdemes egy kis „piszkot” is enni, azaz tiszta helyről szedett növényi részekből némi probibotikumot, a környezet hasznos mikroszervezeteit is magunkhoz venni. Minél gyakrabban találkozik a szervezetünk a természet mikrobiomjával, annál erősebb és ellenállóbb lesz! A klasszikus gyógynövényeken túl tehát érdemes némi „gazt” is ennünk. No, de mit is találunk a kertben és a természetben januárban és februárban?

Sokan ismerik és gyűjtik ma már márciusban a medvehagymát, júniusban a bodzavirágot, ősszel a vadgyümölcsöket. Ezen népszerű növényeken túl is van még sok-sok növényfaj, ami gyűjthető és ehető. Nem kell messze menni, elég csak a házikert gyümölcsösének bolygatatlan „ősgyepét”, vagy a kerítésszéleket végigpásztázni, amiben több a „gaz”, mint a fű, és máris több ehető vadnövényre bukkanunk.

Az indás pimpó és a kerekrepkény gyakran mindent beterít a kertben

Az indás pimpót (Potentilla reptans) sokan nagyon utálják a kertben, mert legyökerező indái kiszorítják a gyepalkotó füveket. Cseranyagot tartalmaz, így a népi gyógyászatban leveleit hasmenésre, orrvérzésre, sebgyógyításra, menstruációs panaszok enyhítésére használták. Kis mennyiségben fiatal leveleit fogyasszuk frissen, illetve ételünket dekorálhatjuk vele. Alkalmanként 4-5 levelet fogyasszunk.

Az indás pimpóval gyakran együtt találjuk meg a kerek repkényt, vagy földi borostyánt (Glechoma hederacea), ami szintén minden elnyom. Vékony gyökere több kúszószárat fejleszt és gyorsan terül. Ilyenkor télen zsenge, kissé kesernyés ízű leveleit fogyaszthatjuk salátaként, zöldséges, burgonyás ételek ízesítésére, de csak kis mennyiségben. Alkalmanként 4-5 friss, zsenge levelet fogyasszunk. A legjobb eső után szedni.

Sokkal ismertebb a tyúkhúr (Stellaria media), ami nemcsak a baromfik kedvelt csemegéje. Rendkívül hidegtűrő, enyhe teleken, kora tavasszal ez az első „gaz”, ami zöldell a kertben. Ilyenkor érdemes szedni és enni.  Saláta, tésztaszósz (pesztó), leves és főzelék is készülhet belőle, de most, a téli vitaminhiányos időszakban különösen hasznos, ha csipegetünk belőle a kertben. A-, C- és E-vitaminban gazdag, de tartalmaz még vasat, kalciumot, káliumot, foszfort és cinket is.

A tyúkhúr egész télen nő

Gyakran elmegyünk a lósóska, más néven lórom (Rumex obtusifolius) mellett, pedig friss, zsenge leveleit ilyenkor is szedhetjük és fogyaszthatjuk. Vastartalma rendkívül magas, vérképző, anyagcsere-fokozó. Annak ellenére, hogy sóska és tartalmaz oxálsavat, még sincs az az erőteljes savanyú íze, inkább a spenóthoz hasonlít. Zsenge leveleit a bébispenóthoz hasonlóan fogyaszthatjuk salátaként, főzelékként, tésztaételekhez tölteléknek vagy feltétnek. 

A lórom közeli rokona a mezei sóska (Rumex acetosa), ami viszont oxálsav-tartalma miatt savanyú. Jelentős mennyiségben tartalmaz vitaminokat és ásványi anyagokat, antioxidánsokat, ezért főleg nyers fogyasztása ilyenkor nagyon hasznos. Sokat nem szabad enni belőle, mert hasmenést, hasfájást, émelygést, hányást okozhat. Oxálsav-tartalma az arra érzékenyeknél vesekövet is előidézhet. Ez igaz a termesztett sóskára is. Az oxálsav magas kalciumtartalmú ételekkel, pl. burgonya, tojás, szezámmag, tej semlegesíthető. Ha a természetben járva rábukkanunk és néhány levelet lecsipegetünk róla, semmi bajt nem okoz.

Lósóska (balra) és mezei sóska (jobbra)
Gyomkiszúró Gardena

19 238 Ft
Metszőolló Fiskars Solid hegyes olló SP15

6 109 Ft
Fűszernövényvágó olló fehér

1 724 Ft
Kerti kesztyű Női Pintail 8-as

929 Ft
Gumicsizma női Demar Luna EVA piros 38/39-es

12 872 Ft

A kert nedvesebb, árnyékosabb szegletében, illetve erdőszéleken fordul elő az erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum). A gyömbérhez nincs köze, szárított gyökerét régen szegfűszeg-pótlónak használták. Friss, zsenge leveleit fogyasszuk nyersen, egy alkalommal, maximum 1-2 levelet. Magas cseranyag- és illóolaj-tartalma miatt étvágytalanság és hasmenés esetén fogyasszunk belőle egy keveset.  Párolhatjuk, turmixolhatjuk is. Durva rostja miatt fogyasztás előtt érdemes leszűrni. Alaposan megmosott gyökerét aprítva, szárítva használhatjuk fel a konyhában, illetve molyűzésre a kamrában. Likőr is ízesíthető vele. Sokat nem szabad belőle fogyasztani.

A fent említett zöld növényekből készíthetünk téli salátakeveréket is.

Erdei gyömbérgyökér

Sokan tudják, hogy a fenyőfélék friss hajtásából (rügyéből) finom köhögéscsillapító, hurutoldó szirup készíthető. Azt már kevesebben, hogy a hosszútűjű fenyőkről (pl. erdei fenyő) ilyenkor is szedhetünk fenyőtűt hasonló célra. A lucfenyő ágacskái is alkalmasak akár cukorban rétegezve, majd felfőzve fenyőszirup vagy szörp készítésére. De egyszerűen ollóval vagy aprítógépben felaprítva, vízben áztatva, majd szűrve, mézzel fogyaszthatjuk. Mézben, langyos vízben áztatva fermentálhatjuk is. Fűszerként bármilyen vadételhez jól illik, akárcsak a borókabogyó. Ha így használnák, akkor érdemes gézbe bugyolálva belefőzni az ételbe, majd azzal együtt eltávolítani.

A fenyőfélék tűleveleit is gyűjthetjük télen

Fontos, hogy ha vadnövények fogyasztására adjuk a fejünket, akkor jól ismerjük az adott növényt, figyelmeztet Enikő, aki a vadon termő ehető növények megismerésére rendszeresen szervez kirándulásokat, illetve workshopokat is.

Csakis forgalmas utaktól távol gyűjtünk növényt, tiszta egészséges részeket. Sok vadnövény gyógynövény is, étkezési célra nem célszerű akkor gyűjteni, amikor a legmagasabb a hatóanyagtartalma, ami általában a virágzás környékén van. Csak annyit gyűjtsünk, amennyit elfogyasztunk belőlük. A vadnövények fogyasztását ne vigyük túlzásba, szoktassuk a szervezetünket hozzájuk! Inkább csipegessünk belőlük, díszítsük, gazdagítsuk velük ételeinket, javasolja Enikő. 

Ez is érdekelheti:

5 különleges növény, ami a Te kertedben is megterem

Karácsonyi fűszerek

Permakultúra: új hóbort, vagy működő megoldás?

Télen is szedhető zöldségek

Mikrozöldek – kis növényben nagy erő