Vihar utáni hajtásmustra - Czauner Péter
A hosszan virágzó növények és a színes őszi kert alapjait júliusban sok munkával kell lerakni. Az egészséges és a harmonikusan táplált példányok tovább élnek, illetve lombjuk tovább megmarad.
Júliusban a zöldválogatás, az elvirágzott növényi részek eltávolítása adja a legtöbb munkát a hobbikertésznek. Sokan ezzel nem is törődnek, pedig a harmonikus növényfejlődés miatt néha szükség van az értő segítségre. A nyár elején növekednek legerőteljesebben a fiatal fák, cserjék, ezért ilyenkor gyakrabban kell öntözni (az idei nyári időjárás ezt a munkát eddig jelentős részt levette a kertészek válláról). A gondoskodást az életerős növény bőséges hajtáskoszorúval hálálja meg. Ha az elmúlt napok viharait túlélték a zsenge vesszők, akkor érdemes csak azokat meghagyni, amelyek fontosak lehetnek a növény továbbfejlődése szempontjából. A megfelelő válogatással a fácska nem pazarol energiát olyan hajtások felnevelésére, amelyeket később a fás metszéssel kellene eltávolítani.
A fiatal és az idősebb cserjék alját is tisztítani kell. Az intenzív növekedéshez minden tápanyagra szüksége van a növénynek, és sokat elvehetnek tőle a gyomok. Aki rendszeresen tisztítja a cserjék tövét, tapasztalhatja, hogy milyen gyorsan lehagyják a növekedésben a gazos társakat. Mindez fokozottan igaz a sövények bokraira. Ráadásul ezeknek még egymással is versengeni kell.
Érdemes az ápolt és egészséges gyepszőnyeg csinosításával is foglalkozni. Nem tetszetős, ha a gyep bekúszik a bokrok alá, az évelők, vagy az egynyáriak ágyásaiba. Kósza csomókkal próbálkozik a fák alatti „tányérokban” helyet nyerni. A különbség csak akkor látható, ha már elvégezték a szegélyezést. A kert növényei önálló és látványos életet kezdenek élni, amint sikerült a félhold alakú szegélyvágóval körbekaréjozni a gyepet. (A szegélyvágót évente csak néhányszor szabad használni.) Ha már rendeződött a gyep és a mellette, vagy a gyepen élő növények optikai elválasztása, akkor érdemes a fák alsóbb, a gyep fölé lógó, a fűnyíróba akadó ágait is levágni.
Ilyenkor nőnek a legintenzívebben a kúszónövények is, ezek kordában tartásával és a kívánt irányba terelésével is most kell foglalkozni. Vannak közöttük önmaguktól léggyökerekkel, tapadókkal, kacsokkal kapaszkodó futófajták. Mások csak gyenge indákkal igyekeznek támaszkodni, s vannak olyanok, amelyek csak növekednek, s számukra támasztékról, rögzítésről kell gondoskodni. Fontos a kötöző megválasztása. A jó kötöző oldható, de ennél is jobb, amelyiket a túlnövő növény képes eltépni, vagy vele együtt nyúlik. Ha már kötözőt kell használni, akkor ajánlatos a növényt és a támasztékot nyolcast formáló hurokkal összekötni. Ilyenkor nem feszülhet meg a zsineg.
Az új helyre futtatott növénynek segítséget jelent – amíg magától nem tud megkapaszkodni – egy-egy ruhacsipesz is. Ezzel óvatosan, nehogy a zsenge hajtás sérüljön, a kívánatos helyre terelhető a hajtás, inda, levél, vagy másféle kapaszkodó. Magától nem minden kúszónövény mászik függőlegesen felfelé. Ilyenkor a csipeszt egy fent rögzített madzagról ajánlatos lelógatni, s ezt igazgatni. Előbb-utóbb magától is megkapaszkodik, s ekkor már önállóan is vándorol a falon vagy a pergolán.
Még most sem késő dúsan virágzó kúszónövényeket vásárolni. Ilyen például a golgotavirág. A falak, rézsűk, pergolák közkatonái mellett primadonnákként élnek a rendkívül finom levélzetű és szárrendszerű, különleges virágú fajok. Ezek legtöbbje azonban a magyar klímán kényes növénynek számít, de egy 40-50 literes dézsában vagy cserépben csodákra képes. A kúszó, feltekeredő kacsokkal kapaszkodó növényt koszorúként lehet a cserépbe dugott dróthurokra futtatni. Bár virágai rövid életűek, a tápdús talajon folyamatosan és dúsan nyílnak. Virágzáskor rendszeresen, foszforban gazdag, virágzó növényeknek ajánlott készítménnyel kell tápoldatozni. Ilyen kapható a kertészeti áruházakban.
A kapaszkodó hortenzia lassan indul, de a harmadik évében megtáltosodik, s mint a mesebeli óriáspaszuly, nagyot nő. A léggyökerekkel kapaszkodó, lombhullató növény ekkor érheti el ötméteres csúcsmagasságát. Ernyővirágai a második vagy a negyedik évtől nyílnak.
A dísziszalagok (Clematis) bőséges kínálatából lehet válogatni. Az évente több mint két méterrel növekvő növények egyszerű gondozását a viráguk nagysága szerint kell végezni. A kis virágúakat (ezek közelebb állnak a vad, erősebben növekvő fajokhoz) nyár végi visszavágásával lehet kordában tartani. Az intenzíven növekvő iszalagok a nyár elején viszonylag bőséges és rendszeres, vegyes hatóanyagú műtrágyázást igényelnek. A sok kényes hibriddel szemben mindent kibír a jószerével már vadon növő, fehér virágú kínai iszalag. Ha valaki egy szívós kúszónövényt akar, bátran választhatja ezt.
Czauner Péter, kertészmérnök