Új kártevő Európában a selyemakác-levélbolha

A levélbolhák kiemelkedő, vékony, ezüstfehér színű viaszváladék-szálakat képeznek

A selyemakác (Albizia julibrissin) az utóbbi évtizedben a házikertek kedvelt díszfája lett. Ennek oka lehet a fa gyors növekedése, valamint dekoratív, laza, félárnyékot adó lombja. Laza, szellőtől rezgő apró levélkéi, rózsaszín, pamacsszerű virágzata, kellemes illata a mediterrán vidék hangulatát idézi. Az öntözésen és a fiatal kori fagyvédelmen kívül különösebb gondozást nem kíván. Eddig növényvédelmi feladatot sem jelentett tulajdonosának, mivel hazánkban nem volt károsítója.
A tavalyi évben a Budapesti Corvinus Egyetem Rovartani Tanszékének munkatársai Magyarországon több helyen is észlelték a selyemakác leveleinek károsodását, és azon a selyemakác-levélbolhát (Acizzia jamatonica) azonosították.

A kártétel és a kártevő jellegzetessége
A selyemakác leveleit a levélbolha kifejlett és lárva alakjai szívogatják, a levelek elsárgulnak, lehullanak. A levélbolhák jellegzetes mézharmatot, ragacsos váladékot termelnek. 

A levélbolha-telepek a levélen, a levélnyélen és a hajtáson is megfigyelhetők

Másodlagosan a mézharmatra rátelepszik a szürkés-fekete színű korompenész nevű gomba, amitől a fertőzött levelek sárguló színe mellett fekete színű bevonat is látható. A levélbolhák kiemelkedő, vékony, ezüstfehér színű viaszváladék-szálakat képeznek. Ezek hívják fel a figyelmet a kártevőre. A levélbolha-telepek a levélen, a levélnyélen és a hajtáson is megfigyelhetők: általában az apró, alig látható méretű sárgás színű lárvák, a szintén sárga színű, 1 mm-es nimfák és a kifejlett levélbolhák. Súlyos fertőzésnél a telepekben több száz lárva, nimfa található szorosan egymás mellett A kifejlett levélbolhák is aprók, 2 mm hosszúak, vékonyak, színük világos szürkés vagy zöld, szárnyuk áttetsző. Az állatok érintésre azonnal elpattannak, elugranak. Életmódjáról még nem rendelkezünk adatokkal. A megfigyelt fertőzött fákon egy időben minden fejlődési alakja előfordul, valószínűleg több nemzedékes kártevő. Az idei hosszú, száraz, meleg ősz kedvezetta levélbolha felszaporodásának. Áttelelésének módja, helye még nem ismert. Irodalmi adatok szerint  kifejlett imágóval telel.

A kártevő eredete, elterjedése
A selyemakác-levélbolha Ázsiában őshonos faj, ismert Kínában, Koreában és Japánban is. Fajspecifikus, csak a selyemakácot károsítja. Európában először Olaszországban találták meg 2002-ben, majd egy év múlva Angliában is felfedezték, ahová Olaszországból szállított konténeres selyemakác fácskákkal került be. Horvátországban az Isztriai-félszigeten, Szlovéniában, Svájcban és Franciaoszágban is leírták megtelepedését. A kártevő szerepel az EPPO (Európai Növényvédelmi Szervezet) veszélyes károsítók listáján, jelenlétét, terjedését ellenőrzik.
A kártevő természetes terjedése valószínűleg korlátozott. Európai megjelenése, behurcolása feltehetőleg fertőzött szaporítóanyaggal történt. Európán belüli gyors terjedéséért is a fertőzött szaporítóanyag lehet a felelős.  
 
Védekezés és lehetősége
A kémiai védekezés alapja a tavasszal megjelenő első nemzedék elleni kezelés. Nem szabad hagyni, hogy az áttelelő alakból kifejlődő első nemzedék felszaporodjon. Mivel sok nemzedékű faj, a kártevő betelepedésének lehetősége őszig fennáll. Folyamatosan ellenőrizni kell a faleveleken a kártevő jelenlétét. Megjelenését, észlelését követően minél hamarabb ajánlott a fa permetezése.
Hazai tapasztalatokkal még nem rendelkezünk, ám ismereteink szerint hatékonyak lehetnek a következő rovarölő szerek: 
• Házikertekben a tiametoxam hatóanyagú Actara 25 WG (III. forg. kat.)
• II. forgalmi kategóriájú szerek közül az acetamiprid hatóanyagú Mospilan 20 SP.
Az EPPO az imidakloprid hatóanyagú szert – ez Confidor 200 SL néven (II. forg. kat.) hazánkban is forgalomban van –, valamint az abamektin hatóanyagú Vertimec 1,8 EC (II. forg.kat.) rovarölő szert  ajánlja. Védekezésnél a felszívódó szerek hatásosak.

Dr. Némethy Zsuzsanna
egyetemi adjunktus

(A képek a szerző felvételei. Tekintsék meg őket nagyobb felbontásban Galériánkban!)