Tüzelés helyett laska
A téli ónos eső a magasabban fekvő kertekben sok helyütt sokhelyütt megtépázta a fákat, ágak, gallyak hasadtak, törtek, gyakran az egész fa megadta magát és földön kötött ki. Aki megengedheti magának ipari favágókat hívott, hogy tegyék rendbe a koronát, de a pórul járt kertekben bőven van tenni való a földön is, hiszen a temérdek hajtással, ággal valamit tenni kell. Ha a házban, vagy közeli ismerősnél van olyan fűtőalkalmatosság, amiben elégethető, akkor egyszerűbb a helyzet, csak fel kell darabolni a nagyobb ágakat és elégethet. Az apróbbak le lehet darálni, ezek a komposztot gazdagíthatják. A szabadtéri égetés, ugyanis, az új, március 5-én lépett hatályba az Országos Tűzvédelmi Rendelet szerint általában tilos, és az ezt megszegők a legrosszabb esetben sok tízezer forintos büntetésre is számíthatnak.
A lakosság számára az egyik legjelentősebb változás, hogy az élet és értékvédelem jegyében a belterületi ingatlanok használata során – és ez vonatkozhat a fahulladékra is – a hulladék szabadtéri égetése tilos ( azaz csak az adott település önkormányzati rendeletében kijelölt időszakban és módon lehet ). Vagyis létezhet kivétel, de erről nem árt tájékozódni a helyi önkormányzatnál. Ha már a tűznél tartunk, lehet magas hőfokon égő, kevés füsttel járó tüzet rakni, de arra azért számítani kell, hogy az ilyet csak száraz „anyaggal” szabad táplálni.
Nem kell azonban feltétlen, minden súlyosan sérült, netán elhalt fát kivágni, egy radikális ifjító metszés, sebkezelés után újra erőre kaphat. Arra azonban ügyelni kell, hogy néhány évig figyelemmel kell kísérni új hajtásait és metszéssel segíteni kell a természetes korona kialakulását. Ha viszont elpusztul, akkor sem kell feltétlenül kivágni. Ha az elhalt fa kerítés vagy épület mellett van, és veszélyes lehet, vagy kárt okozhat, ha kidől, akkor érdemes másfél-két méter magasan levágni vízszintes síkban. A kiválasztott magasságban a csüngő-, vagy futónövények tartójául szolgálhat. A legegyszerűbb megoldás a cserép felrakása. Érdemes alátétedényről is gondoskodni. Ilyenkor a megszokottnál magasabb falú és a növény cserepéhez szorosabban illeszkedő aljedényt kell választani, nehogy leessen a növény. Nem történik baj, ha egy szöggel vagy csavarral erősítik a fához a cserépaljat. Aki viszont tartós növénytartót akar a kiszáradt fából barkácsolni, annak valamilyen módszerrel üreget kell kaparni a fa belsejébe. Ezt a legegyszerűbb gyorsan kötő barkácsbetonnal kibélelni, s ebbe ültethető a növény. Ne felejtkezzenek meg a pangó víz elvezetéséről, ezért ezt a "facserepet" a beton megkötése után alulról-oldalról meg kell fúrni.
Ha nincs mód vagy szándék a fa megtartására, akkor ki kell vágni. A főbb gyökeret, a gyökér törzsét fáradtságos munkával ki lehet ásni. Ha viszont nem zavar a földben a csonk, akkor 2-3 év alatt kipusztítható. Egyes gazdaboltokban vásárolható laskagombacsíra, ami a legtöbb - a földből 15-30 centiméterre kiálló - tuskón megél. Ha nem is hoz bőséges termést, de azon kívül, hogy egy-két hónap alatt felemészti a tönköt, még főzetnyi gombaételt is ad. A gombacsíra mellé adnak általában használati utasítást is a boltokban. Ha az eladó nem tud tanáccsal szolgálni, akkor sem kell megijedni. Nem ördöngösség a fagombásítás. A tönk tetejét 2-3 centiméteres hálóban, fél centi mélyen be kell fűrészelni. Ezzel növelik a felületet, hogy hatékonyabban dolgozhassanak a gombafonalak. Ezt követően - attól függően, hogy milyen vastagságú, gombával "beoltott" pálcikákat kaptak - általában 8-10 milliméter átmérőjű fúróval 7-10 centiméter mélyen ki kell fúrni több helyen is. Ezekbe kell a gombás rudakat csúsztatni. (Ha nem rúdban van a gombacsíra, akkor a lyukakba és vájatokba kell tömni, kenni a vásárolt anyagot.) Ezután - ahogy a befőzőüveget - fekete és vastag fóliával be kell szorosan kötni a tönk tetejét. Így a közel légmentes környezetben, sötétben munkához lát a gomba. Már csak arra kell ügyelni, hogy a tönköt is fel kell venni a rendszeresen öntözendő kertrészek közé. A locsoláson kívül két hónapig más teendő nincs. Amint eltelt ez az idő, akkor el kell kezdeni óvatosan tapogatni a tönk még mindig lefedett tetejét. Ha kisebb-nagyobb duzzanatot éreznek, akkor már fejlődik a gomba. Ekkor finom mozdulatokkal rést kell a fóliára vágni. A réseken hamarosan előbújik a laska, és a szó szoros értelmében letépi a fóliát. Ezután már nincs szükség a fedésre, a gomba szimbiózisba kerül a fával, és amíg abban szerves anyagot talál, addig emészti. A tönk rövidesen eltűnik, illetve ami megmarad belőle, az kézzel összeszedhető. A föld alatti részekkel nem is kell törődni.