Telepítés előtt a különféle növényekről
Előbb, utóbb kienged a fagy és kezdődhet az ültetés, telepítés. Tervezni már most is lehet, de előtti jó tisztában lenni azzal, hogy a kertészetben látott, egyelőre csak apró növénytől mit is várhatunk. A növények csak akkor mutatják teljes pompájukat, ha számukra minél kényelmesebb helyen élhetnek. Az igények mellett létezik egyfajta a méretkorlát is, ez lehet pozitív és negatív, vagyis nőhetnek nagyobbra és lehetnek kisebbek, mint ahogy ültetőjük szeretné. Fák vagy cserjék, lágyszárú vagy fás szárú növények, évelő, egyéves vagy kétéves, kemény vagy hideg, mi a különböző növénykategória? Íme néhány magyarázat, hogy világosabbá tegyük.
A nagy cserje és egy kis fa között, ha mérteben nem is, de nagy a különbség! Azonosnak számít, hogy a fák és cserjék koronáját a fásodott vázágak, ágak, gallyak alkotják. A megítélés szerinti különbséget a méretben és a sziluettben lehet keresni.
A cserje legalább négy méter magas, de kifejlődött állapotban sem haladja meg a hét métert, általában bokros formájú, egy vagy több törzzsel rendelkezik, gyakran rövid és vékony, és sok elágazó ága van. A fa sokkal impozánsabb (bár vannak kis fák), általában egyetlen, nagyobb átmérőjű törzsön díszlik koronája. Ez a szabály nyilvánvalóan nem abszolút: vannak nagyon elágazó és kusza fák, rövid törzsükkel (tiszafa, ciprus, birs) és nagy cserjékkel, amelyek sziluettje fára emlékeztet, ilyen például a galagonya. A fák a cserjéknél lényegesen hosszabb ideig élnek. Míg a cserjék életkora évtizedekben lehet mérni, addig a fák esetében az évszázad sem ritkaság.
Különbséget jelent az örökzöld, illetve levélhullató lét. A tűlevelűek (amelyek fák vagy cserjék lehetek) gyakran tobozszerű terméssel szaporodnak. Ezek a növények általában gyantásak és csökkentett méretű levelekkel rendelkeznek, a redukálódott levél néha csak tű.
A lombhullató fáknak vagy cserjéknek erezett levelük van, ezek lehetnek minden ősszel lombhullatók, esetleg örökzöldek, de létezik egy harmadik kategória is, ide tartoznak a találóan télizöldnek nevezettek, amelyek a tél közepéig, enyhébb teleken kora tavaszik megtartják leveleiket és ezeket az új hajtások megjelenésével váltják. Télizöld például a fagyal, vagy a meténg.
Ezeken kívül vannak tekintélyes méretű lágyszárú növények is. Ezek a szára nem szokott fásodni, rugalmas, jellemző a zöld szín is. De léteznek nagy, lágyszárú növények, amelyek szára szilárd ugyan, de nem fás, ilyen a banán és a bambusz de lágyszárú növények, felálló, merev, ugyanakkor törékeny szárú a begónia, orchidea, muskátli vagy a pozsgás növények