Talajtakarás védelmében - Czauner Péter
A talajtakarás, vagy, ahogy sokan ismerik mulcsozás, előnyeiről és mikéntjéről sokszor írtunk. A talaj és a növények védelmét szolgálja, egyben nagyon mutatós is. Általában cserjék, fák és évelők szoktak talajtakarást kapni, da a virágágyásokban is segít. A talajtakarás lényege, hogy az alatta lévő föld a száraz nyári napokon is hideg, nedves és gyommentes marad. Megóvja a talajszennyezéstől a földön fekvő terméseket például a tökféléket, szamócát. De rézsűs területeken megakadályozza a szél- és vízeróziót is.
A mulcsozott területet is öntözni kell, ritkábban ugyan, de bőségesebben, mint a szabadon hagyott talajfelszínt. A mulcs anyaga sokféle lehet. Esztétikailag a legnagyobb talajtakaró értékek a darált kéreg jelenti. Kevésbé látványos helyeken használhatnak fűnyesedéket, komposztot, száraz lombot, fenyőavart, tőzeget és szalmát is. A murva és más kőzúzalék lúgosítja a talajt, ezek meszet tartalmaznak, ezért az olyan, savanyú talajt igénylő növényeknél, mint például a rododendron-félék, magnóliák alatt nem ajánlatos használni. A hófehér kőzúzalék visszaveri a napsugárzást, ezért a nyári forróságban az alsó levelek perzselődhetnek.
A mulcs nemcsak díszít, de az egynyári gyomokat is kordában tartja, nem hagyja a magvakat gyökeresedni, és a már talajban lévő, a mulcsozás előtt odakerült magvak még gyenge hajtása képtelen áttörni a mulcsréteget. Azzal azonban számolni kell, hogy a kitartóbbak számára legalább 8 centi vastag mulcs jelent igazi akadályt. Ha mégis valamelyik kibújik, akkor azt magányos szálat könnyen ki lehet húzni.
Az ilyen helyen élő növény, csupaszon álló társainál jobban fejlődik. De tudni kell, hogy a szerves eredetű – kéreg, faapríték, szalma, gyepnyesedék – takaróanyag bomlik, minél finomabb szerkezetű, annál gyorsabban. Ehhez viszont nitrogénre van szüksége, amit a talajból von el, vagyis ezzel számolva kell a műtrágya adagok kiszámolni.
A mulcsozás előtt a talajt ki kell gyomlálni, ki kell szórni a tartós hatású műtrágyát, szükség van alapos beöntözésre is, és csak miután a talajfalszín megszikkad, akkor lehet kezdeni a terítést. A talajtakaró védelmében élő növények évközbeni táplálásához, általában folyadékot használjanak. A mulcsot minden évben ajánlott megbontani, s ilyenkor el kell végezni a szükséges talajjavító és tápanyagfeltöltést.
Elfordulhat, hogy a mulcson gombák jelennek meg. A gombák a talajfauna részét képezik: különösen a szerves anyagok lebontásában is közreműködnek. Ez talajtakaró anyagokban teljesen normális, mert az élő talaj jele is, akár a haszonnövényekkel együtt szimbiózisban is élhetnek. Ezért a legtöbb esetben nem szükséges azokat eltávolítani.
Czauner Péter, kertészmérnök