Szomszédjogi viták, avagy a szomszéd fája mindig útban van?!
Túl magas a szomszéd sövénye, beárnyékolja a kertem, visszavághatom? Átsodorja a leveleket a szomszéd fájáról a szél, kivágathatom? Rányúlik a szomszéd fájának az ága a tetőmre, levághatom? Ilyen és ehhez hasonló kérdések érkeznek hozzánk a szaktanácsadás rovatba, és a települések jegyzőit is sok „fülemüleperrel” keresik meg. Mikor jogos és a mikor nem egy fa kivágása vagy megcsonkítása? Nézzük a hatályos jogszabályokon keresztül, hogy ingatlantulajdonosként mit tehetünk és mit nem.
A tulajdon- és szomszédjogi előírásokat a Polgári Törvénykönyv, azaz a 2013. évi. V. törvény (továbbiakban Ptk.) tartalmazza. Ez pontosan megfogalmazza a tulajdonjog (5:13-20. §), a birtokjog (5:21. §), a használati jog (5:22. §), a birtokvédelem (5:5-8. §) fogalmát és a hozzájuk kapcsolódó rendelkezéseket, illetve egyes szomszédjogokat (5:24-25. §). A szomszédos telek igénybevételéről szóló 5:25. § például előírja: „Ha közérdekű munkálatok elvégzése, állatok befogása, az áthajló ágak gyümölcsének összegyűjtése, az ágak és gyökerek eltávolítása céljából vagy más fontos okból szükséges, a tulajdonos kártalanítás ellenében köteles a földjére való belépést megengedni.”
A 5:26. § fogalmazza meg a szükséghelyzetet, így „Másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély esetén a tulajdonos köteles tűrni, hogy dolgát a veszély megszüntetése céljából a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják, vagy abban kárt okozzanak. Más vagyonát fenyegető veszély esetén ez a kötelezettség a tulajdonost akkor terheli, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a kárt, amely a tulajdonost a behatás következtében érheti.”
Nos, ha a fenti alapfogalmakkal már tisztában vagyunk, és tudjuk, hogy mi a miénk és mi a jogunk és kötelességünk, akkor a Ptk.-t kiegészítő, a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló 2013. évi CLXXIV. törvényt célszerű kicsit jobban árbogarászni (nem hosszú!), mielőtt a jegyzőhöz vagy a favágóhoz szaladunk.
Ugyanis ez a törvény határozza meg az olyan szomszédjogi vitákra gyakran okot adó eseteket, mint az áthajló ágak levágása (5. §), az áthullott gyümölcsök összeszedése (3. §), illetve a közös telekhatáron álló sövény gondozása (4. §).
Átdobhatom-e a rohadt gyümölcsöt a szomszédhoz, mivel az ő fájáról hullott át hozzám? A válasz: nem! De ez már a közösségi együttélés alapvető szabályait lefektető önkormányzati rendeletekben van jogilag megfogalmazva (ha van ilyen az adott településen), illetve az emberi morál diktálja.
Mindent összevetve a legegyszerűbb, ha vitás kérdésekben egyeztetünk a szomszéddal, még akkor is ha a vers szerint: "Rossz szomszédság: török átok...")
Kényes kérdés, de a törvény úgy rendelkezik, hogy két ingatlan határvonalán álló növény és terménye egyenlő arányban illeti a szomszédos ingatlanok tulajdonosait. A szomszédos ingatlanok elválasztására szolgáló kerítés, mezsgye vagy növény használatára az ingatlanok tulajdonosai közösen jogosultak, továbbá annak fenntartásával járó költségek olyan arányban terhelik az ingatlanok tulajdonosait, amilyen arányban őket jogszabály vagy megállapodásuk annak létesítésére kötelezi.
Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a fenntartás kérdéséről nem rendelkezik, a költségek őket a határolt földhosszúság arányában terhelik. Ha a szomszédos ingatlanok határvonalán álló növény valamelyik ingatlan rendes használatát akadályozza, illetve kárt okoz, vagy annak veszélyével fenyeget, és az érdeksérelem más módon nem hárítható el, az ingatlan tulajdonosa követelheti, hogy azt közös költségen távolítsák el. Az ingatlan tulajdonosa csak akkor jogosult az áthajló ágak és átnyúló gyökerek levágására, ha azok az ingatlan rendes használatát akadályozzák, és azokat a növény tulajdonosa felhívás ellenére sem távolítja el (illetve a Ptk. 5:26. §-ban megfogalmazott szükséghelyzet esetén).
Jó, ha tudjuk, hogy 2024 év végén és 2025 év elején két új zöldfelületekre vonatkozó kormányrendelet jelent meg, amelyek szintén tartalmaznak szomszédjogi vonatkozású rendelkezéséket. Ezek a 280/2024. (IX. 30.) Kormányrendelet a településrendezési és építési követelmények alapszabályzatáról (szakmai körökben röviden TÉKA), illetve a 282/2024. (IX. 30.) Kormányrendelet a települési zöldinfrastruktúráról, a zöldfelületi tanúsítványról és a zöld védjegyről (szakszlengben röviden TEZIR vagy „zöldinfra”).
A zöldinfrastruktúra-rendeletben (282/2024.) a fás szárú növények telepítésére, fenntartására és védelmére vonatkozó általános szabályokról a 16. § (1) bekezdése ekként rendelkezik: „Fás szárú növény a telek azon részén és oly módon telepíthető, hogy az – figyelemmel az adott faj, fajta tulajdonságaira, növekedési jellemzőire, szakszerű kezelésére –
a) az emberi életet nem veszélyeztetheti,
b) a biztonságos közlekedést nem akadályozhatja és
c) nem okozhat kárt a meglévő építményekben, létesítményekben, valamint nem akadályozhatja azok biztonságos működését, megközelítését.
A (2) bekezdés szerint „A használó köteles gondoskodni a telken lévő fás szárú növények fenntartásáról, az adott faj tulajdonságainak megfelelő, szakszerű kezeléséről – így különösen víz- és tápanyag-utánpótlásról, metszésről, növény-egészségügyi beavatkozásról –, valamint szükség szerinti pótlásáról.”
A (6) bekezdés így szól: „Tilos a fás szárú növények felületének jogellenes – az (1), (3) és (4) bekezdésben foglaltakkal ellentétes – megsértése, csonkítása, továbbá részeinek közvetlen vagy közvetett károsítása.”
Érdemes azt is tudni (a települési jegyzőknek is), hogy megszűnt a fás szárú növények védelméről szóló 346/2008 (XII. 30.) kormányrendelet, amelynek értelmében a jegyző környezetvédelmi hatsági ügyben eljárhatott, így jelenleg marad a birtokvédelem, illetve a szomszédjogi per ahol (sajnos) növényismerettel nem rendelkező ügyintéző hoz döntést. Ha ezt el szeretné az illető jegyző kerülni, akkor kérje igazságügyi kertészmérnök szakértő kirendelését.
A 280/2024. (IX. 30.) Kormányrendelet, a TÉKA közterületekre és magáningatlanokra vonatkozó szabályt fogalmaz meg a zöldfelületet illetően. „A telek zöldfelülete” című 47. fejezetben foglalt 50. § a legizgalmasabb, mivel ez rendelkezik arról, hogy egy magántelekre mennyi fát kell ültetni. Az (1) bekezdés szerint „ (…) Ha a helyi építési szabályzat szigorúbb előírást nem állapít meg, és a meglévő faállománnyal a követelmények nem teljesülnek, a telek legkisebb teljes értékű zöldfelületére vetített 400 m2-enként legalább 1 nagy lombkoronájú, vagy 300 m2-enként legalább 1 közepes lombkoronájú, vagy 200 m2-enként legalább egy kis lombkoronájú, a terület adottságainak megfelelő, nem inváziós (2. melléklet), elsősorban Magyarországon őshonos fa telepítése szükséges. (Figyelem! Bővült az invázós lista; belekerüt többek között a császárfa és a hóbógyó is, kivéve kertészeti változatok!) (2) „A telken a fákat úgy kell telepíteni, hogy azok biztosítsák az épület nyári árnyékolását.” (3) A telken a fákat úgy kell telepíteni, hogy gyökérzetükkel és ágrendszerükkel ne károsítsák a telek és a szomszédos telkek építményeit. Ennek érdekében a telepített fa épülettől és lakóingatlan kerítésétől való távolsága – ide nem értve a közterületi határvonalon álló kerítést
a) nagy lombkoronájú fa és nagyméretű örökzöld esetén legalább 3 méter,
b) közepes lombkoronájú fa és közepes méretű örökzöld esetén legalább 2 méter,
c) kis lombkoronájú fa és kisméretű örökzöld esetén legalább 1 méter.
Végre tudjuk, hogy milyen távolságra kell a fákat a szomszédos telektől elültetni (ha erre korábban nem volt önkormányzati renddelet)! De melyik fafaj tekinthető nagy, közepes, illetve kis lomboronájúnak? Nos, a jogszabály egyelőre erre pontos meghatározást nem ad. Addig, amíg a szakemberek a pontosításon dolgoznak, a fajtaleírások adhatnak támpontot.
Fontos figyelembe venni, hogy a kormányrendelet nem visszamenőleges hatályú: ha a szomszéd egy méterre ültetett el a telkünktől egy platánt (ami nagy lombkoronájúnak tekinthető), akkor az erre a kormányrendeletre hivatkozva nem vágattatjuk ki.
Mi a helyzet az árnyékolással, illetve a kilátás elvonásával?
Az akinek a telkét beárnyékolja, vagy a napelemek elől elveszi a fényt (ez manapság nagyon gyakori vitatéma), vagy a kilátást egy fa, vagy egy magas sövény, az legegyszerűbben közjegyzői nemperes eljárásban kérhet jogorvoslatot. Ekkor a közjegyző (jó esetben) kirendel szakirányú végzettséggel rendelkező (kertészmérnök, táj- és kertépítész) igazságügyi szakértőt – aki kizárólag a saját szakterületén nyilatkozhat, jogi kérdésekben nem foglalhat állást. Helyszíni felmérések, terepi adatok alapján ún. geometriai modellezéssel, napdiagrammok segítségével megállapítja térben és időben az árnyék kiterjedését, és kielemzi, hogy mennyivel csökkenne a visszavágás hatására az árnyékoltság, kilátáselvonás, majd számításokkal alátámasztott szakvéleményt ad. A többi a jogászok dolga.
Mi helyzet akkor, ha a fának csak az ága hajlik át a szomszédba, kvázi neki is árnyékot ad, illetve "csak" a levelek hullanak át hozzá, amit akár ő is komposztálhat?
Gaál János és Kajó Cecília szerzőpáros könyve, a Birtokvédelmi kézikönyv számos jogesetet ír le, és a „fülemüleperekkel” kapcsolatban – ami akár precedensnek is vehető – így fogalmaz: „A „zavar a szomszéd fája” típusú problémákra, amennyiben nincs élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzet (melyet felelősen egy igazságügyi kertészmérnök szakértő kirendelésével környezetvédelmi hatósági ügyben dönthetünk el), úgy a kérdés szomszédjogi perben dönthető el azzal, hogy tudomásul kell venniük, hogy esztétikai/idegességi faktorokra alapozott zavarás esetén a bíróság nyilvánvalóan nem fogja elrendelni a fa kivágását, mivel a joggyakorlatot jó néhány éve áthatja a környezetvédelmi szemlélet; az egyéni érdeksérelemnél fontosabb a közérdek, amely a település zöldnövényzettel való ellátottságát jelenti.”
Örvendetes, hogy a jogásztársadalom is felismerte a zöldinfrastruktúra közegészségügyi és közjóléti szerepét!
Miért is foglalkozunk ennyit a fákkal? Azért, mert jelentős vagyoni értéket képviselnek. A sérülésekre lassan reagálnak, az életképesség-csökkenés legtöbbször csak évekkel később mutatkozik. A hanyatlás okainak felkutatása komoly szaktudást, favizsgáló, faápoló szakmérnök, igazságügyi kertészmérnök szakértő bevonását igényli. Egzakt adatokat csak műszeres vizsgálatok adnak, ami szintén drága. A megfelelő kezelés, ápolás költségigényes, a gyógyulás hosszú folyamat, eredmény csak évek múltán látható, különösen egy idős fa esetében.
A belterületi fák nyilvántartásáról és a fák értékének meghatározásról az MSZ 12703:2025 szabvány rendelkezik, amit Lukács Zoltán jóvoltából itt közzéteszünk.
A cikk a Februári Szakmai Napokon, a Magyar Faápolók Egyesülete szekciójában Petre Anna dísznövénykertész, okleveles tájépítész mérnök, faápoló és favizsgáló szakmérnök, műszaki és jogi szakértő, valamint Farkas Ágnes okleveles táj- és kertépítész mérnök, táj- és kertépítészeti, parképítési és zöldfelület-fenntartási igazságügyi szakértő előadásában elhangzottak alapján készült.
A jogszabály-részletek forrása a Nemzeti Jogszabálytár.
Ez is érdekelheti:
15 gyorsan növő fa – előnyök és hátrányok
