Petrezselyemhalál a konyhában
A szobai növényekkel való foglalkozás külön műfaja a fűszerkedés. Kertészblogokban gyakorta látni fényképeket helyre kis ablakpárkányokról, stelázsikról, amelyeken csodálatosan zöldell a majoránna, rozmaring, tárkony, kakukkfű, bazsalikom, citromfű, lestyán, újhagyma, petrezselyem, chili vagy valamilyen más fűszer. A gyakorlatból tudom, hogy ez többnyire nem több képes mesénél. A nálunk, szabadban is megélő fűszerfélék többsége gyomként él, szeretik a szellős, tágas teret. Ami semmiképpen nem azonosítható egy csekélyke edénnyel. Nálunk a kertben van egy kisebb hely a fűszereknek, amivel a rendszeres irtáson kívül csak a szürettel van teendő. A lakásban meg néha cserepes snidling, petrezselyem, menta szokott kornyadozni. Az biztos, hogy nem sokat költünk, mert tudom, hogy konyhánkban – ahol helyük lenne – jó, ha az első felhasználásig mutatnak a továbbélésre jeleket. De mindig kerül egy-kettő haza.
Ebben biztos szerepe van a profi fűszerkertészek agresszív marketingjének. Már szinte minden nagyobb élelmiszerboltban fel lehet bukni a gusztusos, élő növényes gondolákban, amelyeken csábító celofánban, nem is drágán - vigyetek haza! - kínálják magukat az aromás zöldek. Más kérdés, hogy vajon miért lehet élelmiszerboltban, földes növényt árusítani. De ez most mindegy.
Egyfajta passzív rezisztenciával tiltakozom a családi konyhakertészkedés ellen. Eleve sajnálom a konyhánkba kerülő növényt és a nejem fűszerhasználati szokásai sem ígérnek nekik sok jót. Borítékolni lehet szomorú jövőjüket. Passzív szemlélője vagyok a növény menetrendszerű pontossággal érkező agóniájának. Semmit teendőm sincs, ugyanis rajtam kívül senki nem ápol növényt a családban és két, három nap múlva biztosan, hogy a kukában lesz a cserepes fűszer is, mármint ami megmaradt belőle.
Bár az idén télen sikerült olcsón néhány növénylámpát beszerezni, s az egyik ilyen alá, a kamrába, beköltözött a kinti, emeletes fűszerkert.