Oltással a termésbiztonságért
Az oltás nem új keletű eljárás, és a palántanevelő üzemek kínálatában már régóta szerepelnek ilyen növények. A kertészek körében viszont - elsősorban a magasabb ár miatt - csak lassan terjednek. Egyre több termesztő számol viszont az egy alkalommal kifizetendő palántaár helyett a teljes termesztési idény kiadásaival, és ezzel a számítási módszerrel már a nagyobb biztonsággal termőő, nagyobb hozamokat szavatoló oltott növények kerülnek ki nyertesen az összehasonlításból.
A föld alá és a föld fölé is a legjobbat
Az oltást „technikai nemesítésnek” is tekinthetjük. A hagyományos nemesítésnek ugyanis mindig vannak korlátai, adott tulajdonság eléréséért egy másikat kell feláldozni: a nagyon korai paradicsomnak például szinte biztosan csekély az ellenálló képessége, vagy a bogyóminősége marad alul más fajtákhoz képest. A kertész a számára fontos tulajdonságokat rangsorolva választja ki végül a termesztési körülményeihez legjobban igazodó fajtát. A rangsoroláskor gyakran kényszerűségből kell előre venni a fonálféreg-ellenálló fajtákat, és így le kell mondani más előnyös tulajdonságokról, például a nagyobb hozamról. Az oltás egyik hatalmas előnye, hogy a termesztő külön választhat a növényének gyökeret, és külön föld feletti részt. Így egyszerre lehet a kész növény fonálféreg-ellenálló, emellett bőtermő, vagy korai.
Az erős, ellenálló gyökérzetnek viszont ennél is sokoldalúbbak az előnyei: sokkal erőteljesebben fejlődik rajta a növény, és a tápanyagokat is könnyebben veszi fel a talajból. Nem jelent gondot az amúgy nehezen hozzáférhető kalcium és a nyomelemek felvétele, ezért jóval ritkábbak a hiánybetegségek.
Minden növényre máshogy hat
A hazai zöldségnövények közül ötfélét érdemes oltani: a paradicsomot és a tojásgyümölcsöt paradicsom alanyra, a paprikát paprika alanyra, a dinnyét és az uborkát pedig tök alanyra.
Kétségtelen, hogy az oltott palánta ára messze meghaladja a hagyományos, saját gyökerű palántáét, ami a kétszeres vetőmag-igénnyel, a sok kézi munkával és a megfelelő környezetet teremtő berendezések drága beszerzésével és üzemeltetésével magyarázható. A kérdés az, hogy milyen előnyöket kap cserébe a drága palántát vásároló kertész?
A paradicsom esetében hosszúkultúrában 20-25%-os hozamnövekedés várható az oltott növényeken. Az erős gyökérzeten ráadásul növényenként két egyenrangú, erős hajtás is kinevelhető, amit már az oltáskor kialakítanak. Az úgynevezett kétfejes oltott növény annyiban tér el a két szárra metszettől, hogy itt két egyformán erős hajtást hagynak meg, amiken azonos időben jelennek meg az első fürtök (a két szárra metszett növényen a második szárat oldalhajtásból nevelik, ezért az egy-két fürttel lemarad a főszárhoz képest). A korai időszakban pedig egyáltalán nem hanyagolható el, hogy az első szedések alkalmával körülbelül kétszeres mennyiséget ad az állomány. Novembertől januárig mindenesetre nem javasolt kétfejes növényeket ültetni, mert a fényszegény időszakban nem biztos, hogy egyszerre indul fejlődésnek a két hajtás.
A fajták között is vannak különbségek: némelyiknél kifejezetten összhangban van a két „fej” fejlődése. Mindezekhez társul, mintegy járulékos haszonként az oltott palántákból felnövő jobb erőnlétű növényállomány, és a jobb minőségű bogyók.
A paprikánál is kimutatható némi hozamnövekedés, de ennél fontosabb, hogy erős, ellenálló növényt kapunk. Talajaink egyre elhasználtabbak, ezért komoly az előnye annak a növénynek, amit az erős gyökérzete jobban hajt. A fonálféreggel fertőzött talajon ráadásul a választási lehetőségek köre is kicsi, és a talajfertőtlenítés leváltásaként valószínűleg egyre népszerűsödnek az oltott növények. A paprikának egyelőre nincs igazi alanya, erősebb gyökérzetű vad erőspaprikára oltják a fajtákat.
Az uborka hozamát nem befolyásolja látványosan az oltás, viszont a termésbiztonság, és a külső tényezőktől való kisebb függés itt is e módszer mellett szól.
Szabadföldön a legeredményesebb
Amíg az oltott paprikát, paradicsomot és uborkát többnyire növényházban nevelik, ahol amúgy is viszonylag könnyen szabályozhatók a környezeti tényezők, addig az egyébként érzékeny görögdinnyének a szabadföldön kell elviselnie a változó időjárást. A saját gyökerű növények a tapasztalatok szerint tízévente körülbelül háromszor hoznak jó termést, sőt szélsőséges esetben teljesen el is pusztulhat az állomány. Ezért itt óriási fellendülést hoz a környezeti tényezőket jól elviselő oltott növények használata, amik a jégesőn kívül gyakorlatilag minden időjárást nagyobb gond nélkül átvészelnek, és beszámoltak már teljesen elpusztult saját gyökerű ültetvény mellett növő, jó állapotú oltott dinnyeállományról is.
Az oltott dinnye gazdaságossága
A dinnye nagyon érzékeny növény, a lehűlés vagy az április közepihez hasonló hideg esős idő miatt könnyen elveszti a gyökerét. Ezen kívül érzékeny a fuzáriumra is, ami miatt nem termeszthető ugyanazon a területen több évig.
Az oltott palánta mellett döntő kertész megszabadul ezektől a gondoktól, és állandó dinnyetermesztő területet választhat, ahol jobb körülményeket teremthet: öntözőkutat fúrhat, és a dolgozóknak is állandó épületet tervezhet. Bár a dinnyénél a biztonságos termés óriási előrelépés, emellett az oltott növény ráadásul több, és jobb minőségű termést hoz, jó esetben kétszer annyit, mint a saját gyökerű.
Meg kell jegyezni, hogy az oltás a zöld részek növekedését serkenti, ezért elképzelhető néhány napos késés az érésben – de csak abban a néhány évben, amikor a hagyományos növények számára kedveznek a körülmények, és azok a rendes időben érnek. Ha egy kicsit kedvezőtlenre fordul az időjárás, akkor máris csökken a saját gyökerű növények előnye, sőt a sanyarúbb körülmények között az oltottak meg is előzhetik őket.
A tök alany erős gyökérzete mindig „megkeresi” a tápanyagot a talajban, és akadály nélkül felveszi azt. A gazdagabb mikroelem-tartalom miatt a termések íze is sokkal jobb - ellentétben azzal a híreszteléssel, hogy a tökre oltott dinnye tökízű lenne. Az életképes gyökérzetű növény erős, ellenálló lombozatot fejleszt, amit a betegségek is nehezebben támadnak meg, és az idény végéig ép marad. Az ép lombú növény pedig egészséges, jóízű terméseket hoz, még a hírhedt Lőrinc-nap után is.
A kétszeres növekedési erély és a terméshozam miatt elegendő a megszokott hektáronkénti 5500-6000 darabos tőszám fele. Ez pedig további megtakarításokhoz vezet: kevesebb sort kell elkészíteni, azaz kevesebb csepegtetőcsövet, alsó és felső fóliaborítást kell kihelyezni, és ezzel a munkadíj is csökken. Igaz, hogy az oltott palánta több mint kétszer annyiba kerül, mint a hagyományos, de a teljes idényre számított költségek így rendszerint alalcsonyabbak, még akkor is, ha a termésbiztonság már-már eszmei értékét nem vesszük számításba.
(A szerző felvételei a Grow Group Kft. felgyői palántaneveő üzemében készültek.)
Tömpe Anna
Kapcsolódó cikk: Miért jobb az oltott dinnye?