Növényvédelmi teendők – 2023. június 1. hét

Az elmúlt hét leggyakoribb kérdése az őszibarack tafrinás levélfodrosodása és a betegség elleni védekezés volt. Kétségtelen, hogy az erősen fogékony fajták, mint az Elberta és különféle klónjain először jelennek meg a tünetek és a leghosszabb ideig maradnak meg a leveleken.

Kétkedve említik a kertészkedők, hogy a lemosó permetezéseket követően két alkalommal is védekeztek, és szinte nem is látszik a tünetek erősségén. Mit lehet tehát tenni?

Tudjuk, hogy a lehullott beteg levelek a földre pottyannak és a talajba kerülnek. Ott a kórokozó több éven keresztül fennmaradhat szaprofitaként anélkül, hogy fertőzőképessége lényegesen gyengülne. Hűvös, esős időjárási viszonyok között felszaporodnak a sarjsejtek és a leveleket fertőzik. A fertőzés a virágzás előtti és a virágzás alatti, 14 oC-foknál alacsonyabb napi átlaghőmérsékleti tartományban következik be. A fagy, az eső és a harmatképződés elősegíti a fertőzést, mert ilyenkor a növény érzékenysége fokozódik.

A gomba a levelek sejtközötti járataiban terjed és ott táplálkozik. A levelek torzulását és megnagyobbodását ingeranyagai okozzák. A tafrinára a viaszos, dérszerű bevonat is jellemző. Ezt követőn újabb fertőzés már nem következik be. A fertőzött levelek a talajra hullanak és kezdődik az újabb körfolyamat. A fertőzött levelek összegyűjtésével, amelyek többnyire lehullanak csökkenthetjük a fertőzés erősségét. 

Kertjeinkben nemsokára találkozhatunk a kevésbé ismert tafrinás megbetegedés tüneteivel szilvaféléken. Nemcsak a termesztett szilvafajták, hanem a díszszilvafajok is fertőződhetnek. A betegség tünetei elsősorban a gyümölcsökön láthatóak a terméskötődést követően. Hosszúra megnyúlt, lapos, néha görbült alakú gyümölcsök alakulnak ki, melyek az egészségeseknél nagyobbak, húsuk keményebb. Sárgászöld szín, deres bevonat és a csonthéjú mag hiánya jellemző még. A fertőzés az egymást követő években azonos ágakon alakul ki. Mészszegény, savanyú talajokon gyakrabban alakul ki a betegség. A virágzás alatti hűvös, csapadékos idő kedvez. A betegség népies neve: bábaszilva.

Az ismert gyakorlatnak megfelelően a selyemfényű puszpángmoly (buxus ilonca) elleni védekezéseket az áttelelő fiatal hernyók ellen bizonyára már elvégezték. Az újabb nemzedék rajzása, tojásrakása megtörtént. Napokon belül kikelnek a lárvák. A korai lárvastádiumban célszerű védekezni. Az előzőekben már ismertetett módon alkalmazzák a Mospilant, vagy a tagló hatású piretroidok közül válasszanak (Lamdex, Karate stb.). A környezetvédelem szempontjait figyelembe véve a Dipel DF biológiai rovarölő szer használatát is javaslom. A Dipel DF baktérium által termelt méreganyaga a lepkehernyók lúgos kémhatású bélcsatornájában aktiválódik. Hatására a lárvák fertőződnek és elpusztulnak. A készítményt a tömeges lárvakelés időszakában, egy alkalommal kell kipermetezni. Önmagában, más növényvédő szerekkel és nedvesítőszerrel nem keverve célszerű alkalmazni!

Dr. Varga Mária
szaktanácsadó