2021. 10. 02.

mezszinutolcsergomba

Növényvédelmi teendők – 2021. szeptember 30.-október 6.

A múlt héten megkezdett témát folytatva, a 10-20 évesnél idősebb fás növények lassú, évekig tartó, illetve hirtelen bekövetkező, gyors pusztulásának okait foglalom össze, természetesen a teljesség igénye nélkül. Akik a természetben nyitott szemmel járnak, valamennyien találkoztak ezekkel a jelenségekkel. Megtörtént esetekről írok, a károsodás okainak feltárása után adom át Önöknek tapasztalataimat.

Kertvárosi környezetben 8 db 10 évesnél idősebb almafa lassú, több évig tartó „halálával” kapcsolatban hívtak a helyszínre. A tulajdonos elmondta, hogy a kertet már termő fákkal együtt vásárolta meg. Egy ideig a fák hozama ellátta a családot, majd egyre kisebb almák teremtek, és a lombozat fényét vesztette. A szemle idejére (szeptember vége) egy fát már a talajtól mintegy 20 cm magasságban kifűrészeltek. A vágás felületén a tünetek nagy bizonyossággal farontó gomba jelenlétét mutatták: a gombafaj az Armillarea sp., azaz a mézszínű tölcsérgomba (nyitóképen). A faj meghatározása kalaposgomba-forma jelenlétében volt lehetséges. A még álló fák tövénél, illetve a gyökfőnél csokrokban találtuk a barnás színű, sima vagy kissé pikkelyes, alul tölcséres gombatesteket. A kivágott fa metszési felületén pedig a kéreg és a szijács között fekete, zsinórszerű gombafonalakat láttunk. Az Armillarea sp. általában a talajban élő, a fák gyökérzetét nem károsító mikrogomba-nemzetség. Tagjai a fák leromlása idején válnak patogén, azaz betegséget okozó szervezetekké.

Az Armillarea ellen védekezési lehetőség nincs; a fákat nemcsak kivágni, de kituskózni is szükséges.
Somogy megyében szelídgesztenye-ültetvényben egy kísérlet során megtaláltuk a fafaj tintabetegségének tüneteit mintegy 1%-os gyakorisággal. A gomba gyökér- és gyökérnyaki betegséget okoz. Kötött, nedves, tömörödött talajokon gyorsan terjed. A fertőzés tünetei az alábbiak: a levelek sárgák, aprók, hervadnak. Ágelhalások, végül a fa pusztulása következik. A kibontott gyökfőnél lángnyelvszerű kéregelhalás figyelhető meg. Gyakori a fekete folyás, ami a talajt is szennyezi és alkoholszagot áraszt. Védekezésre a réztartalmú gombaölő szerek nagy hatékonysággal alkalmazhatók beöntözéssel. A már beteg fákat viszont el kell távolítani.

Hazai szelídgesztenyéseinkben az 1990-es évek elejétől fertőz a kéregrák néven elhíresült gombabetegség, a Cryphonectria parasitica, ami helyenként a teljes faállomány pusztulását okozta. Erre az időre a kórokozó már az amerikai, később a melegebb éghajlatú európai országokban „tarolt”. A gomba ellen különböző védekezési lehetőségeket próbáltak, csekély eredménnyel. A 2000-es évek elejétől azonban egy biológiai módszer bevezetésével, alacsony fertőző képességű (hipovirulens) törzsekkel való beoltással sikerült megfékezni a betegség terjedését, sőt, a már beteg fákat is életben tartani. Ez a módszer azóta is jól működik, bár több helyen – egyéb okok miatt – csak részleges sikerről számolnak be.

Érdekes kérdést kaptam egy diótermesztő térségből. 24 db 15 évesnél idősebb ültetvényben a fák állapota leromlott: leveleik elszíneződve lehullottak, a porzós virágok nagy része is megsemmisült. Az ültetvény a teljes pusztulás képét mutatta. Az ültetvény szemléje során kiderült, hogy a helyzetet a magas talajvíz idézte elő. Az ültetvény tulajdonosa tudta, hogy az ültetvény környezetében a nagyobb esőzések idején a pincékben magasan áll a talajvíz. Úgy gondolta, hogy a vízigényes diófák jól érzik magukat a területen. Azért hívott, mert betegségre gyanakodott. Ebben a hosszan tartó kritikus helyzetben a gyökérzet szinte „megfulladt”. A víz elvezetésével, talajszellőztetéssel az ültetvény a mai napig él és a diófák teremnek. A dióburok-fúrólégy persze itt is garázdálkodik.
Jövő heti tanácsaimban még a gyümölcsfa-pusztulás három okát elemzem, valamint a szőlő fás részeinek gyakori károsítóról írok.

Dr. Varga Mária
szaktanácsadó