Növényvédelmi teendők – 2020. szeptember 19-25.
Gyümölcsfáinkon ez évben, egészen a nyár közepéig úgy tűnt, hogy „megúsztuk” az általában kritikus, vagyis nehezen leküzdhető betegségeket, egyebek mellett a tafrina, a körterozsda, a lisztharmat, a varasodás, illetve a virágfertőző monília támadását.
Az őszibarack levelei lombosodást követően nem fodrosodtak a tafrina fertőzésétől, még az érzékeny fajtáké sem. A fagyok ellenére enyhe volt a tél és a kora tavasz, ami a hidegkedvelő kórokozó számára nem volt kedvező. A tafrinás levélfodrosodás később is csak elvétve fordult elő. A gyümölcsön sem jelentkeztek a jellegzetes elváltozások, pl. a mandula, szilva esetében az az átlagosnál nagyobb, deformált gyümölcsök.
Az idén még július végén sem láttuk a körterozsda (borókarozsda) okozta narancssárga foltokat a leveleken. Pedig a rozsda téli gazdanövényei, a borókák fertőzöttsége szokatlanul erős volt.
Az almafa lisztharmata még a Jonathan fajtakörben is későn jelentkezett a leveleken, hajtásvégeken. Június végétől az őszibarack érési idejét jóval megelőzve gyakori volt a lisztharmat tünete a gyümölcsön, ami sok kertészkedő számára ismeretlen (képen).
A varasodás tüneteit az almatermésűeken az átlagosnál kb. egy hónappal később láttuk a leveleken, gyümölcsön később is csak elvétve, alma- és körtefákon egyaránt.
A monília ellen kiemelten javasolt őszi, kora tavaszi és rügypattanáskori permetezéseket általában elvégeztük az előző években is, mégis jelentős volt a fertőzöttség a virágzáskor és azt követően is. A monília elleni fáradozásainkat évről-évre ritkán koronázta siker. 2020-ban azonban szinte nem is láttuk a „korai” tüneteket. Mi történt? A nedvesség- és párakedvelő kórokozó számára a hosszan tartó szárazság, a szokatlan tavaszi aszály nem biztosította az optimális feltételeket, sőt, kifejezetten hátrányos volt az időjárás a kórokozó számára. Sok fagykár érte pl. a kajszit, kisebb mértékben az őszibarackot és egyéb csonthéjas gyümölcsöt. A virágok elfagytak, a kórokozó növénybe való bejutása leginkább a bibeszálakon át történik, ami így nem valósulhatott meg.
Annál nagyobb kárt okozott a monília szinte valamennyi gyümölcsfa érésben lévő termésein. A leginkább javasolt technológia a gyümölcsfertőző monília megelőzésére a szó szoros értelmében kudarcot vallott.
A kora őszi betegségek levéllikasztó betegség, szilvalevél vörösfoltossága stb. kisebb-nagyobb mértékben jelentkeztek.
A szőlő ez évi növényvédelme is érdekesen alakult. Az általában megfigyelt betegségek tünetei későn voltak észlelhetők és néhány kisebb terület kivételével nem is okoztak gondot. A permetezéseket ki-ki saját belátása, gyakorlata alapján végezte, reményeink szerint figyelve cikkeink és az egyéb növényvédelmi fórumok ajánlásait. Arra talán még a szakirányítók sem gondoltak, hogy a hazánkban alig egy évtizede megjelent feketerothadás fellépésére is figyeljenek oda. A betegség több helyen kritikus mértékben pusztított. Korai megjelenése a peronoszpóra ellen alkalmazott gombaölő szereknek a feketerothadás elleni alacsony hatékonysága, valamint a felismerés hiánya miatt vezettek jelentős mértékű pusztításhoz.
Dr. Varga Mária
növényvédelmi szaktanácsadó