Növényvédelmi teendők – 2018. július 28 – augusztus 3.
Közeledik az augusztus. Ilyenkor már érdemes értékelni a szőlők növény-egészségügyi helyzetét. Tapasztalatainkat összegezve meg tudjuk állapítani, helyesen döntöttünk-e a védekezések időpontját, illetve a felhasznált növényvédő szerek megválasztását illetően.
Tudjuk, hogy a károsító helyzetet az időjárás alakulása döntően befolyásolja. Az őszi és téli csapadékviszonyok (kevés nedvesség), a tavaszi szárazság egyáltalán nem kedvezett a peronoszpóra áttelelő képleteinek. A márciusi tél a fakadást késleltette ugyan, de ezt követően a szőlő a felmelegedés hatására a késést behozta. Gyökeres változást hozott a május 15-étől egy hónapon belül lehullott 150 mm csapadék, amelynek eloszlása is jónak mondható. Június elején a virágzás rekord sebességgel lezajlott, ekkor még elkerülve a peronoszpóra támadását. A kötődés idején azonban a kocsánykoronán át komoly fertőzés zajlott úgy, hogy a fürtök pusztulása látványos volt, a leveleken pedig alig-alig lehetett találni peronoszpórás foltot. Medárdot követően szinte minden nap esett az eső, ami még a betervezett permetezéseket is késleltette. Az ún. „peronoszpórás dűlőkben” a fertőzöttség – különösen a fogékony fajtákon – kritikus méreteket öltött. Pillanatnyilag házikertekben nem ritka a csemegeszőlők 80-90 százalékos fürtpusztulása. Jelenleg a borszőlők fiatal hajtásain szinte minden levél fertőzött. Ez az év megerősíti azt a sokat hangoztatott megállapítást, hogy a májusi nagy mennyiségű csapadék a peronoszpóra számára optimális viszonyokat teremt.
A lisztharmat-fertőzöttség korlátozása évről-évre kiemelten fontos feladat. Idén sem volt ez másként. Az áttelelő ivaros képletekből származó tünetek szokatlanul korán váltak láthatóvá, és a száraz meleg fokozta a szőlősgazdák félelmét. Az ezt követő csapadékos időjárás következményeként az első tünet megjelenését levélen és fürtön sok helyütt nagyon későn, június 20-ától észleltük először fürtön, majd levélen is. Később egyes szőlőkben kritikus helyzet alakult ki: rövid permetezési fordulókkal, nagy odafigyeléssel volt csak elkerülhető a veszély.
A feketerothadás tüneteinek gyakorisága emelkedő tendenciát mutat az utóbbi években. A levéltünetek mellett a fürtkocsány és a szőlőszemek megbetegedése is látható. A betegség szinte minden szőlőterületen megtalálható kisebb-nagyobb mértékben. Az ellene való védekezéshez az ún. ditiokarbamátok (Dithane, Antracol stb.) felhasználása javasolt.
2018-ban az eddigieknél nagyobb mértékben találkoztunk a korai tőkeelhalás tüneteivel. Fiatal és idős ültetvényekben, elsősorban a virágzást, majd a fürtzáródást követően fedeztünk fel pusztuló tőkéket. A különböző kórokozók támadása ellen nincs vegyszeres védekezési lehetőség, de a beteg tőkerész visszavágásával érhetünk el eredményt.
A szőlőmolyok áttelelő, majd a nyári nemzedéke nem okozott fejtörést szőlőinkben. A levélatka nem, de a gubacsatka elleni védelem, ami lemosó permetezés idején és rügyfakadás után aktuális, sok esetben nem megfelelő.
Az ékköves araszoló kártétele mindenütt, de különösen erdők közelében látványos mértékű volt. A megkésett védekezések eredménytelennek bizonyultak.
Dr. Varga Mária
szaktanácsadó