Növényvédelmi teendők 2016. június 24-30

A falusi porták talán legszebb, legkedveltebb virágzó (akkor) egzotikus növénye volt a leánder. Különböző színű virágaival ma is pompázatos díszei kertjeinknek, udvarainknak. Az idei tavasz kedvezőtlen meglepetése a kisebb-nagyobb leánder-növények szabadba való kihelyezésekor ért minket.

Talán azt is gondolhattuk, hogy a teleltetés körülményeinek megteremtésében hibáztunk. Ez néhány esetben előfordulhat, de hogy mindenütt...? A kertes házak, vendéglők portálján, balkonokon és erkélyeken mindenütt furcsa látványra figyeltek fel Olvasóink. A növények levelei szürkék, matt felületűek és kissé lankadtak is voltak. Az okok felkutatása, a növények vizsgálata során megállapítottam, hogy nem károsítók miatt alakult ki ez a helyzet. Erős nagyítással sem tudtam felfedezni sem tripsz, sem atka, sem molytetű semmiféle fejlődési alakját. Néhány egyedtől eltekintve betegség sem gyötörte növényeinket. Véleményem szerint a rendkívül csapadékos ősz során a leánder későn tért pihenőre, amit nem vettünk figyelembe. A vegetáció még tartott, amikor telelő helyeikre vittük a növényeket, és ott a megszokott tartási viszonyokat biztosítva kényszerítettük a vegetáció beszüntetésére. Könnyebben vészelte volna át mindezt, ha visszametszéssel kisebb felületet biztosítunk, de a szokásos módon cselekedtünk. Van, aki rendszeresen öntözi a leándert a pincében, vagyis szinte sötét helyen a gyökerek a vízben „fulladoznak”. A magas hőmérséklet – fűtött lépcsőház vagy lakás – esetében öntözni kell, de akkor is visszafogottan.

Végezetül a leánder két súlyos baktériumos betegségéről szeretném tájékoztatni a kertbarátokat. A leánder rákos betegsége néven vált ismertté a pszeudomonászos fertőzés (Pseudomonas savastanoi pv. nerii) a legtöbb esetben végzetes lehet. Mintegy 20 éve fedezték fel hazánkban. Az országba kerülése valószínűleg zsebimporttal történt: az utazó szinte mindenhonnan hoz „emléket”, és az néha fertőzést hordoz. Ez a baktérium, a növény valamennyi földfeletti részén idéz elő tüneteket: a száron és a levélen kemény göbösödés, a virágon pedig fekete, kőszerű göbök tapasztalhatók. (képen) A növény rövid szártagú lesz és sokat veszít szépségéből. Jelenlegi ismereteink szerint védekezni nem tudunk (kísérleti stádiumban az ezüstkolloidos kezelés). A fertőzött részeket vágjuk le, de az eszközt minden vágás után mártsuk fertőtlenítő szerbe (pl. háztartási hipó). A baktérium elsősorban növényi nedvekkel vihető át. Némi kedvező tapasztalatról számolhatok be a kitartó, 7-10 naponta elvégzett rezes permetezések jó hatásáról.

A másik baktérium, az Olaszországban tömeges olajfa-puszulást okozó Xylella fastidiosa gazdanövényköre egyre szélesebb, közéjük tartozik a leánder is! Fertőzése a tápanyagszállítás akadályozásával a növény gyors pusztulásához vezet. Hazánkban még nem találták meg, karantén listán szerepel. A betegség terjedésének legfőbb okozója az ellenőrizetlen behoztal (zsebimport). Ezért fokozottan fölhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a mediterrán országokból semmilyen dísznövényt, dugványt, tövet ne hozzunk be!

Dr. Varga Mária

szaktanácsadó