Napos gyümölcszsugorítás
Az idei bőséges gyümölcstermést valahogy meg kell menteni, mert azonnal nem falható fel. A lekvár, bor és pálinka készítés fortélyait általában ismerik. De kevesebben aszalnak gyümölcsöt, pedig, abban a kertben, ahol van olyan hely, amelyet hosszan ér a nap, érdemes ezzel a sokezer éves tartósító technológiával is próbálkozni. Az aszalás mellett szól, hogy az aszalvány általában édesebb, zamatosabb, mint a friss gyümölcs ezért nemcsak nyers fogyasztása élvezet, hanem finomabb a vele készült étel, sütemény. De hasznosítható kandírozva, kisebb darabokra vágva joghurtba, vagy müzlibe keverve, sokkal finomabb, mint a nagyobb feldolgozókban készült termék.
Nemcsak az otthon termett gyümölcsöket, hanem a boltban vásároltakat és érdemes szárítani. Biztos sikert lehet elérni alma, körte, őszibarack, sárgabarack, szilva, szőlő (mazsola) aszalásával. A gyümölcsöket az aszaláshoz történő előkészítéskor meg kell mosni. A magfosztás és a hámozás után, viszonylag vékony szeletekre kell hasogatni a keményebb húsú gyümölcsöt. Egy kiló – mag nélküli ¬ gyümölcsből általában 30-35 deka aszalvány készülhet.
A legegyszerűbb módszer, ha az aszalásra szánt gyümölcsöt napos helyre helyezik. A kosárkészítőknél ritkán, de kapható füles szárítókosár. De kiválóan alkalmas egy olyan ruhaszárító is, amelyikre valamilyen lyukacsos lapot kell helyezni, s erre rakható a szárításra szánt gyümölcs. A teljes száradásra legalább egy hétre van szükség. Ha a nap erősen sütött, az aszalmány a nyolcadik napon még puha marad, de összenyomáskor már nem csöppen belőle lé.
Ha nincs jól bevilágított hely, akkor a sütő segíthet. Egy vagy több rácsra kell helyezni a gyümölcsöt és a legalacsonyabb fokozaton állandó légcsere és rendszeres forgatás mellett mehet a szárítás. Ennél a módszernél is s cél a rugalmas, de már levet nem eresztő állapot elérése.
Sokféle gyümölccsel és nagy családdal rendelkezők számára ajánlható, hogy vásároljanak háztartási aszalóberendezést. De az ügyesebbek maguknak is készíthetnek.