Miért reped meg a paradicsom?
A paradicsombogyó felrepedése bosszantó jelenség, különösen miután hónapokig gondoskodtunk kedvelt növényeinkről. Bár a repedt paradicsom ehető, de a sérülés miatt romlik az eltarthatósága, és könnyebben megtámadják a gombák, baktériumok, amelyek fokozzák a kárt. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, érdemes megérteni, hogy mi okozza a bogyórepedezést.
A repedés legfőbb okai
A paradicsombogyó repedésének a leggyakoribb oka az egyenetlen vízellátás. Ez azt jelenti, hogy a növény a talaj kiszáradása után hirtelen nagy mennyiségű vizet kap. A hirtelen vízfelvétel hatására a paradicsombogyó gyors növekedésnek indul, amit a héjszövet nem követ le. Ez a belső feszültség okozza a bogyórepedést.
Szabadföldi paradicsom esetében a hosszan tartó száraz időszak után hirtelen érkező heves esőzés, a rendszertelen öntözéshez hasonlóam hirtelen vízfelvételhez vezethet, ami termésrepedést okozhat. Ez a jelenség nemcsak a paradicsomnál fordul elő, de más, többnyire lédús gyümölcsöknél is, jellemzően meggynél, cseresznyénél és szőlőnél.
Természetesen a repedt paradicsombogyó is fogyasztható, de tartósításra soha ne használjunk fel rothadó, puhuló, feketedő héjú bogyókat!
Az egyenetlen vízellátáson túl más tényezők is hozzájárulhatnak a paradicsombogyó repedezéshez, pl. a túl sok nitrogén vagy a túlérés.
A talajban lévő könnyen felvehető nitrogén felgyorsítja a növény növekedését, ami bogyórepedéshez vezethet. Ha a paradicsom zöld részei szokatlanul gyorsan fejlődnek, nagyon dús és haragoszöld a lombozat, nagyon kevés virág fejlődik, illetve a terméskötés gyenge, akkor az a talajban lévő túlzott nitrogénre utalhat. Ez frissen szerves trágyázott talajon gyakran előfordul.
Ha a paradicsom túl sokáig marad a növényen, túlérik, akkor megduzzadhat és szétrepedhet.
A bogyórepedés megelőzése
A megelőzés legfontosabb módja a következetes öntözés. A paradicsom kiegyensúlyozott vízellátást igényel. A paradicsom heti vízigénye fejlettségtől függően 25–50 mm. Ha minden másnap öntözünk, akkor 3-4 napra kell elosztanunk ezt a mennyiséget. Fontos, hogy a talaj 30-40 centiméteres rétege mindig enyhén nedves legyen. A talaj pár centis felső rétege kicsit ki is száradhat, mert ez csökkenti a gyomosodástm mélyebb gyökeresedésre készteti a növényt. Az egyenletes vízkijuttatásra a csepegtető öntözés a leghatékonyabb megoldás, mivel a vizet lassan és közvetlenül a gyökérzónához juttatja.
A kiegyensúlyozott tápanyagellátás jelentősen csökkentheti a paradicsom bogyórepedésének kockázatát. Bár a legfőbb ok az egyenetlen vízellátás, egyes tápanyagok hiánya miatt gyengülhet a paradicsom héj- és hússzerkezete.
A makroelemek közül a kálium szabályozza a növény vízháztartását, segíti a terméskötést és -érését, ami szintén hatással van a héj minőségére. A magnézium, mint a zöld színtestek központi eleme, a fotoszintézis fokozásával hozzájárul a növény, a termés egyenletes és kiegyensúlyozott fejlődéséhez. A kalcium, a bór és a szilícium is igen szerepet játszik a mechanikai stresszel szembeni ellenállóság növelésében. A kalcium elengedhetetlen a sejtfalak felépítéséhez és stabilitásához. Ha a növény nem jut elegendő kalciumhoz, a gyümölcs héja vékonyabbá és kevésbé rugalmassá válik, ami hajlamosabbá teszi a repedésre. A bór segíti a kalcium felvételét és szállítását a növényben, emellett részt vesz a sejtfal erősítésében és a szénhidrátok szállításában. A bórhiány szintén rugalmatlanná teszi a bogyóhéjat. A szilícium beépülve a paradicsom bogyójának héjába, megerősíti a sejtfalakat, így az sokkal rugalmasabb és ellenállóbb lesz a mechanikai feszültséggel szemben, ami a repedezést okozza. Amikor a növény hirtelen nagy mennyiségű vizet vesz fel, a héj képes tágulni anélkül, hogy megrepedne. Ezek az elemek lombtrágya formájában könnyen pótolhatók.
Mulcsozzunk! A talajnedvesség folyamatos szintentartása érdekében használjunk valamilyen szerves takaróanyagot, szalmát, fűnyesedéket, faaprítékot vagy nyers komposztot. A mulcs csökkenti a talaj nitrogéntartalmát is, mivel a szerves anyag lebontásához a nitrifikáló baktériumok nitrogént vonnak el a talajból. A talajtakarásos zöldségtermesztésről itt olvashat bővebben.
Eső előtt szedjük le a félig érett termést! Ha heves esőzés várható, szedjük le azokat a paradicsomokat, amelyek már kezdenek színesedni. A paradicsom utóérő, ha félig éretten szedjük le, és fokozatosan érleljük be, akkor nem veszít az élvezeti értékéből és az ízéből. Fontos, hogy csak sérülésmentes darabokat tároljunk be. A paradicsombogyók utóérlelésére a legkedvezőbb hely egy sötét, hűvös kamra vagy pince, aminek hőmérséklete 13-21 °C között van. Ha túl meleg a helyiség, a paradicsomok gyorsabban utóérnek, de ízük nem lesz olyan jó. Ha egyszerre sok termést kellett leszednünk, akkor egy újságpapírral bélelt ládában, rekeszben vagy papírdobozban egy rétegben helyezzük el a paradicsomokat. Hetente ellenőrizzük a termést; a puha, piros bogyókat fogyaszthatjuk is. A romlásnak indult darabokat távolítsuk el! Előfordul ugyanis, hogy a legkisebb, szemmel alig látható poloskaszívás helyén rothadás indul el.
Válasszunk bogyórepedésnek ellenálló fajtákat! A vastagabb, rugalmasabb héjú, a kisebb gyümölcsű és húsosabb paradicsomfajták kevésbé hajlamosabbak a bogyórepedésre. Friss fogyasztásra válasszuk a kisebb bogyójú koktél-, cseresznye-, szilva- vagy datolyaparadicsomokat, míg befőzésre, aszalásra a vastagabb héjú fajtákat.
A házikerti termesztésben kedvelt hagyományos és tájfajták közül a „Kecskeméti” fajtakörbe tartozó paradicsomok (pl. Kecskeméti 549, Kecskeméti Jubileum) jól alkalmazkodtak a hazai viszonyokhoz, és általában jó repedésállósággal rendelkeznek. Szintén magyar szelekció a közkedvelt determinált (bokor) növekedésű, korai érésű Zömök. Megnyúlt henger alakú bogyója kemény, nem hajlamos a repedésre. Magbörzéken vagy a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központtól, azaz a tápiószelei génbakból lehet időszakosan hozzáférni az igen jó ízű, édes Letenyei tájfajtához, ami szintén nem hajlamos a repedésre. Jól bírja a szállítást, piacra is termeszthető. Sokunk kedvence a San Marzano vagy Roma, ami egy olasz eredetű szilva alakú paradicsom, amelyet a szószokhoz és sűrítményekhez használnak, illetve aszalvány is készül belőle. Vastag húsa és héja miatt kevésbé reped.
A koktélparadicsomok között is találunk több repedésre nem hajlamos fajtát. Vezető ebben a könnyen termeszthető és sokáig eltartható Gardener's Delight. Választhatjuk még a sárgahúsú Gold Königin, a narancssárga, ovális Santorange F1, a piros-aranysárga csíkos Tigerella, a különleges, sötét lilás-fekete színű Black Cherry és a jól ismert közkedvelt magyar balkonparadicsomot, a Vilma fajtát is.
A szilvaparadicsomok masszív hússzerkezetük miatt a repedésre is kevésbé érzékenyek. A Balkon Star F1 erkélyre, edényes termesztésre ajánlott kompakt növekedésű szilvaparadicsom. Termései viszonylag kemények, ezért nem hajlamosak a repedésre, és az utóérlelés során is jól tartják magukat. A magyar nemesítésű determinált (bokor) növekedésű szilvaparadicsom a Puli F1 közepes méretű, kemény bogyói és vastag héja miatt nem reped. Bár a Marmande fajta elsősorban gerezdes, húsos paradicsomként ismert, a szilvaparadicsomra jellemző vastag húsa és héja miatt szintén jó választás lehet.
A paradicsomállomány takarása, illetve a zárt termesztés, pl. jól szellőztethető üvegház vagy fóliasátor is jelentősen hozzájárulhat a bogyórepedési hajlam csökkentéséhez, mivel állandóbb környezetet teremt a növény számára, védi azt a szélsőséges időjárási körülményektől. Ha nincs ilyen építményünk, akkor kisebb területen, házikertben ideális megoldás lehet egy egyszerű, akár ideiglenesen is felállítható és áthelyezhető vagy szétszerelhető esővédő tető felállítása a paradicsomállomány fölé. Ez készülhet plexi-, fólia-vagy ponyvaborítással. Megvédi a növényeket a hirtelen lezúduló csapadéktól, miközben biztosítja a jó szellőzést.
