Megjelent a japán cserebogár Szlovéniában! Minden, amit tudni kell róla!

A szlovén növényvédelmi hatóság egy felnőtt példányt talált Közép-Szlovéniában, Ljubljanától kb. 35 km-re, a lukovicai autópálya-pihenőben, egy csapdában. Ez az első megerősített japán cserebogár-észlelés Szlovéniában.

Az esetre való tekintettel a magyar hatóság felhívja a figyelmet arra, hogy fokozottan ügyeljünk a Szlovéniából és Szlovénia felől érkező növényszállítmányokra!

Mivel a lárva és a báb a talajban él, földes áruval, cserepes növényekkel is betudjuk hozni az országba a karantén kártevőt.

Amennyiben nem honos károsítókkal vagy az általuk okozott tünetekkel találkozik, kérjük, jelentse az illetékes vármegyei kormányhivatal növény-egészségügyi ügyfélszolgálatán!

(Nyitókép forrása: popillia.eu)

Elterjedése

Az utóbbi évtizedekben megnövekedett személy- és áruforgalom során számos olyan kártevő és kórokozót hurcolnak be Európába, illetve országról országra, amelyek idegenhonosak itt.Sok mediterrán és szubtrópusi faj képes életben maradni és szaporodni a melegedő klímában, az enyhe, komolyabb fagyok nélküli teleken. Előnyben vannak a soktápnövényű fajok, amelyek nem válogatnak a növényekben; mindent felfalnak és elpusztítanak, amit találnak. Ilyen idegenhonos, polifág kártevő a japán cserebogár (Popillia japonica) is, amitől évek óta retteg Európa, és sajnos, már itt van a közelünkben!

A japán cserebogár a 2000/29 EK tanácsi irányelv alapján karantén (zárlati) kártevőnek számít Európában. Teljes kiirtása szinte lehetetlen, kártételének úgynevezett gazdasági küszöb alá szorítására, gyérítésre van mód, amire egy uniós társadalmi észlelési és tájékoztatási kampány, azIPM-Popillia irányul. Tájékoztatónkat is a honlapjukon található információk, illetve az Európai és Mediterrán Növényvédelmi Szervezet (EPPO) adatbázisa alapján állítottuk össze.

A Popillia japonica Északkelet-Ázsiából származik, Japánban és Oroszország távol-keleti területein őshonos. A 20. század elején hurcolták be Észak-Amerikába Japánból származó nőszirom-szaporítóanyaggal. Az USA államaiban azóta széles körben elterjedt, és jelentősebb kártevővé vált, mint őshazájában. A 2010-ben kezdődő kaliforniai inváziója során a Popillia japonica potenciális kártétele a gyümölcstermesztésben a becslések szerint meghaladta a 6,2 milliárd dollárt. A kártevő elleni védekezés éves költségei meghaladják a 460 millió dollárt.

Európában először a Portugáliához tartozó Azori-szigeteken azonosították az 1970-es évek elején egy amerikai katonai légibázison, elszigetelt jelenségként. A szárazföldön majd csak 2019-ben észlelték.

A japán cserebogarat2014 júliusában azonosították Olaszországban; ez volt az első alkalom, hogy a kártevőt az európai kontinensen észlelték, Lombardiában és Piemontban. Érkezésének módja ismeretlen, de két repülőtér is van a közelben, ahol a kifejlett egyedeket eredetileg észlelték. 2020-ban Parma tartományban (Emilia-Romagna régió) találtak két kifejlett példányt, de ezt is véletlenszerű behurcolásnak, nem pedig megtelepedett példányok továbbterjedésének tekintették.

2017 júniusában Svájcban is azonosították a japán cserebogarat Olaszországgal határos Ticino kantonban. 2020 júliusában szintén ebben a régióban, Genestrerio település határában, két különböző szőlőültetvényben növényeken és csapdákban is megtalálták kifejlett egyedeit.

A japán cserebogár Európában eddig csak egy nagyon kis területen telepedett meg, de éghajlatigényét vizsgálva az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig, a Földközi-tengertől Észak-Németországig, Nagy-Britanniáig és Dél-Skandináviáig lehet számítani a betelepedésére, amit az emberi tevékenység, azaz az áru- és személyforgalom is elősegíthet.

Miről ismerhetjük föl a japán cserebogarat?

A japán cserebogár a nálunk honos májusi cserebogárhoz hasonló testfelépítésű, de annál kisebb. Ovális testük körülbelül 10 mm hosszú. Testük feje és tora fémesen zöldesen csillog (irizál), szárnyfedőjük pedig rézbarna. Potrohuk mindkét oldalán öt-öt fehér szőrcsomóból álló mintázat húzódik, a potrohvégen pedig két fehér szőrcsomó található. Ezek a jellegzetes fehér foltok könnyen megkülönböztetik a kifejlett japán cserebogarat más, hozzá hasonló cserebogár-fajoktól. Talajban fejlődő lárvái aprók, csak nagyító segítségével azonosíthatók.

Kártétele

A japán cserebogár soktápnövényű, több mint 300 elsődleges, illetve másodlagos gazdanövénye ismert. Zöldségnövényeken, virágos növényeken, dísz- és gyümölcsfákon és cserjéken rágnak, a leveleket tarra rágják, csak a levélerek maradnak. Előszeretettel fogyasztják a szőlő, a gyümölcstermő fák és a szója leveleit.Ugyanakkor érett gyümölcsökkel is táplálkoznak, például a szilva, a málna és az alma is kedvenc gyümölcsi közé tartozik. Kedvelik a rózsa virágát is. Jelentős erdészeti kártevő; táplálékforrástól függően erdei fák, például tölgyek vagy hársak leveleivel is táplálkozhatnak.

A japán cserebogár lárvái a föld alatt, közvetlenül a felszín alatt a gyökereket rágják, ezáltal csökkentik a gazdanövények életképességét és terméshozamát. A szántóföldi növények, zöldég- és gyümölcsfélék, faiskolai növények mellett a hasznon- és díszgyepekben, gyepszőnyeg-termesztésben is károsítanak. A vaddisznók és a varjak a lárvákat előszeretettel fogyasztják, túrásukkal másodlagosan még nagyobb kárt okoznak.

Veszélyt jelentenek a vadon élő növényre is, természetvédelmi kártételével is számolni kell. Az USA-ban például a védett pompás királylepke is veszélybe került, mivel a japán cserebogár tarra rágja a selyemkórót, amely a pillangó hernyójának egyetlen tápnövénye. A rovar inváziója óriási veszélyt jelent a biológiai sokféleségre.

Életciklusa

A japán cserebogárnak évente általában egy nemzedéke fejlődik, elterjedésének északi határán kétéves fejlődésű. A lárvák a talajban telelnek át. Kora tavasszal, a talajhőmérséklet emelkedésével a talajfelszín közelébe húzódnak, és elkezdenek a gyökerekkel táplálkozni, majd néhány hét múlva bebábozódnak. A kifejlett bogarak – földrajzi szélességtől függően – május közepe és július közepe között kelnek ki.

A nőstények 30-45 napig élnek, és ebben az időszakban akár 60 tojást is lerakhatnak, főleg a nedves, agyagos, fűvel borított talajba. A fiatal lárvák hajszálgyökerekkel és szerves anyagokkal táplálkoznak, és a harmadik lárvastádiumig fejlődnek. A késő őszi talajhőmérséklet csökkenésével a lárvák mélyebbre húzódnak a talajba, hogy ott teleljenek át.

Környezetvédelmi veszélyek

A gazdasági károk mellett a japán cserebogár európai betelepedése és elterjedése komoly környezetvédelmi aggályokat is felvet. Olaszországi tapasztalatok szerint ugyanis a fertőzött területeken többször kell permetezni, a megnövekedett növényvédőszer-használat pedig negatívan hat a biológiai sokféleségre. A piemonti borrégióban évente két extra rovarölő szeres kezelést végeznek a japán cserebogárral fertőzött szőlőterületeken, jellemzően piretroid, vagy neonikotinoi hatóanyagú készítményekkel. Egyelőre csak körülbelül 50 hektáros területről van szó, de a régió 45 ezer hektáros szőlőterületéből. Ha azonban a teljes területen megjelenne a kártevő, akkor a becslések szerint csak a piemonti szőlőtermesztésben évente 30-90 ezer liter rovarölő szer kijuttatását tennék szükségessé. Figyelembe véve az európai szőlőterületet, amely meghaladja a 3 millió hektárt, nem kétséges, hogy a japán cserebogár inváziójának környezeti hatása óriási lesz. És akkor még csak a szőlőről beszéltük.

Az éghajlatváltozás hatásai

Bizonyított, hogy az éghajlatváltozás fokozza a japán cserebogár Európába való elterjedésének veszélyét. Nemcsak elterjedésének határai tolódnak ki, hanem fejlődésmenet is felgyorsul a klímaváltozás következtében. A japán cserebogár jelenlegi elterjedési területének északi határa (kb. az északi szélesség 50o) mentén fekvő régiókban, a kanadai Ontario állam déli részén, illetve a Japán Hokkaido-szigetén (így feltételezhetően Közép- és Észak-Európa nagy részén is) a rovar jelenlegi éghajlati viszonyok mellett kétéves fejlődésmenetű. Ez azonban az átlagos évi középhőmérséklet emelkedésével egyedfejlődése jelentősen felgyorsulhat, azaz gyakoribb tömeges felszaporodásra lehet számítani. Ennek következtében nemcsak Észak-Amerikában vagy Ázsiában, hanem Európa középső és északi részein is nagyobb lesz a japán cserebogár-járványok kitörésének kockázata.