Március slágere a hónapos retek
Aki már alig várja, hogy a magot vethessen a kertjébe, az vessen hónapos retket, ami a legkorábbi primőr zöldségfélénk. Elárulunk néhány egyszerű trükköt, hogy valóban ízletes piros gömböket termelhessünk és szelhessünk a vajas kenyérre.
Akinek fűtetlen fóliája vagy kis üvegháza van, az február közepén vesse el a retekmagot. Szabadföldbe február végén, március elején vethető, amikor a fagy kienged és a talaj már kicsit szikkadt, pirult. A hónapos retek rövid, alig 2 hónapos (55-60 nap) tenyészidejű zöldségféle szabadföldön és hajtatásban is jól beilleszthető a főnövényként termesztett paprika, paradicsom vagy uborka elé. Általában fűtetlen körülmények között hajtatják, ritkán enyhén fűtött fóliák alatt is termesztik.
Nem túl igényes…vagy mégis?
A hónapos retek nem túl igényes növény. Jól tűri a hideget, magja már 2–3 oC-kon csirázásnak indul. A fejlődéséhez szükséges optimális hőmérséklet 13 oC, ami a fényviszonyoktól függően 10 és 18 oC között változik. A kisebb, mínusz 4-5 oC-os fagyokat károsodás nélkül elviseli.
Nagy hiba, ha túl melegen tartjuk a retket! Hajtatásban a nagy meleg hatására erőteljesebb a lombképződés, amit a gumótermések sínylenek meg. Az intenzíven fejlődő levelek sokakat megtévesztenek és melegen tartják a retket. Napos idő esetén 20-25 oC, borús időben 15-20 oC legyen a maximum hőmérséklet, éjjel 8-10 oC-kal legyen kevesebb, mint nappal.
Elmondtuk, hogy a retek nem túl igényes növény, a fény hiányára azonban érzékeny. Éppen ezért tartósan borús időben, vagy elhasználódott, piszkos fólia és üveg alatt, vagy túl sűrű vetés esetén színtelen, megnyúlt gumókat fejleszt.
Korai retket gyorsan melegedő, laza szerkezetű homoktalajon lehet eredményesen termeszteni. Annak érdekében, hogy a homoktalaj víz- és tápanyagmegkötő képessége jobb legyen, a vetést megelőzően (lehetőleg ősszel) földdé érett szerves trágyát, komposztot, lombföldet kell a felső néhány centiméteres talajrétegbe keverni.
A gyorsabb és egyszerűbb, de egyenetlen termésminőséget adó szórt vetés helyett a több figyelmet igénylő négyzetes vetést javasoljuk. Hajtatásban kicsit sűrűbbre (8x8 vagy a 9x9 cm), szabadban ritkábbra (10x10 vagy 12x12 cm) és sekélyen, 1,5-2 cm mélyre vessünk. Vetés után öntözzük be, majd a gyorsabb kelés érdekében a sziklevelek megjelenéséig használt fóliával takarjuk.
Figyeljünk az öntözésre!
A hónapos retek termesztése egyszerűnek tűnik, hiszen az öntözésen kívül más ápolási munkája gyakorlatilag nincs. Ennek ellenére, ha szép, szabályos alakú, skarlát vörös, pudvásodás (üregesedés) és repedésmentes retket szeretnénk nevelni, az öntözésre igencsak oda kell figyelni! A hónapos retek ugyanis sekély gyökérzete miatt nagyon igényes a szakszerű öntözésre.
A talaj kiszáradása pudvásodáshoz vezet. Gyakran és kis vízadagokkal kell a vízhiányt pótolni; a gumó fejlettségétől, a talaj kötöttségétől és az időjárástól függően 1-3-naponta négyzetméterenként 5-10 liter vizet adjuk, ami 5-10 mm csapadéknak felel meg.
A hónapos retek vízigénye a tenyészidő folyamán fokozatosan növekszik, kezdetben heti egyszeri, később, a gumók fejlődése idején kétnaponként is kell számára vizet adni. A legnagyobb hibát akkor követjük el, ha rendszertelenül, hosszabb szünet után jó alaposan megöntözzük a retket. Ilyenkor gyorsan felreped a gumó – különösen akkor, ha nem vizet, hanem nitrogén tartalmú tápoldatot juttatunk ki.
A hónapos retket a 3-4. héttől, tápanyagban szegény talajon már a 2. héttől, a talaj tápanyagtartalmától függően komplex vízoldható műtrágya (NPK-arány= 2:1:3) 0,5 százalékos oldatával heti egy alkalommal öntözzük. Nagyobb „borsószem nagyság” után fokozott a repedés veszélye, ilyenkor több figyelmet kell fordítani a kiegyenlített talajnedvességre.
Mitől csíp?
A hónapos reteknél gyakran panaszként felmerülő csípőség alapvetően fajtatulajdonság, a mustárolaj-tartalom okozza. Kötöttebb talajon és nem megfelelő öntözés, szárazság hatására a csípőségre hajlamos fajtáknál a kellemetlen íz fokozott mértékben jelentkezik.
A hónapos retek károsítói
A hónapos retek csírázás idején, főleg hideg talajon nagyon érzékeny a rizoktóniás és fuzáriumos palántadőlésre. Mindkét kórokozó a csírázó magvakat támadja, aminek következtében azok nem kelnek ki. Ha mégis, akkor a kórokozó gombák a szikleveles növények gyökereit és a szik alatti szárrészt támadják meg. A gyökérnyak üveges, sárgás színű lesz, majd összezsugorodva elbarnul, a palánta kidől. A gyökerek csúcsán sötét színű fekélyek keletkeznek, és a növények elpusztulnak. Csávázott mag vetésével a betegség megelőzhető.
A retek legveszedelmesebb ellensége a retekperonoszpóra. A gomba alacsony hőmérsékleti igényű, így különösen a kora tavaszi és a késő őszi termesztés esetén fordul elő. Kórokozója a növénymaradványokon telel át. Tavasszal a sziklevelekre, majd a lomblevelekre kerül, ahonnan a gumóra mosódik. A levelek színén sárgászöld foltok, fonákán fehér bevonat (sporangiumtartó gyep) látható. A gumó felületén sötétszürke, elmosódott szélű foltok, rajtuk szintén fehér sporangiumtartó gyep figyelhető meg. A retek belsejében szürkésbarna elszíneződés látható.
A kártevők közül kora tavasszal, amikor a léghőmérséklet 8-10 oC fölé emelkedik, a keresztesvirágúak földibolhái a hónapos retek szik- és lomblevelein apró, kerek lyukakat rágnak. A növények lankadnak, fejlődésükben visszamaradnak, gyakran el is pusztulnak. A kifejlett bogarak telelnek a növénymaradványok között. Tojásaikat tavasszal a talajba, a gyökérnyaki részre rakják. A kikelő lárvák a gyökereken táplálkoznak, de nem okoznak jelentős kárt.
A bogarak tavaszi megjelenését szürke színű, ragadós fogólapokkal és növényállomány rendszeres vizsgálatával ellenőrizhetjük.
A kórokozók és kártevők megjelenésének megelőzése érdekében rendkívül fontos a vetésforgó betartása, a növénymaradványok eltávolítása és szükség szerint a talajfertőtlenítés.
Kertbaráti üdvözlettel:
Pap Edina
kertészmérnök