Kapaszkodnának a gyümölcsök, de nem sikerül mindig
Különösen a nyári gyümölcsök életét, ezzel a termés használhatóságát átalakítják a lassan megszokottá váló kánikula-hullámok. A tudósok képesek pontosan meghatározni azt is, hogy a hosszabb, rövidebb tartó száraz forróság milyen hatással lehet a termésérleléssel ebben az időszakban bajlódó gyümölcsfákra. A magára hagyott növények ilyenkor az utódlást szolgáló magra koncentrálva, minden mást háttérbe szorítanak. Ezek a gyümölcsök inkább magosak, mint húsosak lesznek. A melegedő időjárás miatt a nagyobb kertekkel rendelkezők kénytelenek a technológiát átalakítani, s nem kevés ráfordítással lehet növények stressz tűrését növelni. Ennek része a fajtaváltás, növénytáplálás, öntözés változtatása, az árnyékolás lehetőségének megteremtése és még sorolhatnánk. A nagy melegtől az egy-két fás hobbikertészek is menthetik növényeiket, gyümölcseiket. Mert a lényeg, hogy a gyümölcs minél tovább a fán maradjon. A növények ugyanis a saját túlélésük reményében gyorsabb érleléssel, a szezon rövidítésével próbálnak védekezni, ami a gyümölcshús súlyának, az íz és aroma anyagok kiválasztásának csökkenésével járhat.
Most már biztos, hogy az elkövetkező években a rendszeresen jelentkező száraz, forró ciklusokra fel kell készülni. A metszéskor érdemesebb a gyümölcsfáknak nagyobb zöldfelületet hagyni, hogy a lomb alá tudjanak bújni a gyümölcsök. Ezzel csökken a napégés kockázata. A műtrágyázáshoz és a lombtrágyák kiválasztásakor olyan anyagokat kell választani, amelyek a lombozat fejlődését, a zöld szín megtartását segítik. Hozzá kell tenni, hogy az ápolatlan, gyengébb kondíciójú fák élete jelentősen rövidülhet.
Sokat segíthet az öntözés, egy átlagosnak mondható 100-150 kiló gyümölcsöt termő fa, heti extra vízigénye nagyjából 60-80 literre tehető, ez annak a nettó víznek a mennyisége, amelyhez a növény hozzáférhet. Vagyis azzal kell számolni, hogy az esőztető (hagyományos szórófejes) öntözéskor ennek jó része a csupasz, vagy a növényekkel borított talajfelszínről elpárolog. Persze ezzel is hasznot hajt, hiszen növeli a levegő páratartalmát.
Reggel, késő délután, kora este lehet a fák koronáját is locsolni, ezzel a hűtéssel, egy-két órával csökkenteni lehet a forró periódust.
A nyári gyümölcsök nem tartoznak a hosszan tárolható és utóérők közé, ezért a viszonylag pontosan kell azt a szedési időpontot meghatározni, amikor a gyümölcs cukortartalma a legmagasabb. A melegben a hagyományos érésnaptárak megbízhatatlanokká válnak. Marad az ízlelés. A baj csak akkor van, ha a hétvégi kertek tulajdonosainak szabadideje és a rövid szedhetőségi idő nem esik egybe. Ilyenkor segíthet a szabadság vagy a talán nem véletlenül drága rothadást gátló vegyszer. Ez utóbbi mellett szól, hogy élelmezésügyi várakozási határideje rendkívül rövid, viszont a rothasztó gombákat távol tartja a nekik csemegének számító érő gyümölcstől. Hozzáteszem, ilyenkor duplán jól járhat az a kertész, aki a tavaszi lemosó permezéskor, illetve a levelek fejlődésének bóros szert juttatott a fára, a bór ugyanis a kocsány kapaszkodását serkeni.