Ivartalan szaporítási módok III. : Sarj, indanövény, hagyma, gum

Egyes növények természetes szaporodási módja a sarjképzés. Attól függően, hogy a sarj hol jelenik meg, gyökér-, illetve tősarjról beszélünk.

Tősarj. A tősarj a gyökérnyak rügyeiből tör elő, amely idővel gyökereket fejleszt, illetve azon is rügyek jelennek meg. Az anyanövény tövét kibontva a gyökerekkel rendelkező tősarjak eltávolíthatók, és eltelepíthetők, belőlük teljes értékű növény fejlődik. Többek között ily módon is szaporítható a málna, és talán ez a legegyszerűbb módja.

Gyökérsarj. A málna gyökérsarjakat is fejleszt, de a tősarjak erősebbek, továbbnevelésre alkalmasabbak. Erősen sarjadó gyökérzettel rendelkezik a Prunus nemzetség, közöttük a cseresznye és a meggy. Sarjaik alanynevelésre alkalmasak, amelyekre megerősödés után a nemest szemezhetjük majd. Annak érdekében, hogy a gyökérsarjak erős gyökérzetet fejlesszenek, tavasszal bontsuk ki a sarjak tövét, töltsük fel a gödröt tápdús kerti földdel, vagy komposzttal. A szaporításra fel nem használt tő- és gyökérsarjakat a termő növény életerejének megőrzése érdekében rendszeresen el kell távolítani.
Több díszcserje is képez gyökérsarjat, például az orgona (Syringa) és a trombitafolyondár (Campsis) is. Ezeket elültetve új növényt nevelhetünk.

Indanövény. Egyes növények, mint például a szamóca is hosszú indákat nevel, amelynek szárcsomóin új növénykék fejlődnek. Ezek a talajhoz érve legyökeresednek, és a következő évben már termést is hoznak. A termő, 2-3 éves szamócanövényekről célszerű eltávolítani az indákat, mert ezek – a sarjakhoz hasonlóan – gyengítik a növény terméshozamát. Az idősebb, 4-5 éves, felszámolásra ítélt állományban azonban meghagyhatjuk az indákat, amelyekről az indanövényeket, kis indaréssel leválasztjuk, és laza, tápdús talajba sekélyen elduggatva meggyökereztetjük.
Indanövényről szaporítható szobanövény a csokrosinda (Clorophytum comosum), amelynek hosszú indáin szintén újabb levélcsokrok nőnek, amelyek vízben, vagy laza közegbe ültetve szintén gyökeret eresztenek.

Sztóló. Föld alatt növő sarj a tarack, másnéven sztóló, amellyel a borsosmentát (Mentha piperita) szaporíthatjuk. A menta sztólóit októberben, 10-12 centiméter mélyen ültessük el, egymástól 10-15 centiméterre.

Hagyma. A hagyma tápanyagot raktározó, húsos allevelekből álló, többnyire száraz buroklevéllel fedett, rövid szártagú föld alatti hajtásmódosulás. A hagymatönkön lévő csúcsrügyből fejlődik a föld feletti hajtás, lefelé pedig hatáseredetű gyökerek nőnek. A hagymás virágok többségének (tulipán, nárcisz) hagymáját buroklevél fedi, míg a liliomé csupasz. A hagymalevelek hónaljában, a gyökerek eredési pontja fölött fejlődnek a sarjhagymák. Ezek idővel megerősödnek, és belőlük új növény fejlődik. A hagymás virágokat szoktuk leginkább sarjhagymákról szaporítani. Elvirágzás, és a szár és a lomb leszáradása után (tavaszi hagymás virágok esetébe júniusban) felszedjük a virághagymát, és leválasztjuk róla a sarjhagymákat. Ezeket méret szint osztályozva tároljuk őszig, ültetésig, és ugyanígy méret szerint ültetjük el, lehetőleg csoportosan.
A hagymafélék közül a téli sarjadékhagymát (Allium fistulosum var. bulbiferum) szaporítjuk ily módon, valamint a liliomokat.
A liliomok közül a tigrisliliom (Lilium tigrinum) hajlamos kis, mindössze 0,5 cm átmérőjű levélhónalji sarjhagymák, úgynevezett bulbillik képzésére. A leválasztott, érett bulbilliket aztán tápdús földbe elvethetjük.

Hagymagumó. A hagymagumó külső megjelenésében a hagymához hasonlít, de nincsenek húsos hagymalevelei. A megvastagodott raktározó tengelyrészt a hagymához hasonlóan hártyás buroklevelek borítják. Ilyen szaporítóképlettel rendelkezik a kardvirág (Gladiolus), az őszi kikerics (Colchicum), a frézia (Freesia) és a sáfrány (Crocus), amelyeket a sarjhagymához hasonlóan fiók-hagymagumóról szaporíthatunk.

Gumó. A gumó megvastagodott, húsos, rövid szártagú, tápanyag-raktározó, földbeni módosult hajtás, amelyen az allevelek hónaljában rügyek vannak. A gumó lehet szárgumó (ciklámen), illetve ággumó (dália, begónia, sáslilom, burgonya, csicsóka). Ezeket leválasztva, és szétültetve lehet a növényt szaporítani. A dália és a begónia esetében ügyelni kell arra, hogy a gumóhoz gyökérnyak fölötti, rüggyel rendelkező szárrészt is vágjunk.

Fióknövény. Egyes növényfajok fióknövényeket nevelnek, amelyek maguktól is leválnak az anyanövényről, és gyökeret eresztve önálló életet kezdenek körülötte. A fióknövények szétültetésével szaporítható például a kövirózsa (Sempervivum) és néhány kaktuszfaj.
A növényvilágban ritkán, de előfordul az elevenszülés.A malgasi sarjika (Kalanchoë daigremontiana) például leveleinek szélein apró növénykéket növeszt, amelyek lepotyognak, és a talajra érve meggyökeresednek.

Pap Edina

Kapcsolódó témák:

Virághagymák ültetése
Ivartalan szaporítási módok I.
Ivartalan szaporítási módok II.
A szamóca ültetése
Ivartalan szaporítási módok IV.: Az alvószemzés