Időzített bombák az almatárolóban
Házilagos körülmények között általában az almás termésűeket szokták télen tárolni. Nem árt rendszeresen átnézni, átválogatni a télre tárolt gyümölcsöt, mert előfordul, hogy valamelyik megbetegszik. Ilyenkor társait is megfertőzheti, persze az sem mindegy, hogy milyen betegséggel hozzák ránk a frászt. De nemcsak a saját, hanem azokat is figyelni kell, amelyeket a boltban vásárolunk, mert könnyen előfordulhat, hogy a fele megrohad, mire az asztalra kerül. Fagyos időben megnő a kockázat, hiszen a piacon árusítók nem mindig tudják fagymentes helyen tárolni portékájukat, s az egyszer, vagy több megfagyott gyümölcs sok csúfságra képes.
Sztipikesedés, héjbarnulás, húsbarnulás, üvegesedés, lenticella foltosodás, magházpenészedés, szürkepenész, trichotéciumos-, alternáriás-, penicilliumos rothadás. A rövidke felsorolás olvastán sokak számára kiderülhet, hogy a kertészkedéshez, aminek része a gyümölcstárolás is, a szerencse kevés, némi szakismeretre is szükség van, hogy ezeket a nyavalyákat sikerüljön elkerülni, ha már a megtermett az alma és van is hová eltenni. De érdemes azoknak is figyelni, akik egyszerre több gyümölcsöt vásárolnak.
Sokféle neve van, de a keserűfoltosság, sztipikesedés, tulajdonképpen a gyümölcs húsában lévő szigetszerű
elbarnulás, amely 2-3 milliméter átmérőjű, kerek, határozott szegélyű, gyümölcshúsba mélyedő barna folt. A betegség okát a nem megfelelő víz- és tápanyagellátásban kell keresnünk. Ezek a foltok általában, a fajtához nem való termőtalajokon élő fák termeseinél számítanak jellemző tünetnek. Különösen előidézheti a kalcium hiánya. Ezen kívül a nagyobb gyümölcsök is hajlamosak a taplófoltosságra. Védekezésként kalciumnitrátos permetezés javasolható.
A héjbarnulás tulajdonképpen nem is betegség, általában kora tavasszal, a tárolási idény végén jelentkezik. Míg a héjon szabálytalan alakú, nagy kiterjedésű foltok keletkeznek, addig a gyümölcs húsa legtöbbször egészséges, és csak ritkán, súlyos esetben barnul meg a héj alatti szövetek néhány sejtsora. A betegséget a kiáramló aromaanyagok okozzák, amelyek szellőzés hiányában - anaerob körülmények között - a gyümölcsöt károsítják. Főképpen a túlérett, magas hőmérsékleten tárolt, illetve szállított gyümölcsön jelenik meg, de azokon is, amelyek sokáig maradtak a nejlonzacskóban.
A túlérett és 6 centisnél nagyobb alma hajlamos a húsbarnulásra. Az ütődéstől először a héj és alatta lévő edénynyalábok közötti részek károsodnak. Az elbarnulások a héjra is átterjednek és az ilyen gyümölcs héja könnyen lehántható. A magház pedig csak a betegség utolsó szakaszában barnul meg.
Üvegesedéskor a beteg almában a szállítónyalábok környéke üvegesen áttetsző. Oka termesztési és időjárási tényezőkre vezethető vissza. A szüret idején keletkező üvegesedés gyors betárolással és lehűtéssel megakadályozható, sőt ilyen gyakorlattal az üvegesedés a tárolóban fel is szívódhat.
A lenticella foltosság már a szüret előtt, a fákon lévő gyümölcsön megjelenik. Általában a gyümölcs színesebb, nap felé álló oldalán a héjon található lenticellák – gázcserenyílás körüli szövet – körül 2-3 milliméter átmérőjű kerek, határozott szegélyű, enyhén bemélyedő sötétbarna vagy fekete foltok láthatóak. A folt közepén a kifehéredett lenticella jól megfigyelhető, a gyümölcshúsban nem észlelhetők elváltozások. A lenticella foltosodás fő előidézője a nem megfelelő vízháztartás és a nagy gyümölcs.
A többi, tároláskor jelentkező betegséget gombák okozzák, ha a gyümölcs a szüretkor egészséges volt, és kíméletesen szedték, akkor nem támadhatják meg a gombák. Ha nem akkor a kórokozók a tárolás alatt aktivizálódhatnak. A tárolóban az egészséges gyümölcsöket már nem támadja meg gomba, ezért van különösen nagy jelentősége a betegség megelőzésének.