Hagymafélék ültetése. Mit, mikor, hogyan?

A magyar konyha egyik legnépszerűbb fűszerzöldsége a hagyma. Szinte minden ételünk alapja. Fogyasztható önmagában zöldhagymaként, vagy saláták, köretek elkészítéséhez is használhatjuk, savanyúság is készülhet belőle.

A hagymák nem csak a konyhában, de a veteményesben is igen hasznosak. Remek társnövények, hiszen illóolajtartalmuk riasztóan hat sokféle kártevőre.
Ezek alapján nem kérdés, hogy megéri-e hagymát termeszteni a veteményesben.

Ha a hagymatermesztés mellett döntünk, többféle hagyma és azon belül számos fajta közül válogathatunk. Nem mindegy viszont melyiket mire használjuk, hogyan termesztjük és gondozzuk.

● Vöröshagyma: Ez a legismertebb hagymaféle. Nevét bronzvörös burokleveléről kapta, ami festő hatású is. Legismertebb fajtái: Vitéz, Makói Bronz, Rákóczi piroska, Stuttgarti Óriás
● Lilahagyma: A legegészségesebb hagymafajta. Amellett, hogy remek C-vitaminforrás, erősíti az immunrendszert és rengeteg rostot tartalmaz. Leginkább nyersen fogyasztjuk.
● Fokhagyma: Ki ne ismerné, az erős aromás illatú, de annál egészségesebb fokhagymát. Ez a hagymaféle telepíthető tavasszal, illetve ősszel is áttelelő hagymaként. A fokhagyma a veteményesben a legjobb társnövény, erős illóolajtartalma a legtöbb kártevőt riasztja.
● Salottahagyma: Mogyoróhagymaként is ismerjük, valójában a vöröshagyma egyik változata. Jellegzetes fejszerkezetéről könnyen megismerhető. Hagymája kisebb, mint a vöröshagymáé, a hagymafej pedig cikkekre bontható. Íze nem olyan intenzív, mint a vöröshagymáé, vagy a fokhagymáé. Nyersen vagy grillezve nagyon finom.
● Gyöngyhagyma: A gyöngyhagyma a vöröshagyma egy, a közelmúltban nemesített változata. Igen gazdag vitaminokban, antioxidánsokban, az egyik legjobb savanyúság-alapanyag.

A hagymafélék környezeti igényei

A hagymafélék mindegyike kedveli a laza, jó vízáteresztő-képességű talajokat. Nem célszerű nagyon kötött, agyagos talajba ültetni, mert a fejek aprók, és visszamaradottak lesznek. A legjobb választás a tápanyagokban gazdag humuszos homoktalaj. A frissen trágyázott földet a hagymafélék nem kedvelik. Az optimális talajkémhatás a közel semleges, 6–6,8 pH között van.

A hagyma hidegtűrő növény. Sok típusa akár “tél alá” is vethető. Ez azt jelenti, hogy a hagymákat szeptember-november között duggassuk el. Majd a tél beállta előtt kapjanak egy minimális szalmás, vagy avaros takarást. Ezek az ősszel elduggatott hagymák már nagyon kora tavasszal fejlődésnek indulnak. Kifejezetten alkalmas fajták téli vetésre: a Radar, a Shakespeare, vagy az Electric.

A tavaszi fajták esetében is már igen korán megkezdődik a fejlődés. A csírázás már 5 C-fokon megindul, a növekedés időszakában is csak 19 C-fokot igényel.
A hagymatermesztésre kijelölt ágyás legyen jó benapozottságú területen, kerüljük az árnyékos, fagyzugos részeket.

Ültetés vagy vetés?

A hagymafélék esetében választhatunk a magvetés, vagy az úgynevezett “dughagyma” ültetése között. Mindkét megoldásnak megvannak az előnyei, és hátrányai egyaránt. A magról kelő hagyma több odafigyelést igényel, és a növény fejlődése hosszabb időt vesz igénybe. Viszont a hagyma vetőmag jelentősen olcsóbb, mint a dughagyma.

A dugványozással telepített hagyma hamarabb nevel termést, és hamarabb is betakarítható. Viszont a megfigyelések azt mutatják, hogy a magról vetett hagyma kevésbé hajlamos a csavarodásra.

A jól előkészített talaj

A hagymatermesztés kulcstényezője a talaj. A hagymatermesztésre szánt területet célszerű alaposan átforgatni, pohanyítani. Ehhez jól használható eszköz az ásó, a kapa, vagy rotációs kapa. Fontos hogy nagyon porhanyós laza talajba vessük, vagy duggasuk a hagymákat, hogy a levelek könnyen kibújjanak, a fejeknek pedig legyen lehetősége növekedni.

Az optimális idő a magvetésre téli hagyma esetében október első fele, míg tavaszi vetés esetén március első fele. A dughagymákat téli hagyma neveléséhez november első felében, tavasszal április első felében duggassuk el.

Vízigény

Általános ökölszabály, hogy a hagymafélék 75 mm vizet igényelnek hetente. A legtöbb vizet a gyökérfejlődés és a fejesedés időszakában kell kijuttatni. A magról vetett hagyma igényel a vetést követően egy kelesztő öntözést, ez négyzetméterenként kb. 30 liter víz. Illetve ezt csapadék hiányában hetente ismételjük meg a kelésig.

A dughagyma kevesebb vizet igényel. A duggatás után kapjon négyzetméterenként 30 liter vizet, de ezt követően csak száraz időben szükséges ezt megismételni.
A betakarítás előtt 4 héttel már ne öntözzünk, mert a fejek felpuhulnak, ez betegségek kialakulásához és a tárolhatóság csökkenéséhez vezet.

Ápolás

A hagymafélék gyomra érzékeny kultúrák. Az optimális tőtáv 4-6 cm, az optimális sortávolság 25-30 cm. Mivel a hagyma lomblevelei vékonyak, nem takarják a talajt, ezért a gyomok hamar kikelnek a sorközben. Ha elhanyagoljuk a rendszeres gyomlálást, a gyomnövények könnyedén elnyomják a fejlődő hagymákat. Leggyakoribb gyomok a vadrepce, a repcsényretek és a zöld muhar. A gyomosodás elkerülése érdekében célszerű 7-10 naponta kapálni a sorközöket.

Vetett hagyma esetén a másik fontos feladat a ritkítás. A túl sűrű hagymaállományban a fejek nem tudnak fejlődni, valamint a betegségek kialakulásának a kockázata is nő.A nagyobb fejlettebb dughagymákból, úgynevezett piklesz hagymákból fejlődik ki leghamarabb a növény.Viszont ezek fognak a melegebb idő beköszöntével a leghamarabb felmagzani.Célszerű ezeket a példányokat zöldhagymának betakarítani, így megritkítva a sorokat.

Növényvédelem

Növényvédelmi szempontból a gombás betegségek és a kártevő rovarok megjelenése okozza a legnagyobb kockázatot. A hagymaperonoszpóra, a lisztharmat kialakulásának tüneteit a lombleveleken láthatjuk.

A kártevők közül a legnagyobb problémát a hagymalégy okozza. A kártevő nyár elején rakja le petéit a hagymalevelekre, majd a lárvák berágják magukat a növénybe és a hagymafejben károsítanak. Jellegzetes tünete a spirálisan megtekeredő és összeránduló levelek.

Az egyik legjobb biológiai védekezés, a zsálya, a kakukkfű, vagy kapor ültetése a sorközökbe. Ezek az aromás növények riasztják a hagymalegyet.

Szintén jó megoldás lehet zsályát áztatni, és az így képződő lével permetezni és beöntözni a hagymát. Súlyos esetben acetampirid hatóanyagú szerekkel (pl. Mospilan 20 SG, II. forg. kat.) szükséges lehet kémiai védekezést is alkalmazni. A vegyszeres védekezést a fent említett jellegzetes tünetek megjelenésekor már fölösleges elvégezni. Csak a rajzó imágók (kifejlett rovarok) ellen célszerű időzíteni a permetezést. A legyek rajzását az állományba kihelyezett fehér színű vizes tálcsapdákkal követhetjük nyomon. Erre a célra akár egy fehér vajasdoboz is megfelel.

Szintén jó megoldás lehet zsályát áztatni, és az így képződő lével permetezni és beöntözni a hagymát. Súlyos esetben acetampirid hatóanyagú szerekkel (pl. Mospilan 20 SG, II. forg. kat.) szükséges lehet kémiai védekezést is alkalmazni. A vegyszeres védekezést a fent említett jellegzetes tünetek megjelenésekor már fölösleges elvégezni. Csak a rajzó imágók (kifejlett rovarok) ellen célszerű időzíteni a permetezést. A legyek rajzását az állományba kihelyezett fehér színű vizes tálcsapdákkal követhetjük nyomon. Erre a célra akár egy fehér vajasdoboz is megfelel.

Betakarítás

A hagyma betakarítása akkor kezdődhet meg mikor a szár talaj feletti része magától elfekszik, elszárad. A betakarítás két menetben történjen. Elsőként húzzuk ki a hagymafejeket a talajból Ezt a műveletet érdemes kora reggeli órákra időzíteni, hogy minél kevesebb fej szakadjon be a talajba.

Ezután a hagymákat szárítani kell. Ehhez terítsük szét a termést egy száraz, jó szellőzésű helyiségben ponyván. Itt tároljuk addig, amíg a szár teljesen elvékonyodik és elszárad. Így már a hagymafejeket egész télen biztonsággal tárolhatjuk száraz, védett helyen, raschel zsákban, ládában, de a szárát meghagyva fűzérbe is fonhatjuk, akár a fokhagymát.