Ha jönnek a fagyok virítanak a káposzták
A kétnyári növények segítségével jócskán meghosszabbítható a virágos szezon. Igazi különlegességnek számítanak a különböző díszkáposzták (Brassica oleraceae). Nem kell tőlük idegenkedni, mert mostanában már egyre több alak és színváltozatból lehet válogatni és a szürke téli hónapokat felvidítják a fura figurák. Az őszi kiültetésűek télen a legvadabb hidegben is képesek asszimilálni. De a hosszan fagyott talajból már képtelenek a nedvességet felszívni, ezért fontos, hogy fagymentes napokon kapjanak vizet, különben szomjan halnak.
Fura szín és levélformáival vált mostanában egyre népszerűbb téli növénnyé. Vannak egyszerűek, olyanok, mint az ehető káposzta, (a díszkáposzták is ehetőek) mások fodros, felnyíló, vagy egyenesen szétálló levelűek. Tíz fok alatti hőmérsékleten kezdenek leveleik színesedni, amelyek fehérek, rózsaszínűk, bordók, lilák vagy ezek átmenetei lehetnek – a lényeg, hogy sokféle színben pompáznak. A nyári növények helyébe lehet a virágágyásba télre kiültetni, de egy-egy pompás példány szoliterként is jól mutat.
Hozzá kell tenni, hogy nemcsak gyönyörködni kell bennük, mert örülnek, ha friss földet, mű-, vagy szerves trágyát kapnak, ugyanis a díszkáposzták ugyanúgy működnek, mint haszonnövény társaik; egészséges, nagy leveleiket csak tápanyagban gazdag talajon képesek kinevelni.
A jó erőben lévő díszkáposztának meg sem kottyan a mínusz 10-15 fokos hideg, de még ennél hidegebben is védik a takarólevelek a rügyeket.
Aki nem palántával akarja megoldani a téli káposztázást, az apró magvakat maga is elvetheti szeptember közepétől. A másfél hónapos neveléshez az optimális hőmérséklet 10-12celsius fok, ha melegebb van, akkor a növények felnyurgulhatnak.