Édesburgonya, ami nem burgonya
Az édesburgonya, más néven batáta a nevével ellentétben nem rokona a burgonyának, közismert nevén krumplinak. Csak a gumó hasonló alakja miatt „ragadt rá” ez az elnevezés. Az édesburgonya valójában a szulákfélék családjába tartozó növény, amely Közép- Amerikában őshonos, és innen indult világhódító útjára.
Közép-Amerikában a történelmi források szerint már időszámításunk előtt 750-2500 évvel ezelőtt is termesztették és fogyasztották ezt a mára közkedveltté vált növényt. Legnagyobb termőterületei az Andok lábainál és a mai Mexikó területén voltak. Amikor pedig Kolumbusz megérkezett Amerikába, az édesburgonya már elterjedt és kedvelt eledel volt az őslakosok körében.
Az édesburgonya nemcsak finom, de kifejezetten egészséges is, gazdag C- és B-vitaminokban, rostokban, ásványi anyagokban és változatosan elkészíthető. Hamar lett többféle gasztronómiai irányzat egyik kedvelt alapanyaga.
Népszerű fajták, és változatok
● Sárga édesburgonya: ez a típus a leggyakoribb, húsa narancssárga, ízvilága enyhén a sütőtökre emlékeztet.
● Lila édesburgonya: lilás színét az antocián nevű vegyületnek köszönheti. Kevésbé édes, mint a sárga változat, és húsa jóval szárazabb, parásabb. Kiváló püré készíthető belőle. Enyhe gesztenyés utóíz jellemzi.
● Fehér édesburgonya: ennek a típusnak az íze és állaga hasonlít leginkább a burgonyához. Ízvilága kevéssé édeskés, mint a másik két típusnak.
Termesztése
A batáta ugyan trópusi eredetű növény, de a mérsékelt égövön is jól termeszthető, sőt egyes rövid tenyészidejű fajták akár Észak-Európában, vagy Kanadában is beérik. Tenyészideje mintegy 90-120 nap. A fagyokat nehezen tolerálja, ezért a legjobb, ha palántát nevelünk, amit csak májusban, az utolsó fagyok elmúltával ültetünk ki.
Palántanevelés
Fontos tudni, hogy az édesburgonyát nem magról, vagy vetőgumóról termesztjük, hanem a gumón fejlődő hajtások elültetésével. A feldarabolt, vagy félbevágott édesburgonya gumót áztassuk, merítsük egyharmadáig vízbe, vagy süllyesszük nedves földbe, vagy homokba.
Ha az utóbbi megoldást választjuk a talajt a beágyazott gumó körül célszerű folyamatosan enyhén nedvesen tartani. A hajtások fejlődéséhez sok napfényre és egyenletes 24-26 C-fokos környezetre van szükség. Ne feledjük, hogy a kb. 80 százalékos páratartalom nagyban meggyorsítja a hajtásképződés. Ezért célszerű lehet a hajtatott gumókat nejlonnal, vagy fóliával letakarni. Kedvező körülmények között 6-8 hét alatt fejlődnek ki a gumódarabokból a 15-30 cm hosszúságú zöld, leveles hajtások. Ezeket a hajtásokat tudjuk a gumóról óvatosan leválasztani és elültetni. A kiültetés időpontja csak május második fele lehet, amikor már éjszaka sincs fagyveszély, és a talaj is felmelegedett. Addig a leválasztott hajtásokat célszerű inkább a szobahőmérsékleten továbbnevelni, gyökereztetni egy virágfölddel töltött cserépben.
Talajigény
Az édesburgonya talaj tekintetben nem válogatós. A nagyon kötött talajokon viszont nem várható olyan szép, sima felületű termés, mint a lazább talajon. A legjobban az enyhén savas kémhatású, humuszos homoktalajokon fejlődik. A kiültetés előtt célszerű bakhátakat formálni és ebbe ültetni a palántákat. Ha van lehetőség rá, javasolt a bakhátakat már a kiültetés előtt egy-két héttel kialakítani és beöntözni.
Az optimális tőtáv minimum 30 cm, a sortáv pedig 1 méter. Így már a bakhátat is úgy kell kialakítani, hogy az egy méteres sortávolság tartható legyen. A batátapalánta igen érzékeny a hidegre, a hideg talaj is nagyban visszaveti a fejlődését, ezért csak akkor kezdjük meg a kiültetést, ha a talajhőmérséklet tartósan 15 C-fok feletti. A gyorsabb felmelegedés érdekében a bakhátakat fekete fóliával takarjuk.
Az ültetés
A kiültetésre kerülő dugványok optimálisan legalább 6-8 leveles állapotban vannak. Az ültetés előtt a felső 3 levél kivételével az összes levelet távolítsuk el, hogy a száron lévő ízközökből (nóduszokból) minél több kerülhessen a talajba. Ezekből fejlődnek ugyanis majd a gyökerek. A dugványokat nem függőlegesen, hanem kb. 45 fokos szögben, laposan célszerű ültetni a talajba.
Az édesburgonyát nagyobb dézsában, szövetkonténerben, vagy speciális burgonyaültető edényben a teraszon, erkélyen is megnevelhetjük. Fontos, hogy az edény elég mély legyen, hogy a gumók ki tudjanak fejlődni. Fontos, hogy a felesleges öntözővíznek szabad elfolyást biztosítsunk.
Ápolás
Az elültetett palánták még csak az első lépést jelentik a sikeres batátatermesztés irányába. A bő termés kulcsa az, hogy a palánták fejlődő gyökereiből mennyi alakul át raktározó szervekké. Ezek a raktározó gyökérgumók adják majd a termést.
A kedvezőtlen körülmények mind a raktározó gyökerek kialakulása ellen hatnak. Kifejezetten hátráltatja a raktározó gyökérgumók kialakulását a hideg talaj és a pangó víz. A kiültetett palánták az intenzív növekedés szakaszában hosszú indákat fejlesztenek, amelyek a sorközben legyökeresedhetnek. Ezeket javasolt feltépni, vagy akár a növényről eltávolítani, mert sok értékes energiát és tápanyagot emésztenek fel.
A batáta jól bírja a szárazságot, de igazán darabos és egészséges gumókra csak öntözött körülmények között számíthatunk. A kiültetés után igénylik a jó beiszapoló öntözést, hogy a dugványok gyökeret eresszenek. A kiültetést követő két hétben viszont az öntözést folyamatosan csökkentsük, sőt 3-5 hét elteltével még az is megengedhető, hogy a növények a déli forróságban megkókadjanak kicsit. Ez ugyanis arra ösztönzi a növényeket, hogy a túlélést biztosító gyökérgumókat növesszék.
Betakarítás
A batáta ideális esetben szeptember közepétől az első fagyokig szedhető. Az optimális állapot ellenőrzéséhez vegyünk ki a termesztőterület 4-5 pontján egy-egy tövet, és ha a gumó már megfelelő méretű, kezdődhet is a betakarítás. A lombozat remek takarmány az állatok számára, sőt a friss zsenge levelekből akár saláta is készíthető. A talajt ásóvillával lazítsuk meg, de közben nagyon vigyázzunk a gumókra, hogy sérülésmentesek maradjanak. A betakarított édesburgonyák száraz sötét helyen 15 C-fokon hosszú ideig eltarthatók.