Csak alapos takarás segít a kemény hidegben

Vége a hosszú ősznek, már nem lehet tovább ódázni a kerti szezonzáró munkákat. Aki szeretné, hogy kényesebb növényei tavassal is zöldüljenek, virágozzanak, annak kupacolni, takarni, cipelni kell.

Most már biztos, hogy megérkezik a téli hideg. A kertekben a végső fagyvédelmi munkákat már nem szabad halogatni. Aki szeretné, hogy tavasszal újra éledjenek kényesebb növényei, annak földdel, szalmával, egészséges falevéllel kellene ezeket takarni. Érdemes a takaróanyag közé egérirtó szert helyezni, mert a télen sem pihenő rágcsálók is kedvelik az efféle helyeket, és egyet-egyet harapnak a védett növényből is. Igazi egérbarát megoldás, ha a takaróanyagba répát, karalábét kevernek. Ilyenkor biztos, hogy ebből csemegéznek, nem a növényt rágicsálják. Ilyentájt az éjszaka kalandozó macskák is a falak közelébe húzódnak kissé melegedni, ahelyett, hogy az egereket hajkurásznák. A helyüket meg, soká bűzlő módon meg is jelölik. Ha hetente szappanos lével körbecsurgatják a házat eltakarodnak, mert a kénye bunda hamar átveszi ezt a macskák számára borzasztó illatot.

Vannak olyan téltűrő, mégis kényes növények, amelyek hajlamosak visszafagyni. Ha nagyon hideg van, akkor egész súlyos lehet a hajtás, ágfagyás. Az esetek többségében az átfagyott, károsodott növény valódi, vagy rejtett ügyeiből újraéled. Szerencsés esetben, a tetszetős korona szempontjából jó helyen fejlődik az új hajtás. De előfordulhat, hogy csámpás lesz a cserje, fa. Ilyenkor az új hajtáshoz kell alakítani a korona többi részét. Egyszerűbb, ha ezeket a növények, amíg kicsit, takarják, ha mással nem más növények metszése során visszamaradt ágas-bogas gallyakkal. Ha ilyen nincs, akkor valamelyik közeli erdőben lehet a hullott gallyak között találni. Egy-egy-ilyen ágbog sokat jelenthet a fagyos éjszakákon.

A kisebb növényeket egyedi takaróval is el lehet látni. Ez nem pótolja a telelőhelyet, de különösen az újonnan ültetett, vagy már egy telet túlélt, kényes, de téltűrőnek mondott növény „hidegedzésében” segít. Nádfonattal, len- vagy zsákvászonnal, fenyőkéreggel, fenyő-, vagy borókagallyal, lehullott lombbal, hullámpapírral, de kompposzttal is lehet védeni a növény. Aki megteheti szerezzen be elektromos melegítő szálat. Ezzel akár a kényesebb növények is áttelehetők a szabadban. A napsugarak túlzottan felmelegítik a benne lévő növényt. A fóliázott növény befülled. A hosszabb távú egyedi védelemre – a növény betekerésére – a síkfólia nem alkalmas, de kaphatóak lélegző fóliák is.

A kertbe kiültethető, mégis fagyvédelemre szorul a rózsa. A rózsabokrokat takarni kell, de az átlagos teleket túlélnek a magas törzsű és bokorrózsák. A magas törzsű rózsának és a lugasszőlőnek is teljes biztonságot ad, ha az első fagyok után a földre hajtott ág-, törzsrendszert lekampózzák egy 15-30 centi mély vájatba és földdel betakarják. Ha erre nincs mód, akkor több réteg rákötözött újságpapír is némi védelmet biztosít. Van, aki erre a papírhurkára nejlonzacskót is teker. Ezt azonban nem szabad teljeses légmentesen körbezárni. Érdemes még egyszer alaposan tömöríteni az őszi ültetésű rózsák töveit, mert a laza ültetés miatt az ültető verem biztos, hogy átfagy.

A fűszerkert másként gyomként viselkedő, szívós lakói amúgy kényes növények. Többük melegebb tájakról érkezett a Kárpát-medencébe. Bár régóta élnek itt, de a fagyos teleket még nem sikerült megszokniuk. Az elmúlt hetekben több fűszernövény már levelét veszítette, ezért a kis, élő fűszerkészlet talaja most jól látható, érdemes kézi kapával meglazítani és egyenként kihúzni a még mindig zöld, szívós gyomokat. Ezzel együtt eltávolíthatóak az egynyári fűszerek is. A tisztogatás során citromfű, lestyán (vegeta) hajtásait vissza kell vágni. A Földközi-tenger környékéről származó fűszerek (levendula, kakukkfű) hajtásait nem kell bántani, tavasszal kell majd metszeni. A kakukkfű, tárkony, zsálya télire takarást igényel. A rozmaringot, babért fel kell szedni, és fagymentes helyen (verandán, pincében) kell teleltetni. A mentatövekből gyökeres sarjakat lehet kiválasztani. Cserépbe ültetve illatos téli vendég lehet a lakásban, és egy-egy letépett levélkéjével bolondíthatóak levesek, sültek, desszertek. Hasonlóképpen a metélőhagyma és a zeller is a lakásba hozható. Ezeknél némi távolságtartásra szükség van, mert ha huzatos helyre kerülnek, könnyen zöldséges bolt illatú lehet a szoba.

Sokféle mutatós díszfű terjedt el az utóbbi időben. A nyáron igénytelen növények legtöbbje a forró égövből érkezett. Arrafelé - különösen a száraz klímájú, sivatagos, félsivatagos tájakon - szélsőséges a napon belüli hőingadozás. Ez meg sem kottyan az óriási fűcsomóknak. A tartós lehűlést azonban védelem nélkül nem élik túl. Az évelő fűfélék sajátossága, hogy szalmaszárszerű levelek tőcsomója a növényvilágban ritka sarjadzó tulajdonságokkal rendelkezik. Ezért képesek a felégett, levágott, lerágott nádasok, sztyeppék, pampák robbanásszerűen újraéledni. Kivételnek számít a kecske lakta vidék, ugyanis e legelő jószág számára szerencsés fogállása miatt a fűfélék megújulása szempontjából fontos részt is képes kiharapni a földből. Ugyanilyen pusztítást végezhet a nedves fagy is, így egyes díszfüvek - ilyen a pampafű és a zebrafű - összekötözött leveleinek tövét falombbal kell takarni. Azért nem ilyen egyszerű a fűtakarás, ha ugyanis az összekötözött levelek mentén a téli csapadék a gyökérnyakhoz szivárog, és ott megfagy, akkor a növény elpusztul, és elmarad a tavaszi kihajtás. Ezért ezt a bizonyos összekötött kévét oldalra kell fordítani, lehetőleg úgy, hogy ne törjön meg, ám a víz, hólé, ne szivároghasson a tőhöz. Megoldás lehet a megdöntött kévére és a betakart tő tetejére, vízszintesen fóliát fektetni.