Aki novemberbe veti, kora tavasszal már eszi
Itt a téli borsóvetés ideje
Az a hobbikertész, aki novemberben borsót vet, nem sokat kockáztat. A borsó ugyanis hidegtűrő, a fejlődéséhez általában a tíz fokot éppen csak meghaladó hőmérséklet az ideális, de a kutatók kiderítették, hogy az úgynevezett fejlődési minimál értéke 4,4 fok. A fejlett növény a mínusz 5 fokos hideget is jól bírja. Ami igazán téli növénnyé teszi a borsót: a késő őszi vetés túléli a mínusz 12-15 fokos hideget is.
Ennyire azért nem egyszerű a már kora tavasszal saját friss borsóra vágyó hobbikertész élete. Nem mindegyik, vetőmagboltban beszerezhető vetőborsó alkalmas a tél alá vetésre. Egyedül a kifejtőborsókkal lehet próbálkozni, a velő-, cukor- és hántolási borsók vetésével tavaszig kell várni. A kifejtőborsókba tartozó fajtacsoportról általánosságban el lehet mondani, hogy a zöld szem cukortartalma rövid idő alatt keményítővé alakul á, és csak rövid ideig szedhető. Ugyanakkor strapabíróbban, igénytelenebbek, mint a velő- és a cukorborsók. A választékra sem lehet panasz, hiszen a Debreceni sötétzöld, -világoszöld, Express, Gloria di Quimper, Rajnai törpe kifejtőborsók bármelyike jó választás.
A zöldborsó a humuszban gazdag, laza, jó vízháztartású talajt kedveli. Tíz négyzetméterre negyed kiló vetőborsóval kell számolni és 5-7 centi mélyre20-25 centis sortávolságra érdemes vetni. A legjobb, ha a vetés után könnyű hengerrel, vagy a soványabb és minél nagyobb lábú családtagok jártatásával kissé tömörítik a talajt, már csak azért is, mert az éber galambok hamar felfedezik és, ha nem is kapirgálnak, mint a tyúkok, de a sekélyebben pihenő borsót kiszedik.
Télire ajánlott száraz lombbal védeni a vetést, ha a lombszórás előtt ágas bogas gallyakkal terítik a talajt, kettős célt érnek el. Mert a szél nem sodorja el a leveleket és a kúszó, mászó borsó, ha kihajt, támasztékra lel.