Az élettani eredetű elváltozások közül a vashiány a leggyakoribb. A talaj vashiányára a rózsa érzékenyen reagál: a hajtásvégeken a levelek klorózist, különböző mértékű levélsárgulást mutatnak, míg a levelek érhálózata zöld marad. A vashiányt számos esetben a talaj magas mésztartalma okozza, ami megakadályozza a vasionok felvételét a növény számára. A gyorsan oldódó vaskelát-tartalmú készítményekkel, elsősorban lombpermetezéssel a növény vas-egyensúlya gyorsan helyreállítható. A vaskelátok talajba öntözése is eredményes, de hatása később jelentkezik.
Vírusos és baktériumos betegségek
 |
| A Prunus Necrotic Virus kórképe rózsalevélen |
A rózsát több vírusfaj fertőzheti. Leggyakoribb a
Prunus Necrotic Virus (
PNRV). A fertőzött növény levelein élénksárga rajzolat, mozaikosság, gyakran az erek mentén kialakuló vonalas mintázat figyelhető meg. Hazai vizsgálataink szerint a vírus elsősorban fertőzött szaporítóanyaggal terjed. A vírusfertőzött növények a kórokozótól nem mentesíthetők. A fertőzött növényről szaporításra vett szemzőhajtással, dugvánnyal a vírus átterjed, ezért vírussal fertőzött növényről szaporítóanyagot nem szabad venni.
A fás növényeken igen elterjedt
Agrobacterium tumefaciens baktérium a rózsa gyökerein, de újabban a dugványozással szaporított rózsákon is előfordul. A kórokozó különböző méretű, néhány milliméterestől 2-5 centiméteres nagyságig kifejlődő, egyenetlen felületű, karfiolrózsára emlékeztető daganatokat, golyvákat okoz a megsebzett gyökéren, a dugványoknál pedig a metszési felületen. A higiéniai szabályok betartásával, steril nevelőközeg (földkeverék, gyökereztető közeg) használatával, a vágó eszközök folyamatos hipós oldattal történő fertőtlenítésével lehet megelőzni a fertőzést.
Gombás betegségek |
| Diplokarponos levélfotosság |
A rózsa levelein foltosságot okozó betegségek közül a
diplokarponos levélfotosság (kórokozó:
Diplocarpon rosae) az elterjedtebb. A foltok feketés színűek, csipkézettek vagy elmosódott szélűek, különböző méretűek, gyakran az erek mentén fejlődnek ki, és a foltok összefolyhatnak. A fertőzött levelek elsárgulnak, lehullnak, a tő elveszti leveleinek jelentős részét. A
szfacelómás levélfoltosság (kórokozó:
Sphaceloma rosarum) esetén a foltok sötétbarna, feketés színűek, határozott szélűek, a foltok közepe kivilágosódó, szürke színű. Mindkét kórokozó gomba a lehullott levelekben tartja fenn magát, onnan fertőzi vissza a rózsa leveleit, és a lehullott levelekkel telel át. Ezért a lehullott, foltos leveleket folyamatosan el kell távolítani, vagy a talajba be kell dolgozni, ezzel tudjuk a fertőzési forrást megsemmisíteni. E két levélfolt-betegség esős időben szokott elterjedni, és fellépése tavasztól az őszi lombhullásig lehetséges. Ilyenkor szükséges a lomb permetezése foltbetegségek elleni gombaölő szerekkel, például: Orthocid, Dithane, Polyram, Fundazol, Amistar.
 |
| Szfacelómás levélfoltosság |
A rózsa hajtásait, leveleit, virágait egyaránt megtámadja a
rózsalisztharmat gomba (kórokozó:
Sphaerotheca pannosa var. rosae). A fertőzött növényi részeken finom, fehéres bevonat fejlődik, a levéllemez és a sziromlevél hullámossá válik, majd a fehér bevonat alatt a növényi szövet barnán elhal. A kórokozó a rügyekben telel, a fertőzött rügyekből kifejlődő hajtás minden levele, a hajtásvégi bimbó is lisztharmattal fertőzött, deformált lesz. Ezekről a fertőzött levelekről terjednek a leváló gombakonídiumok a szél segítségével, és őszig folyamatosan fertőzik a növényt. A gomba ellen a rügypattanástól az őszi lombhullásig rendszeresen kell védekezni. Tavasszal alacsony hőmérsékletnél a Karathan, a Fundazol, a Benazol, a vegetációs időszak további részében pedig az elemi kén hatóanyagú valamennyi gombaölő szer, valamint az Amistar, Discus, Systhan, Topas gombaölő szerek is hatékonyak.
A rózsa levelein a
rózsarozsda (kórokozó:
Phragmidium mucronatum) különböző színű telepei fejlődnek ki a levelek hátoldalán. A gomba tavaszi narancssárga színű, 1-2 mm-es telepeit (ecidiumok) a nyári, sárga színű alakok (uredotelep) követik. A levelek színén élénk sárga 1-2 mm-es, szögletes, mozaik szerű foltok jelzik az uredotelepek kialakulását. Nyár végén fekete színű spóratelepek (teleutotepek) jelennek meg. Ezekkel telel át a gomba. A fertőzött levelek a foltok kifejlődése után elsárgulnak, lehullnak és a rózsatő felkopaszodik. A fertőzési források a lehullott levelek; ezeken telel a gomba, és ezekről fertőződik vissza a tő tavasztól nyár végéig. A levelek folyamatos összegyűjtése és megsemmisítése mellett fellépésekor rendszeres permetezés is szükséges. Felhasználható szerek: Dithane, Penncozeb, Manex, Amistar, Anvil, Contaf, Discus.
 |
| Rózsalisztharmat |
Páradús, csapadékos időjárás esetén szabadföldi nevelésnél, és különösen hajtatási körülmények között a
rózsaperonoszpóra (kórokozó:
Peronospora sparsa) károsítására számíthatunk. A leveleken erek által határolt, sárgás, néha lilás színű foltok, rajta a levél fonáki oldalán halvány szürkés színű bevonat, a gomba sporangiumtartó-gyepe fejlődik. A fiatal levelek kanalasodnak és lehullnak. A fertőzés a külső sziromlevelek elhalását, és apró virágok fejlődését okozza. A kórokozó a lehullott levelekkel telel, ezeket meg kell semmisíteni vagy a talajba forgatni. Meg kell előzni a növényzet tartós, több óráig tartó nedves állapotát. Ha az időjárási körülmények miatt legalább 4-5 óráig vizes a lombfelület, és alacsony (18-20 oC) a hőmérséklet, akkor a gombafertőzés megtörténik. Kémiai védekezésre a peronoszpóra elleni szerek közül a szisztemikus hatásúakat érdemes előnyben részesíteni: Amistar, Discus, Galben, Ridomil.
A rózsavessszőkön, több éves fás részein a
koniotíriumos vesszőfoltosság (kórokozó:
Coniothyrium sp.) okoz barnán elszíneződő, ovális foltosodást. Gyakran elhal a kéreg, és a betegség legyengíti a növényt. A gomba elsősorban a megsebzett szöveti részeken támadja meg a növényt, ezért a szemzés helyén is felléphet. A helytelen, túlzott nitrogénellátás elősegíti a betegség elhatalmasodását. A foltos vesszőket ki kell metszeni, a metszési felületet sebkezelő szerek bármelyikével le kell ápolni.
 |
| Botrítiszes betegség tünete a rózsa virágán |
Elsősorban a rózsa hajtatásánál okoz súlyos kárt a
botrítiszes betegség (kórokozó:
Botrytis cinerea). A rózsa hajtásán, virágszárán lilás színű ovális foltokat okoz. A virágok kinyílása előtt virágbimbó elhalást idézhet elő: a szirmok zártak maradnak, elbarnulnak, elhalnak. A kinyílt virágnál a sziromleveleken 1-2 mm átmérőjű, kör vagy ovális alakú foltok fejlődnek. Páradús viszonyok között a foltokon szürke színű bársonyos, dús gombabevonat látható, a gomba konídiumtartó gyepe. A fertőzéshez a növény több óráig tartó vizes felülete szükséges. A talaj helyett a növényekre kijuttatott öntözővízzel, az elégtelen szellőztetéssel, az alacsony hőmérsékleten tartással, a sűrű növényállománnyal, a túlzott, aránytalan tápanyagellátással a betegség kialakulását elősegítjük. A helyes, a növény igényének megfelelő termesztési feltételek biztosításával a járványok elkerülhetők. A beteg, fertőzött részeket folyamatosan vágjuk le, távolítsuk el a növényházból. Járványok esetén botrítiszes betegségek elleni következő szerekkel védekezhetünk: Orthocid, Kaptán, Merpan, Polyoxin, Trichodex, Benomyl, Topsin M, Amistar, Quadris, Sumilex, Ronilan, Teldor.
Dr. Némethy Zsuzsanna
egyetemi adjunktus
(A képek a szerző felvételei. Tekintsék meg őket nagyobb felbontásban Galériánkban!)
Kapcsolódó írás:
A rózsa növényvédelme II. – Kártevők
