A kerti tó valójában csak rendezett mocsár - Czauner Péter
Az itthon nyaralás idején több idő jut a kert csinosítgatására is. Ha nem is pótolja a tengert, nagy tavat, de mindenképpen üde színfolt lehet egy kisebb nagyobb kerti tó. A fejlett kertkultúrájú országokból Magyarországra is eljutott tódivat megállíthatatlanul terjed. A tóépítő vállalkozások száma már meghaladja az ezret, de a tevékeny kerttulajdonos maga is nekikezdhet az építésnek. A barkácsáruházak, kertészboltok az összes szükséges építőanyagot, kelléket, kiegészítőt árusítják. Mielőtt azonban bárki hozzáfog a tervezéshez, jó tudni, hogy egy néhány négyzetméteres, előre gyártott műanyag tavacska végső bekerülési költsége is sok tízezer forint lesz. A másik végletet egy optimális méretű, 200 négyzetméteres fürdőtó jelentheti – ez csak valamivel kóstál többet ötmilliónál.
A tóépítés sikeresebb, ha profi építő végzi. Legtöbben, ha az üzlet nem jön létre, 5-10 ezer forintos első kiszállási díjat kérnek, ha viszont megkapják a megbízást, akkor ez az összeg beolvad a végső számlába.
Alapvetően kétféle mesterséges tavat különböztetünk meg: van, amelyik csak gyönyörködtet, és van, amelyikben már fürdeni is lehet – persze ez minden más kerti vízbiztosítási módszernél drágább. A fürdőtó több mint egy medence, hiszen természetes tavacska illúzióját kelti, és legalább 60-70 négyzetméteresnek kell lennie. A tapasztalatok szerint azonban egy négytagú család által hét végi úszásra használt tavacska akkor lehet csak öntisztuló, ha vízfelülete meghaladja a 200 négyzetmétert. Az ennél kisebb fürdőtavakban a növények mellett még szűrőre és tisztítószerekre is szükség van a víz egyensúlyának fenntartására. Más kérdés: 200 négyzetméteres tófelület felett már valamilyen állandó kerítéssel is el kell különíteni a vízi növényeket.
A pusztán díszítést szolgáló tó lehet néhány négyzetméteres is. Ennek létrehozásához sokféle formájú és méretű, nyomott műanyag idomot árusítanak. Ezt a kiválasztott helyen egyszerűen a földbe ásott gödörbe kell süllyeszteni. Ám nem mindegy, hol ásunk: nyáron a kis vízfelület hamar felmelegszik, ezért ajánlott az árnyékos hely – különben a tavacska könnyen bűzlő pocsolyává válik. A napos tavon ennek megelőzésére szűrőre van szükség – de lehet, hogy vegyszert is alkalmazni kell, aminek a hátránya, hogy a kerti tó elveszíti természetes jellegét. Ha viszont árnyékos helyre kerül a formató, és felszínének legalább kétharmadát növények borítják, akkor kialakulhat a biológiai egyensúly.
Akinek a kertje és a pénztárcája engedi, annak ajánlható a 20-50 négyzetméteres tó építése. Minél nagyobb a vízmennyiség, annál jobb az öntisztulási képesség és kisebb a hőmérséklet-ingadozás. A nagyobb tó átlagos mélységének meg kell haladnia a fél métert. Ha hal is lakja a tavat, akkor legalább 1,2-1,5 méteres vízmélységet kell számára biztosítani.
A tóépítés legfontosabb része a szigetelés. Ha ez jó, akkor a víz nem szökik, s keveredik a talajvízzel. (A párolgás miatt azonban gondoskodni kell a víz pótlásáról.) A tó medre készülhet vasbetonból is – ez a legdrágább, de egyben ez a legtartósabb szerkezet. Az előre gyártott műanyag teknő mellett egyszerű telepítése szól. Ellene, hogy ennek választásakor a méretek és formák behatároltak. A legtöbben a fóliabéléses tóépítést választják, ugyanis ez a legolcsóbb. Ehhez viszont szakemberre van szükség: a rosszul elvégzett illesztések később megbosszulják a takarékoskodást.
A tó telepítése után jöhet az élvezet – buzgárok, szökőkutat, csobogók, madár- és állatformájú spriccelők, fúvókák, víz alatti és szárazföldi világítótestek és még sorolhatnánk, mi minden vásárolható a kerti tóhoz, ízlés és pénztárca szerint.
A növénytelepítés előtt azonban jó fejben tartani a tényt: a kerti tó tulajdonképpen mocsár. Vagyis ennek megfelelően kell kiválasztani a felhasználandó növényeket is. A nagyobb kertészeti árudákban viszonylag bő vízinövény-választékból lehet válogatni, és ezek általában meg is felelnek a követelményeknek. Hasznos lehet azonban, ha növényhatározót is visz a vásárló az árudába, ugyanis az eladók nem mindig tudnak pontos információval szolgálni. A növényvásárlás előtt egyébként sem árt a szakirodalmat alaposan tanulmányozni. Különösen kezdő tótulajdonosnak nem ajánlható, hogy a természetes élővízből telepítsen át növényt. A természetes vizekben ugyanis tökéletes biológiai egyensúlyban élnek növények és állatok, míg a kerti mocsárban ez nem biztosított.
A víz alatti növények a legjobb oxigéntermelők – ezeket azonban óvatosan kell telepíteni, mert rendkívül gyorsan növekednek. A tavirózsák is rendkívül szépek – de mélyvízi növények. Jobbára a kerti tó tulajdonosának a különféle mocsári és sekély vízi növényekre kell hagyatkoznia, hogy a tó és a kert többi része közötti harmónia kialakuljon.
Czauner Péter, kertészmérnök