A kertépítés drága móka
Az ősz a kertátalakítás, kertépítés időszaka. Egy átlagosnak tekinthető 400-500 négyzetméteres díszkert létesítésének költségelemzése előtt tudni kell, hogy az igényes kivitelezés, földcserével, szintemeléssel, némi építéssel, sziklakerttel, kiülővel, 100-150 növénnyel – ami egyáltalán nem sok – önköltségi áron számolva is legalább félmillió forintba kerül. Ehhez még hozzá kell számolni azt is, hogy a profi kertépítőknél a főnök, vagy a tulajdonos minden teljes napi munkával legalább 30-50 ezer forintot akar keresni, s a kétkezi munkásokra is napi 6-10 ezer forintot lehet számítani. A házilagos kertépítés előnye, vagy éppenséggel hátránya, hogy a munka egy-két évig elhúzható és rengeteg olyan szerszámot kell beszerezni, amire később nem lesz szükség.
Egyetlen forintot sem szabad a kertre költeni addig, míg a család pontosan nem tisztázza: mit vár a kerttől? El kell dönteni, hogy mekkora legyen a gyep, a legyenek-e virágágyások, örökzöldek, virágos bokrok, fák, konyha-, sziklakert, pihenőhely, építmények, kerti tavacska, út, rézsű, milyen legyen a kerítés, belássanak-e a szomszédok, vagy az utca népe?
Ha megfogalmazódtak az igények, a következő fontos kérdés, amire választ kell adni: ki és mennyi időt szán majd a kert ápolására (fenntartására)? A sok kényes növény, ha elhanyagolják, csúf látvány. De az sem lehet cél, hogy valaki a kert rabjává váljon. Mert lehet olyan zöld együtteseket kialakítani, amelyek rendben tartására – átlagban számítva – napi néhány percre van szükség, és van, amelyikkel órákat kell bíbelődni. Tervezhető olyan kert is, amelyik megelégszik hetente egy-két órás tevékenykedéssel is. Még ennél kevesebb munkát adó kert is létezik. Ebben az esetben több a műtárgy, kevesebb a virágágyás, a gyep helyett térkő vagy valamilyen más anyag takarja a földet. Ha mindezzel megvannak, akkor nagy valószínűséggel nem nyűg lesz a kert, hanem az egész család számára örömet hoz.
Ezzel azonban még nem fejeződtek be az előkészületek: mielőtt a kert építéséhez kezdenek, meg kell határozni a kert stílusát. Ez a formák, növények, épített tárgyak, az épület(ek) és a környezet kapcsolatát jelenti. A különböző kertépítő műhelyek más-más elnevezéseket használnak, ennek megfelelően a szak- és népszerűsítő irodalomban is különféleképp jellemzik az eltérő irányzatokat. Alapvetően három jellemző kertidea létezik, de közöttük van számtalan átmenet, variáció.
A városi kert a szűk telkekre, szorosan összeépült ingatlanok közé való. Az ilyen kert leginkább egy nagy virágcserépre hasonlít, amely a természetes környezetet próbálja utánozni. Az ilyen kertekben általában kevés a fény, a kerítések, házak közelsége miatt gyakran hőcsapda alakul ki. Ezért a buja növényzet helyett inkább szabad, szellős terek valók, és mutatós, színes lombozatú fákat, cserjéket kell ültetni, hogy jól mutassanak. Ezeket a kerteket színes, egynyári ágyásokkal, mutatós cserepekkel, amforákkal, növénytartókkal lehet meghitt pihenőhellyé, vagy csak a szemet gyönyörködtető zöld felületté alakítani. A jól megválasztott kerti bútorok, szobrok, fények csak fokozzák a hatást.
Az elővárosi kertek esetében magasabb az elvárás, hiszen az ittlakók, vagy a városból kiköltözők pontosan a nagyobb szabadsággal járó élettérért választották ezt a környezetet. Ezeknek a kerteknek nemcsak a díszítést, még az aktív pihenést is szolgálniuk kell. A növények megválasztásakor a gyermekek és a családdal együtt élő állatok szokásaival is számolni kell.
A harmadik kategóriát a vidéki kertek alkotják, amelyeket igazán tágas tér jellemez. Az ilyen kert akkor ízléses, ha főként a lakóházhoz közeli részre korlátozódik a mesterséges környezet, a távolabbi kertrészleteknél - még, ha telepített is - modellezni kell a természetes környezetet. De ne a településeket körülvevő mezőgazdasági területekre, hanem a sík terület ligetes részeire, vagy a hegyes vidékek erdőit alkotó növényegyüttesekre gondoljanak.