A vízkultúrás termesztés közegei

A hidrokultúrás termesztés közegeivel szemben támasztott alapkövetelmény, hogy kémiailag semlegesek (inertek) porózusak (levegősek), tiszták legyenek, és jó vízáteresztő-képességgel rendelkezzenek. A talaj nélküli termesztő közegeket két fő csoportba sorolhatjuk: szervesek és szervetlenek. A szervetlen kategóriába tartoznak az ásványi és mesterséges eredetű anyagok, a perlit, a vermikulit, az égetett agyag-granulátum, a homok és a kőgyapot és a PVC-hab. Szerves közeg a fűrészpor (ezt nem nagyon alkalmazzák), a tőzeg és a kókuszrost, a rizspelyva, a kéreg- és trágyakomposzt.

Szervetlen közegek:

Perlit
A kertészeti perlit alapanyaga sűrű vulkanikus kőzet, amelyet magas, 800-1000 oC hőmérsékleten hevítenek, duzzasztanak. Ennek eredményeként egy könnyű (85 kg/m3), porózus, 0-6 mm szemcseméretű, hófehér anyag jön létre, amely a növények gyökérzete számára ideális közeg. Jó vízáteresztő és csekély víztartó-képességű. PH-ja semleges (6,8-7,1), ioncserélő kapacitása elenyésző, így nem befolyásolja a tápoldat összetételét. Teljesen steril, csíramentes, szerves anyagot nem tartalmaz. A perlitet a leggyakrabban 50-50%-ban tőzeggel keverten alkalmazzák gyökereztetéshez. Egyre terjed önálló alkalmazása vödrös, illetve műagyag zsákos (termesztőpaplan) formában. Az utóbbiban a paplan méretétől függően 3, vagy több növényt ültetnek egymás mellé. A vödrös termesztés további előnye, hogy a szaporítóanyaggal behurcolt, öntözővízzel terjedő betegségek (pl. Xanthomonas, Ralstonia) nem terjednek tovább, könnyen lokalizálhatók, és a fertőzött növény edényestől egyszerűen kiemelhető az állományból.

Vermikulit
A vermikulit természetes eredetű szilikát-ásvány, amelyet nálunk nem bányásznak. Korábban a szaporítóanyag-nevelésben alkalmazták, de ma már a jobb alternatívák és egészségkárosító hatása miatt “kiment a divatból”, mindemellett drága is. A bányászati terméket a perlithez hasonlóan őrlik, majd magas hőmérsékleten duzzasztják, így egy könnyű granulátumot kapnak. Az egymással párhuzamosan álló szilikát-kristálypalák megnövelik az anyag felületét, ami jól tartja a vizet, a granulátumok közötti pórusok pedig a levegőt. A vermikulit hátránya, hogy erősen negatív töltésű. PH-ja a bányászat helyétől függően változó, 7-9 közötti. Emellett a vermikulit káliumot, magnéziumot és kalciumot is tartalmaz. A vermikulit használata szilikózis-veszély miatt az emberi egészségre káros.

Homok
A homokot gyakran alkalmazzák kötött talajok lazítására, levegőzöttségének javítására, illetve felhasználják a földkeverék-gyártásban is. Kertészeti célra a mosott folyami homok a legjobb, ami nyomokban sem tartalmaz szerves anyagot és szennyező anyagot. PH-ja semleges (7,0), ioncserélő kapacitása csekély, jó vízvezető, de rossz víztartó képességű. Vízkultúrás termesztésben ritkán alkalmazzák.

Égetett agyag-granulátum
A hidrokultúrás termesztés közel százéves múltjának első 50 évben csak ezt használták közegként. Manapság elsősorban a vízkultúrás szobanövénytartásban, terráriumokban használt közeg. Magas hőmérsékleten tiszta agyagból égetett, kémiailag és biológiailag semleges, porózus anyag. Igen jó vízemelő (kapilláris) tulajdonságokkal rendelkezik. A nedvesség sé a tápanyag a golyócskák egymással érintkező felszínén közlekedik, míg a többi rész levegővel telített. Az égetett agyag-granulátum többféle szemcseméretben kapható. A 2-4 mm-es elsősorban gyökereztetésre, a 4-8 mm-es kisebb, míg a 8-16 mm-es nagyobb termetű növények tartására alkalmas.

Műanyag hab
A virágkötészetben használt tűzőhabot (Oasis) dugványgyökereztetéshez és magvetésre egyaránt használják. Szilárd szerkezetű, nyitott pórusú, jó víztartó képességű anyag. Tömegének 40-szeresét veszi fel és tartja meg vízből. Használat előtt fel kell szívatni vízzel. Sejt- (cella-) szerkezete hasonlít a növényi szövethez, így a növény igen könnyen fel tudja venni belőle a vízben oldott tápanyagot. PH-ja stabil, semleges.

Kőgyapot
Az ásványi alapanyagból készült hidrokultúrás közegek között a legtöbbet használt anyag. Alapanyaga a bazalt és mészkő, amelyeket 1600 fokos hőmérsékleten megolvasztanak, és 4-5 mikron vastagságú, hosszú szálakat húznak belőlük. A szálakat azután összepréselik, gyantával összeragasztják, és a szüksége méretre, kisebb-nagyobb kockákra, téglatestekre vágják, esetenként UV-stabil fóliába csomagolják. A kisebb kockákat a kocka méretének megfelelő méretű cellákkal rendelkező palántatálcákba rakják, és dugványgyökereztetésre használják. A begyökeresedett dugvány azután átrakható a nagyobb (10x10x10 cm-es) kocka erre a célra készített vájatába, amelyet a termesztő paplanra helyeznek, és csepegtető testekkel látnak el. A kockákat a műanyagba csomagolt termesztő paplanra helyezik. A termesztő kocka egy növényt szolgál ki, míg a termesztő paplan több évig is felhasználható. A kőgyapot kation cserélő kapacitása elenyésző, szerkezetét hosszú ideig megtartja. PH-ja kissé lúgos, inert, steril közeg, a többi szervetlen közeghez képest jóval nagyobb víztartó képességgel rendelkezik, térfogatának 80%-a töltődik fel vízzel, és a szálak között 10% levegőrés marad. Némi tápoldat-pufferoló (kiegyenlítő) képessége is van, ezért sokkal jobban hasonlít a talajhoz, mint a többi szervetlen termesztő közeg.

Szerves közegek

Tőzeg
A tőzeg talán a legszélesebb körben és a legtöbbféle módon felhasznált szerves eredetű közeg. A tőzegképződés kiindulási anyagául szolgáló növényektől függően kétfél e tőzeget különböztetünk meg, és azon belül a bomlottság mértékétől függően még több kategóriát. A felláp tőzeg, más néven Sphagnum-tőzeg az Észak-Európai hűvös, óceáni éghajlatú területein előforduló növények (fűfélék, mohák, zuzmók), elsősorban a Sphagnum moha lebomlott maradványaiból áll. Jó víz- és levegőgazdálkodású, súlyának 9-12 szeresét képes vízből felvenni. PH-ja savanyú, 3-5 közötti, rostos szerkezetét évekig megtartja károsodás nélkül, pentozán hatást nem okoz. Egyik típusa a fehér tőzeg, amely a tőzegréteg felső kevésbé bomlott rétegéből származik. Világos színű, rostos szerkezetű, a benne nevelt növények számára felvehető tápanyagot nem tartalmazó közeg. Leginkább ezt használják termesztő közegnek, továbbá tőzegcserepet, tőzeg-táphengert (Jiffy) is készítenek belőle. A fekete tőzeg sötétebb színű, a humuszhoz jobban hasonlító közeg, amelyben a növényi rostok már nem annyira szembetűnők. Némi tápanyagot is tartalmaz, és a vizet is jobban megtartja, mint a fehér tőzeg. A síkláptőzeg Magyarországon is bányászott közeg. Ez a lápi növények levegőtlen körülmények között átalakult testéből áll. Kémhatása rendszerint semleges, vagy kissé lúgos (pH 6-8). Ritkaságszámba menő savanyú (pH 2-4) síkláptőzeget bányásznak a Hansági-medencében (osli-tőzeg). Bomlottabb, tápanyagban gazdagabb anyag, elsősorban földkeverékek alapanyaga, önmagában nem nagyon használják.

Kókuszrost
A vágóvirág termesztésben (elsősorban rózsa, szegfű, liliom), illetve a zöldséghajtatásban egyre inkább terjedő “vödrös módszer” közkedvelt alapanyaga a kókuszrost, amely a kókuszdió feldolgozó üzemek melléktermékéből, a kókuszdió megőrölt héjából készül. Többféle frakciót különítenek el. A kókuszdara finomra őrölt állagú, könnyen cserépbe tölthető. A kókuszrost a tőzeghez hasonló rostos szerkezetű. A hosszabb rostokat függőkosár bélésanyagnak használják fel, illetve a rövidebb rostokat a kókuszdarával keverve, vagy az edény alján drénrétegként elterítve termesztő közegként használják. A kókusztörmelék a héjkéreg feldarabolásából származik, és húsos gyökerű növények, orchidea, Anthurium és gerbera termesztésénél használják. A kókuszrostot illetve a kókuszdarát sokszor egymással keverik. A kókuszrost tömegének 7-8-szorosát képes felvenni vízből, ugyanakkor jó vízvezető tulajdonságú, és levegős is egyben. PH-ja 6,5-7,5 közötti, EC-értéke 0,5 alatti. Különböző méretű préselt tömbökben, bálákban árulják, illetve igény szerint zsákba töltik. A préselt bála átnedvesítés után edénybe tölthető, és azonnal felhasználható.

Rizspelyva
A rizspelyva, vagy rizshántalék a gerbera termesztéshez használt földkeverék egyik alapanyaga, a közeg levegőzöttségét, illetve vízvezetését javítják vele. A feldolgozás nélküli, egész rizspelyva víztartó képessége csekély, pH-ja semleges. Viszonylag lassan bomlik, pentozánhatást nem vált ki. A rizstermelő országokban komposztált rizshántalékot is használnak, ami súlyának kb. 50%-át képes megtartani a vízből, de a légrések jóval kisebbek.

Fenyőkéreg-komposzt
Vörösfenyő, luc, vagy erdeifenyő kérgéből készült, 3-4 hónapon át tartó komposztálási folyamaton áteső anyag. A fenyőkéreg frissen használva pentozánhatást vált ki, míg a komposztált fenyőkéreg nem. A komposztált fenyőkéreg jo levegőzöttsége és vízelvezető tulajdonsága mellet magas kationcserélő kapacitással rendelkezik, így a tápanyagot képes megkötni. PH-ja változó lehet, de általában 5,0 és 6,5 közötti.

Trágyakomposzt
Még a tőzeg megjelenése előtt használták nagy mennyiségben termesztő közegként a trágyakomposztot, azaz az érett istállótrágyát. A lótrágya a gombakomposzt alapanyaga, míg a marhatrágyát sok földkeverékben még ma is felhasználják. Magas mikroelem-tartalmú anyag, sótartalma szintén magas, ami rendszeres öntözéssel kimosható.

Fűrészpor
Manapság már nemigen használt anyag, mivel gyorsan bomlik, amihez a növénytől nitrogént von el (pentozán-hatás). Szerkezetét nem tarja jól, tömődik, ugyanakkor a növényekre káros (fitotoxikus) anyagokat, gyantát, tannint, terpentint tartalmazhat, nem is beszélve a diófában található juglonról. Kémhatása savanyú.

A szerves és szervetlen eredetű közegeket a termesztett növény igényeinek megfelelően keverni is szokták egymással. Az is előfordul, hogy a kőgyapot-kockákat perlit, vagy égetett agyag-granulátum ágyra helyezik.

Pap Edina