Talajuntság
A talajuntság oka rendkívül összetett, valójában még nem pontoson tisztázott. Első megközelítésben kétféle talajuntságot különböztetünk meg.
Specifikus talajuntság
A specifikus talajuntság akkor következik be, ha azonos, vagy egymáshoz közeli rokonságban lévő gyümölcsfajokat telepítünk egymás helyére. Leghatározottabban az almánál és a csonthéjasoknál, azon belül is az őszibaracknál és a cseresznyénél figyelhető meg, hogy a következő telepítés már nem terem olyan jól, sőt az oltvány meg sem ered meg a talajban, mert a hajszálgyökerek elhalnak, vagy elégtelenül működnek. Ennek egyik oka, az úgynevezett önallelopátia, amely feltehetően a gyökérzeten megtelepedő mikroorganizmusok által termelt méreganyagoknak, vagy a gyökérsavak önmérgező hatásának tudható be. Az őszibarack gyökerében és kérgében található cianogén glükozidok (amygdalin, prumasin) a talajban ciánhidrogénné bomlanak, ami az új telepítésű fáknál gyökérpusztulást okoznak. A korábbi okszerűtlen és rosszul alkalmazott növényvédelmi kezelések során nagy mennyiségű káros anyag és bomlástermék halmozódhat fel a talajban, amelyek szintén gyökérméregként hatnak
Egyazon növényfajok egymás utáni termesztése az egyoldalú tápanyag-felhasználás miatt sem kedvező, bár ezen lehet a legkönnyebben segíteni: talajvizsgálaton alapuló tápanyag-utánpótlással. A specifikus talajuntság tünetei az egészséges növényhez képest kisebb, tömörebb gyökérrendszer, elfeketedett hajszálgyökerek. Almatermésűeknél rövid ízközű hajtások fejlődnek, amelyeken a kanalasodott levelek rozettaszerűen állnak. A csonthéjas oltványok telepítés után gyakran elpusztulnak. A csonthéjasok önallelopátiája nem jelent veszélyt az
 Rózsát csak olyan helyre ültessünk, ahol korábban nem volt még rózsa, vagy a rózsafélék családjába tartozó bármilyen más faj, például alma, cseresznye, díszbirs, berkenye, madárbirs, stb. Ezeknek a fajoknak a gyökérkörnyezetében ugyanis káros mértékben halmozódnak fel a növénycsoportra specifikus kórokozó gombák és fonálférgek, amik a korábbi, fejlett növényt nem feltétlenül károsították, de az újból elültetett fiatal egyedben már kárt tehetnek, nem engedik fejlődni. A rózsa Rosa x dometorum 'Laxa' alanyon ellenállónak bozonyult az "átültetési betegségre". |
A specifikus talajuntság megszüntetése
A legjobb, ám a legnehezebben kivitelezhető módszer a termőterület-váltás. Ugyanazon növénycsoportba tartozó fajok 10-15 évig lehetőleg ne kerüljenek egymás, vagy saját maguk helyére. Átmeneti megoldást jelenthet az ültetőgödör talajcseréje (leglább 0,5 m3), illetve a talajuntság betegségével szemben ellenálló alanyok (pl. GF 677 őszibarackalany) használata.
Általános talajuntság
A talajuntság másik típusa az általános talajuntság, amelyet a talajban jelenlévő fonálférgek (nematódák), fitopatogén gombák és baktériumok okoznak. Mivel ezek nem fajspecifikusak, így a más növénycsoportba tartozó fajok, fajták egyedeit is károsíthatják, amennyiben az újratelepítés előtt nem tartjuk be a 10-15 éves forgót, illetve elégtelen a talajfertőtlenítés. A gyökérparazita gombák (pl. szegecsfejű gomba, fehérpelyhes gyökérpenész) a növény föld feletti részén szemmel látható tüneteket nem okoznak, csak a gyökérzet átvizsgálásával mutathatók ki. A csonthéjasok esetében a gombakártevők közül fekete gyökérrothadás (Thielaviopsis basicola) és a verticilliumos hervadás (Verticillium dahliae) okoz egyértelmű pusztulást. A növényparazita fonálférgek rövid idő alatt jelentős visszaesést okoznak a gyümölcsfák fejlődésében. A felszín felett látható tünetként csökken a hajtásnövekedés, a virágzás és a terméskötődés nem lesz megfelelő. A felszín alatt a gyökerek súlyosan károsodnak, a sebzések helyén másodlagos kórokozók, leginkább vírusok is behatolhatnak a növény szervezetésbe, a mi súlyosbítja a problémát. A fonálférgek veszélyes vírusvektorok.
Megelőzés
Az általános talajuntság problémája megelőzhető, ha újratelepítés előtt alaposan átvizsgáljuk a talajt. A talajvizsgálat és a talajfertőtlenítés akár 2 évet is igénybe vehet, ezért jóval előre kell tervezni. Meg kell vizsgálni a fitopatogén kórokozók és fonálférgek jelenlétét, mennyiségét, valamint a növényvédőszer-maradvány terhelés mértékét. Széles hatásspektrumú készítményekkel (pl. Ipam 40, Basamid G) végzet talajfertőtlenítés eredményes lehet. A Basamid G jó gyomirtó hatásának köszönhetően nemcsak a vírusvektor fonálférgeket irtja, de azokat a gyomokat is, amelyeken a vírusok túlélnek, áttelelnek. Megfelelő talajműveléssel és szervestrágyázással fenntartható a jó talajélet amely talaj öngyógyító folyamait segíti. Öntözött ültetvényekben a szerves anyag pótlásáról nem szabad megfeledkezni, mert az öntözés önmagában a talajszerkezet romlásához vezet.
Pap Edina