A tuja gyakran szomjas marad télen
Ilyenkor télen az egyik legnehezebb feladat a szobanövények vízpótlásán mértékét pontosan eltalálni. Legtöbbjük téli pihenőjét tartja, amikor a nyárinál sokkal kevesebb vízzel is beérik, ugyanakkor a száraz meleg miatt, a veszteséget mégis pótolni kell. Szerencsés, ha anyagkúpos öntözőkelyhet használnak, mert ilyenkor a növény maga szabályozza, hogy mennyi vizet vegyen fel.
Sokat segít a lombozat rendszeres permetezése is. Meghálálja a növény, ha hetente egyszer-kétszer a kádba cipelik és ott langyos vízzel lezuhanyozzák. Néhányan – például az orchideák –azt szeretik, ha már elmozdították helyükről, ugyanolyan pózba kerülnek a helyükre, ahogy eddig voltak, másoknak viszont jót tehet, ha hetente negyed fordulattal elforgatják.
A szabadban élő kultúrnövények számára is fontos lehet a téli nedvességpótlás. Mélyreható gyökérzete miatt a szőlő általában jól bírja a fagyos szárazságot, hasonlóan a mélyebben gyökeresedő gyümölcsültetvényekhez. Ám a sekélyen gyökeresedő, vagy kis gyökérzettel rendelkező alanyokon álló intenzív gyümölcsösökben, fiatal telepítéseknél már sokkal nagyobb a kiszáradás veszélye, ilyeneknél életmentő hatású a mesterséges öntözés.
Az igaz, hogy a lombhullással, a nyugalmi időszak beköszöntével lassul a fák, cserjék élettevékenysége, azonban meg nem szűnik, így még ilyen állapotukban is igényelnek némi víz- és tápanyag-utánpótlást. Ezért ajánlják a hozzáértők, hogy az ültetvények, kertek tulajdonosai fordítsanak fokozott figyelmet a talajmunkákra, lazítsák föl a sorközöket, hogy ha végre jön egy kis eső (hó), az ne elfolyjon, hanem a talajba szivárogva jól hasznosuljon..
Más a helyzet azokban a díszkertekben, ahol örökzöldek is vannak. Ezek a növények – a hideg hatására – szintén csökkentik ugyan az életműködésüket, de korántsem annyira, mint a lombhullató fák és cserjék. Ha azonban derült és enyhe a télidő, akkor mondhatni teljes gőzzel asszimilálnak, párologtatnak, amihez pedig vízre és benne oldott tápanyagokra van szükségük. Ha ez nincs, a kiszáradás, pusztulás veszélye megsokszorozódik, így öntözésük elengedhetetlen.
De ha már itt tartunk: az erős fagyok is próbára tehetik az örökzöldeket. Ugyanis ha a fagyott földből a növények nem képesek vizet fölvenni, akkor a párologtatás vízvesztesége miatt – különösen napos, szeles időben – a növény kiszáradhat. A bajt a talaj takarásával, az örökzöldek téli öntözésével előzhetjük meg. A vízpótlást kis adagokban, fagymentes napokon végezzük, havonta egy-két alkalommal. Hasonlóan hálásak, ha vízhez jutnak az olyan télen is tartható balkonnövények, mint az árvácska, díszkáposzta, üzbég szalmagyopár, vagy az erika.