A lombhullató díszfák és díszcserjék kártevői- Ripka Géza

Pajzstetvek – Coccoidea
Eperfa-pajzstetű – Pseudaulacaspis pentagona (Targioni-Tozzetti), kaliforniai pajzstetű
– Diaspidiotus perniciosus (Comstock), kecskerágó-pajzstetű – Unaspis euonymi
(Comstock), piros körte-pajzstetű – Epidiaspis leperii (Signoret), közönséges
teknőspajzstetű – Parthenolecanium corni (Bouché), szilva-pajzstetű – Sphaerolecanium
prunastri (Fonscolombe), fűzfa-pajzstetű – Chionaspis salicis (Linnaeus), hársteknőspajzstetű
– Eulecanium tiliae (Linnaeus)
Soktápnövényű fajok. A kaliforniai pajzstetű a Rosaceae családhoz tartozó fajokat, mint pl. a
díszalma, galagonya, berkenye, az eperfa-pajzstetű a Sophora japonica, Morus, Catalpa,
Cornus, Syringa-fajok kártevője. A kecskerágó fajokon a kecskerágó-pajzstetű rendkívül
gyakori és egyben súlyos kártételt okozó faj. A nyárfajokon a fűzfa-pajzstetű viszonylag
gyakori kártevő. A közönséges teknőspajzstetű és a szilva-pajzstetű különösen a Prunusfajokon
gyakoriak, de díszfákon okozott kártételük rendszerint kisebb a kagylós
pajzstetveknél.
Védekezés: A pajzstetvek viaszpajzsa védelemben részesíti az alatta élő állatot. Díszfákon,
cserjéken károsító fajok ellen általában a télvégi lemosó permetezés, vazelinolaj hatóanyagú
rovarölő szerrel az egyedül kivitelezhető és hatásos eljárás. Az örökzöld kecskerágó esetében
a kecskerágó pajzstetű elleni nyugalmi időszakban végzett kezelés hatékonysága növelhető a
május közepén rajzó lárvák elleni védelemmel.

Levélbolhák – Psylloidea
Vándor levélbolha – Cacopsylla peregrina (Foerster), galagonya-levélbolha – Cacopsylla
crataegi (Schrank), levélsodró kőris-levélbolha – Psyllopsis fraxini (Linnaeus), kőrisfalevélbolha
– Psyllopsis fraxinicola (Foerster), éger-levélbolha – Psylla alni (Linnaeus),
füstösszárnyú körte-levélbolha – Cacopsylla pyri (Linnaeus), közönséges körte-levélbolha
– Cacopsylla pyricola (Foerster), júdásfa-levélbolha – Cacopsylla pulchella (Löw),
selyemakác-levélbolha – Acizzia jamatonica (Kuwayama)

Elsősorban az utcai sorfának ültetett Crataegus-fajokon, különösen a törzses galagonyán,
Pyrus-fajokon, valamint a júdásfán illetve a selyemakácon okoznak jelentős károkat.
Általában a telepítést követően erőteljesen növekvő fákon gyakoriak.
Védekezés: Rendszerint a leginkább veszélyeztetett júdásfa, Crataegus és Pyrus-fajokon lehet
szükség a védekezésre. A télvégi olajos lemosó permetezés után a tenyészidőszak elején a
körténél ajánlott kitinképződés-gátló rovarölő szerek a díszfákon károsító levélbolhák ellen is
hatásosak. A permetezés a fiatal lárvák ellen, még mielőtt a mézharmat nagy mennyiségben a
leveleken megjelenne, a leghatásosabb.

Valódi levéltetvek – Aphididae
Fekete répa-levéltetű – Aphis fabae Scopoli, szivarfa-levéltetű – Aphis catalpae
Mamontova, aranyeső-levéltetű – Aphis cytisorum Hartig, barna gyöngyvessző-levéltetű
– Aphis spiraephaga Müller, fekete bükköny-levéltetű – Aphis craccivora Koch, fagyallevéltetű
– Myzus ligustri (Mosley), zöld alma-levéltetű – Aphis pomi De Geer, zöld fűzlevéltetű
– Aphis farinosa Gmelin, uborka-levéltetű – Aphis gossypii Glover, labdarózsalevéltetű
– Aphis viburni Scopoli, galagonya-levéltetű – Rhopalosiphum insertum
(Walker), nagy rózsa-levéltetű – Macrosiphum rosae (Linnaeus)
A levéltetvek a díszfák és a díszcserjék gyakori és jelentős kártevői. A felvett tápanyag egy
részét mézharmat formájában a levelek felületére ürítik. A mézharmaton megtelepedő korompenész a növény díszítő értékét csökkenti. A valódi levéltetvek a Viburnum, Euonymus,
Spiraea, Philadelphus, Lonicera, Cytisus, Laburnum, Rosa, Catalpa, Hibiscus, Robinia, Salix,
Crataegus, Sorbus, Malus-fajokon gyakori és jelentős kártevők.
Védekezés: A telelő tojások a nyugalmi időszak végén kozmetikai vazelinolaj tartalmú
növényvédő szerrel végzett permetezéssel gyéríthetők. A tavaszi, gyors elszaporodásuk esetén
pirimikarb vagy pimetrozin hatóanyagok használatával a kártétel megelőzhető.

Sörtéstetvek – Chaitophorinae
Juhar-sörtéstetű – Periphyllus aceris (Linnaeus), koraijuhar-sörtéstetű – Periphyllus
lyropictus (Kessler), sörtés juhar-levéltetű – Periphyllus testudinaceus (Fernie),
mezeijuhar-sörtéstetű – Periphyllus obscurus Mamontova, tarka nyárfa-sörtéstetű –
Chaitophorus leucomelas Koch
A sörtéstetvek főleg az Acer és Populus-fajokon károsítanak. Különösen a korai juhar
levéltetű-fertőzése gyakori. Kártételük a nyár közepéig a fiatal hajtásokon jelentős.
A sörtéstetvek rendszerint nem gazdacserés fajok. Egész tenyészidőben a fő gazdanövényen
maradnak, bár a nyári második felében szaporodásuk mérséklődik, ilyenkor a levelek
fonákján tartózkodnak. A heteroszexuális alakok az ősz folyamán jönnek létre. Tojás alakban
telelnek.
Amennyiben indokolt a valódi levéltetvek ellen ajánlott hatóanyagok itt is hatásosak. A telelő
tojások a nyugalmi időszak végén vazelinolaj tartalmú növényvédő szerrel végzett
permetezéssel gyéríthetők

Dísztetvek – Calaphidinae
Hárs-dísztetű – Eucallipterus tiliae (Linnaeus)
Az utcai sorfának, illetve a parkokba ültetett kis- és nagylevelű hársnak gyakori kártevője. Az
ezüsthárson is előfordul.
A faj nem vált gazdanövényt, a teljes életciklusa a hársfajokon zajlik. Több nemzedéke van.
Csak szárnyas szűznemző nősténye és szárnyas hímje ismert. A tojások telelnek át. A
levéltetű-telepeket hangyák nem látogatják.
Védekezés: Annak ellenére, hogy rendszeresen fellépő kártevő, a közterületeken ritkán kerül
sor a faj elleni állománypermetezésre. A vazelinolaj tartalmú tél végi lemosó permetezéssel a
tojások száma gyéríthető.

Gubacstetvek – Eriosomatinae
Vértetű – Eriosoma lanigerum (Hausmann), kukorica-gyökértetű – Tetraneura ulmi
(Linnaeus), saláta-gyökértetű – Pemphigus bursarius (Linnaeus), kései nyárfalevélgubacstetű
– Pemphigus spyrothecae Passerini
A vértetű a Malus-fajokon, a csoport számos más képviselője díszfákon, elsősorban nyár- és
szilfajokon gyakori. Többségük nem nagy jelentőségű faj. Jellegzetes kártételük csak egy
meghatározott fás szárú növényfajon alakul ki.
Az elsősorban díszalmán, madárbirsen előforduló vértetű a testét borító vattaszerű
viaszbevonatról ismerhető fel.
A vértetű kivételével a fajok többsége gazdacserés. A fás szárú tápnövényeken tavasszal
okoznak gubacsokat, majd rendszerint lágyszárú tápnövényeikre vándorolnak.
Védekezés: Csekély növényvédelmi jelentőségük miatt védekezésre nincsen szükség. A
nyugalmi időszak végén vazelinolaj tartalmú növényvédő szerrel végzett permetezéssel
gyéríthetők.

Takácsatkák – Tetranychidae
Közönséges takácsatka – Tetranychus urticae Koch, galagonya-takácsatka –
Amphitetranychus viennensis (Zacher), szilva-takácsatka – Eotetranychus pruni
(Oudemans), hárs-takácsatka – Eotetranychus tiliarium (Hermann)
A közönséges takácsatka különösen a cserjéken, továbbá Celtis, Sorbus, Salix, Fraxinus
fafajokon, a hárs-takácsatka a hársfajokon, a szilva-takácsatka a vadgesztenyén, a galagonyatakácsatka
általában a Rosaceae családhoz tartozó fajokon gyakori. Alig akad olyan növény,
amelyiken száraz körülmények között kisebb-nagyobb takácsatka-populációt ne találnánk.
Határozatlan nemzedékszámú fajok, az egész tenyészidőben kisebb nagyobb populációik
jelen vannak a növényeken. A kifejlett egyedek, jobbára a megtermékenyített nőstények
telelnek át. Száraz, meleg időjárás kedvez az elszaporodásuknak.
Védekezés: A nyugalmi időszak végén vazelinolaj tartalmú növényvédő szerrel végzett
permetezéssel gyéríthetők. A gyümölcsfákon (pl. alma, szilva, őszibarack) gyakori piros
gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) áttelelő tojásai ellen szintén alkalmazható a tél
végi lemosó permetezés.
A felsorolt takácsatka fajok népességének a korlátozásában a Phytoseiidae és a Stigmaeidae
családokhoz tartozó ragadozó atkafajok a legjelentősebbek. Hasznos tevékenységüknek
köszönhetően a takácsatkák csak a száraz, meleg fekvésbe telepített érzékeny növényeken
szaporodnak el. Indokolt esetben, még a leveleken kialakuló kártétel létrejötte előtt, speciális
atkaölő szerrel végzett ismételt lombpermetezéssel megelőzhető a tömeges elszaporodásuk.

Platán-csipkéspoloska – Corythucha ciliata (Say)
Jelentős platánkártevővé vált. A károsított levelek a nyár végén idő előtt lehullhatnak, a fák
elveszítik díszítő értéküket.
Kártétele májustól lombhullásig tart. A felfeslő kéreg alatt telelő imágók tavasszal a fiatal
levelekre vándorolnak és megkezdik a táplálkozást, majd a tojások lerakását. Évente két
nemzedéke fejlődik.
Védekezés: A telelő helyüket elhagyó, de még a törzsön tartózkodó imágók ellen deltametrin
hatóanyaggal végzett törzspermetezés populációcsökkentő hatású.

Forrás: zsigogyorgy.hu