Megállíthatatlan díszfűvek
A kertészi árudákban sokféle, kezdetben szerénynek látszó, később azonban mutatós díszfű lelhető. Nem szabad rögtön az elsőt megvásárolni.
Általában arasznyi átmérőjű, vagy még kisebb edényben árusítják, néhány ásónyomnyi gödröcskét igényelnek, ezután már maguktól növekednek, vannak köztük olyanok is, amelyek egészen nagyok lesznek. A keskenylevelűek rokonsága meglehetőségen tág, vannak közöttük apróbb fűfélék, méteres sások, nádak és fányi bambuszok.
A nyáron igénytelen növények legtöbbje a forró égövből érkezett. Arrafelé (különösen a száraz klímájú, sivatagos, félsivatagos tájakon) szélsőséges a napi hőingadozás. Ez meg sem kottyan az óriási fűcsomóknak, a tartós lehűlést azonban többségük, védelem nélkül nem éli túl. Az évelő fűfélék sajátossága, hogy a szalmaszárszerű levelek tőcsomója a növényvilágban ritka sarjadzó tulajdonságokkal rendelkezik. Ezért képesek a felégett, levágott, lerágott nádasok, sztyeppék, pampák robbanásszerűen újraéledni. Kivételnek számít a kecskelakta vidék, ugyanis e legelő jószág számára szerencsés fogállása miatt a fűfélék megújulása szempontjából fontos részt is képes kiharapni a földből. Télen az óriáscsomó megbetegedhet, ezért rejt némi rizikók a díszfüvek tavaszi ébredése. A kecskefoghoz hasonlatos pusztítást végezhet a nedves fagy is, így egyes díszfüvek (pampafű, zebrafű) összekötözött leveleinek tövét falombbal kell takarni. Azért nem ilyen egyszerű a fűtakarás, ha ugyanis a gúzsba szárított levelek mentén a téli csapadék a gyökérnyakhoz szivárog és ott megfagy, akkor a növény elpusztul, és elmarad a tavaszi kihajtás. Az összekötött kévét oldalra kell fordítani, lehetőleg úgy, hogy ne törjön meg, ám a víz, hólé ne szivároghasson a tőhöz. Megoldás lehet a megdöntött kévére és a betakart tő tetejére vízszintesen fóliát fektetni.
A díszfű válogatáskor azért sem árt az óvatosság, mert vannak közöttük pionír növények, olyanok, amelyek térfoglalók. A Deres csenkesz a szolidabbak közé tartozik. A fél méteresre is növekvő merev fonálhoz hasonló kék, sűrű szálú lombozata feltűnő a sziklakertben. Szereti a napos, meleg száraz helyet. A Deres fényperje is sziklakertbe való. A Tarka sás örökzöld bőrszerű felületű levelű növeszt és nem nő fél méteresnél nagyobbra. Csak kicsivel nagyobb a Tollborzfű. A télig megmaradó dekoratív terméses virágzatai miatt különleges hatást kelt. Magassága: 40 - 120 centiméter. A Japánfű már a derekabbak közé tartozik, mert széles kékeszöld nádszerű levelei kétméteresre is megnőhetnek. Nyáron a természetes csapadék mellett öntözni kell.
A Pampafű a legismertebb díszfű faj. Örökzöld levelei 250 centi hosszúra is megnőhetnek.
Az apróbbak után következhetnek a nagyok, az Óriás olasznád, igaz csak vastag szárú évelő fűféle, de 6 méter magasra is megnőhet. Mostanában a magyar kertek csodanövényévé vált a bambusz, amelynek honosításával egyre többen próbálkoznak. Sikerrel, ugyanis sok olyan fajtája van, amelyik elviseli a mínusz 25 fokos hidegeket is, tehát a kifagyás veszélye nélkül telepíthetjük. Ennek legjobban a növénykereskedők örülnek, hiszen egy-egy bambusztő 3000-7000 forintba kerül. Vásárolható belőlük fűméretű, de 15 méteresre is megnövő.
Az örökzöld bambuszok a pázsitfűfélék családjába tartoznak. Vannak olyan fajaik, amelyek leveleiket addig megtartják, amíg a száruk él, az ilyen levélmatuzsálemek akár 5-10 évesek is lehetnek. Ezért elképzelhető, hogy egy, évtizedes, a szó szoros értelmében viharvert lombozat miként fest. A bambusz sajátossága, hogy rugalmas szára gyorsan növekszik, s élete során folyamatosan szilárdul. Mindez elegendő ahhoz, hogy egy tágas kert impozáns díszévé váljon.
Aki bambuszt akar telepíteni, először beszéljen olyan kerttulajdonossal, akinek már sikerült megszelídítenie ezt a törekvő, jellemzően hatalmasra növő füvet. A bambusz ugyanis, ha tápanyagot és vizet kap, megállíthatatlan. Nem árt a bambuszirodalmat tanulmányozni, s a botanikus kertben is szemügyre venni, hogy az elmúlt fél évszázadban Európában egyre népszerűbb növénycsoport tagjai mire képesek.