Nem maradhat el a hortenzia metszése

Gerse János 2020. febr. 12.

A hortenzia metszésén nem szabad elspórolni. A néhány évig metszés nélkül hagyott hortenzia bokrosodik és kevés virágot hoz. A hozzáértő kurtítás biztosítja az ágak megújulását a virágzás veszélyeztetése nélkül. Nézzük meg, hogyan vágjuk meg a hortenzia.

Mielőtt a hozzákezdenek a munkához érdemes alaposan szemre vételezni a cserjét. A virágrügyek még az előző év nyarán kialakultak. A virágrügyek általában a szár végén találhatók

Ha nem metszi, akkor nyilvánvalóan maximális virágot fog kapni, de ezek kisebbek lesznek, és a virágzás az idő múlásával csökken.

Az ágrendszer megújulásának biztosítása érdekében az egyensúlyt kell megtalálni. A hortenziák metszését illetően megoszlanak a vélemények, vannak, akik szerint elég a virágokat eltávolítani, mások a rendszeres metszés mellett vannak. Ha ilyenkor megszemlélnek egy terebélyesebb, most még csupasz kerti hortenziabokrot, akkor a növény pontosan megmutatja, hogy igenis szükség van a tömött bokor szellősebbé tételéről. Aki kételkedik a metszés hasznosságában – feltéve több hortenziája is van – egyiket metssze meg, a másikat nem. Nyárra kiderül, hogy a megmunkált, ha nem is több, de sokkal nagyobb virágokkal hálálja meg a fáradozást. 

Kétféle hortenzia van. A metszésük eltérő, de közben figyelemmel kell lenni egyik fontos közös tulajdonságukra, miszerint mindkét növény az évi hajtásán hozza a virágot. Az egyik, a cserjés (Hydragea arborescens) ezeken a tél végén tőből vissza kell vágni ágait, s a minden évben megújuló és terebélyesedő hajtásrendszeren hozza új virágait.

A másik, a kerti hortenzia (Hydragea macrophylla) már bonyolultabb metszést igényel. A kora tavaszi munkát az idős ágak eltávolításával illik kezdeni, merthogy az öregedő bokor már egyre kisebb virágokat hoz. Ezután a megmaradt hajtásrendszeren meg kell keresni a legéleterősebbnek mutatkozó rügypárokat és fölöttük kell vágni. 

A hortenziák évközi ápolásának egyik fontos feladata az elnyílt virágok rendszeres eltávolítása, de az sem baj, ha a száraz virágok a bokrokon maradnak.