Növényvédelmi teendők – 2018. október 6-12.
A héjas gyümölcsűek, a dió, a szelídgesztenye, a mandula és a mogyoró kertjeink talán leggyakoribb fái, illetve bokrai. Tart a betakarítás, a dió és a gesztenye szedése. A kerttulajdonosok nagy részének gondjai vannak a termés minőségével. Az ide vonatkozó környezeti, termesztéstechnológiai és növényvédelmi kérdéseket foglalom most össze.
A dió kertjeink „királynője”. Fenséges látvány egy-egy öreg, óriási példány, amelyet a tulajdonosok őriznek és szeretnének hosszú évtizedekig egészségben megtartani. Tudjuk, hogy a diófa alatt nem él meg semmiféle növény, de ez nem is baj. Egymagában is igazán méltóságos, szerethető.
A 2018-as év a dió szempontjából jól indult: nem voltak kora tavaszi és késői fagyok, sőt az elmúlt őszön sem volt káros lehűlés. Fáink szépen kilombosodtak és készültek a virágzásra. Ebben az időszakban – május-június – meleg és aszályos hetek következtek, ami akadályozta a termőrügyek kialakulásának folyamatát. Ennek most látható következménye a dió bélállományának részleges vagy teljes barnulása. Nem téveszthető össze a dió baktériumos betegségének tüneteivel, amelyek ugyanott fekete, kissé nyálkás elváltozást okoznak. A dió jelenleg legismertebb baktériumos és két gombás betegsége közül csak a baktériumos fertőzés károsítja a termést. Kártevői közül az almamoly 2. nemzedékének hernyói károsítanak a dióbélben. Gyakori a nemezes és szemölcsös gubacsatkák látványa a lombozaton. A nemrég betelepedett dióburok-fúrólégy gyors terjedését és jelenleg még megoldatlan védelmét korábban részletesen kifejtettem. Bár a dió bélállományában nem él, de a burok károsításával a termés minőségében felbecsülhetetlen kárt okoz (KÉPEN). Az őszi munkák között fontos a hullott lomb és dióburok összegyűjtése és megsemmisítése, amelyben a károsítók áttelelnek!
A szelídgesztenye a termőtájain (Iharosberény, Nagymaros, Zala és Somogy megyei dombvidék, Mecsek, Kőszeg-Velem, Sopron) – az újabb besorolás szerint régen meghonosodott, azaz őshonosnak tekinthető gyümölcsfánk. Szeretjük és jól hasznosítjuk fáját, csodáljuk virágzását és várjuk a lehulló termést őszi- téli csemegének. Idén a gesztenyésekben sem felhőtlen az öröm. A terméskupacsok lehullása részleges, a lehullottakból a termés nem tud kiszabadulni. A gesztenyét felvágva sajnos gyakori a szivárványszerű barnulás, ami nemcsak piacosságát rontja, hanem kellemetlen íze miatt élvezhetetlenné teszi azt. Ebben az esetben is a virágzáskori időjárási anomáliák tehetők felelőssé. Ehhez járul még a gesztenyeormányos lárvájának (kukac) tömeges jelenléte.
A mediterrán területről érkezett szelídgesztenye számára a június elejei erős lehűlés tizedelte meg a virágrügyek differenciálódását, rendes kifejlődését. Bár a mogyoró nagyságú terméskezdemények száma ígéretesnek mutatkozott, az érés idejére mégsem hozták a gesztenyék a várt minőséget. Ebben a jelenségben a szelídgesztenye kéregrákja (Cryphonectria parasitica) nem játszott igazán szerepet (KÉPEN). Helyenként, Sopron, Rezi környékén a betegség terjedése megállt, és újabb fertőzések alig láthatóak az állományokban. A gesztenye másik jelentős betegsége a tintabetegsége (fitoftóra) csak helyenként lép fel jelentős mértékben. A rettegett, a Kínából nemrég érkezett, betolakodó rügykárosító, a gubacsdarázs elterjedése sem számottevő. Kisebb jelentőségű károsítók, a mikoszferellás betegség, a gesztenyemoly stb. is fellépnek az ültetvényekben, de legfeljebb csak a fiatal csemeték esetében védekezünk ellenük.
Mindkét kedvelt héjasunk termése szüret idejére kedvezőtlen elváltozásokat mutatott. A környezet befolyásoló, alakító hatásai, az időjárás szélsőséges elemei a termésben láthatóvá váló módon okoztak nem várt tüneteket. Sajnos, ellenük nem tudunk védekezni, hatásukat kizárni.
Dr. Varga Mária
szaktanácsadó