A Pallagi nagylevelű sóska tulajdonságai:
A Pallagi nagylevelű sóska évelő, jellegzetesen savanykás ízű. A sóska lágyszárú növény. Mélyre nyúló, erős főgyökeret fejleszt, azonban a víz- és tápanyagfelvevő szerepét idővel elveszti, ezt a funkciót a később fejlődő járulékos gyökerek veszik át. Földbeli hajtása megnyúlt, orsó alakú, fásodó gyökértörzs. A föld feletti hajtása felálló, enyhén csíkolt, lágy szár. A levelei vastagok, lándzsa alakúak, szélük ép, enyhén a fonák irányába pödrődnek. A hosszú nappalok hatására a sóska magszárat fejleszt, amit ha eltávolítunk, a levelei továbbra is zsengék, fogyaszthatók maradnak. Az optimális hőmérséklet számára 16 °C körül van, de a hideget is jól elviseli, mínusz 10-15 °C alatt fagy csak el. Csírázási optimuma 18-20 °C között van, de már 3-4 °C-on megindul a kelése. Fényen csírázó növény. Mint magas olajtartalmú apró magnak, a csírázása meglehetősen lassú, sokáig elhúzódik.
Kedvező élettani hatási az emberi szervezetre:
Táplálkozás szempontjából a legnagyobb értéke, hogy igen korán ad fogyasztható termést. Viszonylag nagy a C-vitamin-tartalma, és az emberi szervezet számára fontos ásványokból is sokat tartalmaz (foszfor, vas, kalcium). Magas gyümölcssavtartalma következtében kedvező étrendi hatású, továbbá frissítő és élénkítő. Van, ahol fűszernövényként tartják számon.
A Pallagi nagylevelű sóska igényei:
Fényigény:
A sóska jól tűri a félárnyékot, de nagy levélhozamra csak fényben gazdag helyen képes. Hosszú nappalok és a nagy meleg hatására hamar magszárba megy.
Talajigény:
Talajban nem válogat, a közepesen kötött, jó vízelvezetésű talajokon fejlődik megfelelően.
Vízigény:
Vízigénye nagy, szereti a párás környezetet. Szinte minden talajtípuson eredményesen megtermeszthető.
Tápanyagigény:
Tápanyagok közül a nitrogénből igényel többet, ami közvetlen hatással van a termőképességére. Ezenkívül, mint minden levélzöldségfélének, az átlagosnál valamivel nagyobb a magnézium-és a vasigénye.
Hogyan termesszük a Pallagi nagylevelű sóskát?
Vetése:
A sóska magja az egyik legnehezebben csírázó zöldségmag. Ideális körülmények között is két hétig tart, de gyakran előfordul, hogy csak a harmadik-negyedik héten bújnak elő a csíranövények. A jó magágy mellett fontos, hogy a vetésmélység ne legyen több, mint 1-2 cm.
Szabadföldbe március első felétől június végéig vethetjük, az őszi vetés ideje szeptember.Nyári vetésnél vagy homoktalajon, ahol nagyobb a kiszáradás veszélye, ott valamivel mélyebbre, tavasszal és kötött talajon a jobb kelés érdekében sekélyebbre vessük. Még így is előfordul, hogy a lényegesen jobban csírázó gyomok előbb kibújnak és a lassúbb sóskát teljesen elnyomják.
Vetési tipp:
Vannak, akik a sorokat gyorsan kelő növényekkel jelölik meg úgy, hogy a Pallagi nagylevelű sóska magja közé pl. salátamagot kevernek, de az is lehetséges kisebb felület esetén, hogy a sorok végére pálcákat tűzünk.Legfontosabb ápolási munka – főleg a nyár végi vetésű sóskánál – a kelésig a rendszeres öntözés, ami nagyon nehéz, nagy figyelmet igénylő munka, ugyanis a sekélyen vetett apró magját a vízsugár könnyen kiveri a talajból. Ezért csak finom porlasztású szórófejjel vagy – kisebb felületen – öntözőkannával szabad csak öntözni. Azt is csinálják, hogy a vetést és a beöntözést követően a használt fóliával leterítik az ágyast, és a takarót csak a csíranövények megjelenésekor távolítják el.
Betakarítása:
Szedését akkor kezdjük, amikor a lomblevelei a teljes nagyságot elérték, megvastagodtak. A betakarítás alkalmával ügyeljünk arra, hogy a fiatal leveleket, az ún. szívleveleket ne sértsük meg, mert azzal a későbbi termést csökkentjük. A leszedett termést azonnal hűvös, de levegős helyre tegyük, mert könnyen befülled, fogyaszthatatlanná válik, különösen abban az esetben, ha szedéskor vizes volt a sóska. Hűtőszekrényben néhány napig minőségkárosodás nélkül is eltartható.
Szabadföldön nyári vetésnél április második felétől augusztus második feléig tudjuk szedni, az őszi vetést márciustól szedhetjük.
