Mióta ismerjük a rebarbarát?
A rebarbara régóta ismert kultúrnövény, a XVIII. század óta van jelen, elsősorban a kiskertekben, ám már több, mint 4500 éve ismeri az emberiség. Akár dísznövényként, akár zöldségnövényként nevelhetjük a kertben - mindkét formában számos örömet tartogat.
A rebarbara általános jellemzése:
A rebarbara a keserűfűfélék népes családjának egyik tagja. Lágyszárú évelő, levelei nagyméretűek, mélyzöldek. alakjuk kerekded, vagy lapát alakú. A levélnyél húsos, vöröses színű. A virágzata nem feltűnő - pirosas rózsaszín vagy zöldesfehér, sok, apró virágból álló buga, amely némiképp a levélzet felé magasodik. Rendszerint a zöld termésű fajták többet teremnek, de a termésminőségük gyengébb, mint a vörös színűeké.
A rebarbara igényei a termesztés során:
Fényigény:
Ha a kertben keresünk helyet számára, érdemes a kert félárnyékos részein szétnéznünk. A tűző napot és a mélyárnyékot nem kedveli, de vaalhol a két szélsőség között megtalálhatjuk számára a megfelelő helyet.
Vízigény:
Kedveli az üdébb mikroklímát, a a nedvesebb talajkörülményeket, bár a pangó víztől érdemes megkímélni. Ne hagyjuk kiszáradni a talaját.
Talaj iránti igénye:
Kedveli a tápanyagban gazdagabb talajt. A talaj pH-értékére nem igényes.
Hogyan termesszük a rebarbarát?
A vetés ideális időpontja:
Amennyiben a rebarbara szaporítása magvetéssel történik, akkor a vetőmagot április végén, május elején szórjuk ki.
Egyelés:
Körülbelül egy hónap múlva egyeljük a palántákat félarasznyi távolságra.
Végleges helyre ültetés:
Végleges helyükre az áttelelés után, jövő tavasszal kerülhetnek, körülbelül egy méter távolságra egymástól.
A rebarbara mint gyógy és károsító hatásai:
Gyógyhatása már évezredekkel ezelőtt is ismert volt, így nem csupán különleges fanyar ízéért termesztik, hanem az emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásai miatt is. Nyersen fogyasztva enyhe hashajtó hatású. A rebarbara oxálsav tartalma a legmagasabb a zöldségek között (bár a felhasználást tekintve a rebarbarát inkább gyümölcsként szoktuk említeni), ami nagy mennyiségben a szervezetbe jutva káros, többek között vesekövet okozhat.
A rebarbara felhasználása:
A rebarbara szára, vagy más néven levélnyele kitűnő alapanyag lekvárokhoz, dzsemekhez, süteményekhez, vagy rebarbara pitéhez.
