Veszélyes ágak
Ha jön a nagy vihar gyakran már késő a letörő faágak alól menekülni, csak a kidőlő fa vagy a zuhanó ágak után lehet az eltakarítással bíbelődni. Ha már megtörtént a baj és kár is keletkezett, akkor érdemes higgadtan mérlegelni, mert jogos kárigénnyel lehet fellépni. Persze más a helyzet, ha saját kerten belüli fa okozta a galibát.
A közterületi kár esetén mindenek előtt tisztázni kell, ki a károkozó növény tulajdonosa, kezelője. Ha a tűzoltók vagy profi favágókat kell segítségül hívni, megérkezésük előtt a károkozás körülményeit dokumentálni, fényképezni kell. Tisztázni kell, hogy magán- vagy köz fájáról, – amikért az illetéke önkormányzat felel – van szó. (A pontos felvilágosítás a területileg illetékes földhivatal nyújtja.)
Az ingatlan előtti utcai fák felelőse általában az önkormányzat saját vállalkozása vagy megbízottja, a telekhatáron kihulló növények okozta kárt a bentieken lehet számon kérni. Most azonban nem jogorvoslatról, hanem a baj lehetséges megelőzéséről kell szólni. A közterületi vagy magánterületi fás növényzet ápolása, időszakos ellenőrzése, gondozásáért a tulajdonos, megbízott fenntartó a felelős.
A legtöbb bajt az idősebb fák okozzák ezek pudvásodnak, azaz belül korhadnak ennek látható jelei vannak, ahogy különféle gyökér-, törzsi- és ágbetegségeknek is. Az ilyesmiről tudni kell, hogy egy idő után bármikor törésveszély állhat fenn. Ezért az ilyen kockázatos egyedeket nem ártana néha szakemberrel átvizsgáltatni, a baj csak az, hogy kevés a z olyan szakember, aki nemcsak a tudományhoz ért, de a famászás és az alpintechnika birtokában is van. Nem olcsó mulatság egy-egy nagyra nőt fa átnézése, fizikai megregulázása. Egy ötemeletnyi platán, dió vagy vadgesztenye fűrészes „egészségügyi gondozása”, két embernek több órai munkája és nyesedék feldolgozásával együtt 30-50 ezer forintba kerül. Ha a veszedelmesek ítélt fa az utcán van, akkor az önkormányzat jegyzőjét addig kell telefonon, levéllel, személyesen piszkálni, amíg nem intézkedik.
A legtöbb bajt a nyarak okozzák. Még ma is élnek a lakótelepeken azok a 40-50 évek jegenyenyarak és különböző nyár hibridek, amelyeket az épületek közötti szűk részekre telepítettek, pedig ezek általában a második évtizedük végén már száradni, pusztulni kezdenek. Hiába nem ilyen helyre valók, hiszen gyorsan nőnek, de vastag és puhafájú ágrendszere sok bajt okoz. Az ilyenektől jobb megszabadulni, s helyükbe lassabban növekvő, de olyan stabil állású fát ültetni, mint a páfrányfenyőt, jól bírja várost és nem rágja hernyó, kukac, mint sok más fát, amelyekre rákaptak a kártevők és kórokozók.