Levélfaló borostyán
Aki nem ismeri, általában zöld falrombolónak tartja a borostyánt, pedig ha jó a vakolat, akkor a növény nem tesz kárt az épületben. A borostyánt azonban nem csak futtatni érdemes. Sokat tud és sokat tűr, minden kertben lehet neki helyet találni. Kártevője nincs, a talajjal szemben igénytelen és nem csak a talajon vagy falra, kerítésre lehet futtatni. Viszonylag könnyen cserepes vagy akár formanövénnyé is lehet alakítani és, ami a lusta kertész számára a legjobb tulajdonsága: miközben eltakarja, pár hónap alatt felfalja a lehullott leveleket.
A borostyánokat nem csak vertikálisan érdemes futtatni. Kiválóan beválnak talajtakaróként is olyan helyeken, ahol más kultúrnövény nem, vagy csak sok macera árán él meg – például rézsűn, árnyékos talajon. További előnyük, hogy különösebb ápolást sem igényelnek, a borostyánmező egyetlen hátránya, hogy nem szabad járkálni rajta. Szerencsés, aki a kertje szélén, a kerítés tövében egy méter széles borostyán csíkot tud nevelni. Ősszel elég erre a csíkra söpörni vagy fújni a lehullott levelek. A mozgékony borostyán levelek néhány nap alatt kibújnak, a száraz levelek fölé emelkedve eltűntetik azokat. Azután alul a talajlakók vad igyekezettel elemésztik a szerves anyagot.
Nem nehéz a borostyán sávot karban tartani, de állandóan résen kell lenni, különösen, ha levélmegsemmisítésre fogják, ekkor ugyanis saját magát trágyázva lelkes növekedésbe kezd. Ha jól érzi magát, növényi léptékkel mérve, gyorsan, szinte rohanva, képes nagyobb helyet elfoglalni. A kert felőli részen a terjeszkedési próbálkozásoknak gát lehet a fűnyíró. A kerítésmászástól metszőollóval visszatartani már fáradtságosabb.
Mostanában újra divatosak az aprólevelű sövénynövényekből vagy örökzöldekből készített alakfák. Az igen dekoratív szoliterekkel azonban nem csupán az a baj, hogy meglehetősen borsos árat kérnek el értük a kereskedők, hanem az is, hogy rendszeres, finom nyírást igényelnek, s némelyik akár igen kényes is lehet. Ilyesfajta kerti dísz azonban borostyánból is készíthető. Ehhez egy előre elkészített vázra van szükség. Egy ügyes kezű kertésznek nem okoz gondot egy ilyen szerkezet elkészítése. Az üres váz belsejébe kell a kiválasztott borostyánfajtát ültetni. Amint kihajt, hamar megtalálja a kapaszkodásra alkalmas felületet, s gyorsan befonja, átbújik a hálón, befedi. Ezután, csak annyi ápolást igényel, hogy a kajla hajtásokat le kell nyisszantani. Biztosak lehetnek benne, hogy az egyszerűen és kis költséggel létesített „alakbokrokkal” sok irigyet szereznek.
A szabadban élő, télálló borostyánokból a Magyar Borostyán Társaság tagjai a Budai Arborétumban is látható bokorborostyán változatokat nemesítettek. Ezek nem kapaszkodnak, hanem egy nagyobb edényben pompáznak. Ilyet házilag is össze lehet hozni, ha egy amúgy kapaszkodó borostyántömegben találnak olyan önálló életre „vágyó” kinövést, amely különválva a borostyánfalból, ágként nő. Miután elvirágzott, vagy még jobb, ha már termést a következő tavasszal beérlelte, öt-hat leveles hajtásként le kell vágni és zölddugványként lehet gyökereztetni. Ha megered, akkor nagy valószínűséggel edényes növény lesz, ugyanis az ilyen hajtáscsúcs – az anyanövényben lévő társaihoz képest – téves információt kapott, s kapaszkodás nélkül nő.
Egy fajnak több formája is létezik, amíg a növény tud kúszni, addig marad fiatal. (Ezt a kort rendszeres metszéssel a végtelenségig meg lehet hosszabbítani.) A borostyán így megtartja különleges tulajdonságait. Ha a kacsok már nem találnak több kapaszkodási pontot, és egyidejűleg egy határt is elért a növény, azután érdekes dolog történik. Ilyesmit lehet látni az erdőkben. Ha a borostyánnal befutott fa tetejére ér a növény, akkor külsőleg megváltozik, és oldalhajtásokat hoz, amelyekkel mintha tapogatná a környezetet és keresi az új kapaszkodási pontot, ha ilyet talál, akkor az összes „csáp” ebbe az irányba igyekszik. Ennek a borostyánnak a levelei alakja változik, és befejezi a kapaszkodó gyökerek növesztését, ráadásul, a nektárkedvelő rovarok örömére, minden ősszel virágba borul. (Az ezekről a kifejlett borostyánról szedett dugványokból, már nem kúszónövény, hanem bokor lesz, mert az örökítő anyag megváltozott.)
A borostyánnak szobai változata is van. Közvetlen napfénytől mentes, világos helyen érzi jól magát. Fény hiányában a levelek elvesztik színüket. Hűvös, de fagymentes helyet szeret. Nyáron rendszeresen kell öntözni, hogy földje mindig nyirkos legyen. Télen kisebb a vízigénye, de gyökérlabdája nem száradhat ki.