Ha a növény irányíthatná az öntézést, hajnali négykor nyitná a csapot
A növények meglepően sok vizet igényelnek. Egy-egy átlagos növényről elmondható, hogy egy kilogramm szárazanyag (levél, szár, virág, gyökér, termés) előállításához több száz, esetleg ezer liter vízre van szüksége. Például a dísztökféléknek 800 liter vízre van szükségük ahhoz, hogy egykilónyi tököt neveljenek. A szabadban elő növények esetében egyszerűbb a helyzet, mert a terjedelmes, hosszú gyökérzetükkel alaposan behálózzák a rendelkezésre álló területet. A vízkedvelő pistikék, begóniák, muskátlik a melegebb napokon 1-1,5 liter vizet is igényelhetnek, vagyis májustól októberig 150-200 liter is elfogyasztanak.
Ma már sokféle módon lehet öntözni. Ugyanaz a terület, kert, balkon vízpótlása megoldható néhány száz forintos locsolókannával, 25 méterenként kétezer forintos slaggal és több tízezer forintból telepített különleges öntözőberendezéssel, amely egyebek mellett arra is alkalmas, hogy akár a cserepes növények különleges igényeit is kielégítse.
A műkedvelő kertész egyik legnehezebben elsajátítható tudománya az öntözés. Ráadásul a nagyobb kerttel rendelkezők számára nem is olcsó mulatság. Egyébként még a kert öntözése sem fogyaszt annyi vizet, mint sokan gondolnánk. Egy 400 négyzetméteres terület éjszakai frissítő locsolása pontosan annyi vizet igényel, mint amennyit fürdéskor engednek egy átlagos méretű fürdőkádba.
Már csak azért sem egyszerű az öntözés megfelelő gyakoriságát, vízdózisát, a napszakot eltalálni, mert a cserépben, ládában, kertben élő növények vízigénye naponta is változik. A nagyobb gyakorlattal rendelkező növénybarátok felismerik a szomjas szobanövényeik jelzéseit.
A növény ugyanis a levelek színével, feszességével, a levélnyelek állásával mutatja: szomjas, vagy még kitart a belső nedvesség. Van, amelyik növény a hűvösebb éjszakai órákban magához tér, gyökérzete segítségével képes pótolni az elpárologtatott vizet. Az érzékenyebb növények, ha ég időben jutnak a pótnedvességhez, némi virág vagy levélveszteség árán túlélik a száraz időszakot. Ez jellemző a pázsitfűfélék többségére. Viszont vannak olyan fajok, amelyek végérvényesen elpusztulnak.
A jól beállt, gondozott gyep számára 20-22 fokon kéthetente elegendő négyzetméterenként 20 liter vizet kijuttatni, míg 30 fokon már 5-6 naponként ennek a duplájára van szükség. Homokos talajon több részletben érdemes öntözni, mivel gyenge a vízmegtartó képessége, de kötött talajon kifejezetten káros a mindennapi öntözés, mert ilyenkor a gyökerek nem hatolnak elég mélyre, és emiatt gyengébb lesz a növények általános kondíciója. Az öntözésre a legjobb időpont a hajnali négy óra, mert ilyenkor még hűvös van, ami csökkenti párolgási veszteséget, viszont a kelő nap melege már elveszi a nedvesen helyeket kedvelő csigák mászókedvét.
A kerti öntözés ma már külön üzletágnak számít. Alapvetően kétféle elterjedt rendszert különböztetünk meg. A mozgatható, a slaugra és a végére – rendszerint egyetlen mozdulattal kattintható – kijuttatóból áll. Míg a telepített ennél sokkal bonyolultabb, földalatti csőhálózatból, esőztetőkből, szelepekből, fúvókákból, permetezőkből áll. Ez utóbbi rendszert általában víztakarékosnak mondják, ami igaz, de az is, hogy annyi pénzért, amennyibe kerül, évtizedekig futná a hagyományos öntözés vízdíjára.