Elő a gumókkal!
A növénybarát fórumokat böngészve azt tapasztalom, hogy alig várjátok már, hogy kiültethessétek a kertbe a fagyérzékeny hagymás, gumós növényeket, a kánnát, a begóniát, a dáliát, a kardvirágot vagy a liliomot. Erre jó néhány hetet még várnotok kell, de ha végképp nem tudjátok kordában tartani ültetési vágyatokat, és csábosan csalogatnak a színes tasakok a gazdaboltokban, áruházakban, vagy éppen már tavaszt éreznek és hajtanak a tavalyról betárolt hagymák, gumók, hagymagumók, nincs akadálya annak, hogy már most cserépben, ládában előhajtassátok kedvenc növényeiteket.
Elöljáróban tisztázzuk, hogy mi is a különbség a hagyma, a gumó, a hagymagumó vagy éppen a gyöktörzs (más néven rizóma) között. Közös bennük, hogy feladatuk a tápanyag-raktározás. Ivartalan szaporítóképletek is egyben, sarjakat nevelnek, amelyekből új növény fejlődik.
A hagyma húsos allevelekből álló, többnyire száraz buroklevéllel fedett, rövid szártagú föld alatti hajtásmódosulás. A hagymatönkön lévő csúcsrügyből fejlődik a föld feletti hajtás, lefelé pedig hatáseredetű gyökerek nőnek. A hagymás virágok többségének (tulipán, nárcisz, amarillisz) hagymáját buroklevél fedi, míg a liliom hagymája csupasz.
A gumó megvastagodott, húsos, rövid szártagú, tápanyag-raktározó, földbeni módosult hajtás, amelyen az allevelek hónaljában rügyek vannak. A gumó lehet szárgumó (ciklámen), illetve ággumó (dália, begónia, sáslilom).
A hagymagumónak nincsenek húsos hagymalevelei, de a megvastagodott raktározó tengelyrészt a hagymához hasonlóan hártyás buroklevelek borítják. Belső szövetszerkezete inkább a gumóéhoz hasonlít. Ilyen szaporító képlettel rendelkezik a kardvirág, az őszi kikerics, a frézia és a krókusz (sáfrány) is.
A gyöktörzs, más néven rizóma rövid szártagú, megvastagodott raktározó- és szaporítóképlet, amelyen barna pikkelyszerű allevelek vannak, ezek hónaljában pedig rügyek fejlődnek. Lehet korlátolt növekedésű, amikor a csúcsrügyéből föld feletti hajtás fejlődik, a csúcsrügy alatti oldalrügyekből pedig a gyöktörzs növekedése folytatódik tovább (pl. nőszirom, salamonpecsét, szerelemvirág), illetve korlátlan növekedésű, ahol a csúcsrügy állandóan továbbfejlődik, és a föld feletti hajtás az oldalrügyekből fejlődik (gyöngyvirág, bambusz, nádfélék). A gyöktörzses dísznövények közé tartozik még a kánna, a kálla és a pünkösdirózsa is.
A botanizálás után most térjünk is rá a lényegre: hogyan hajtathatjuk elő tél végén ezeket a növényeket, és mi is az előnye mindennek.
A hagymás, gumós növények előnevelésénél általános szabály, hogy a gumókat csak akkora cserépbe ültessük el, amekkorába éppen beleférnek, de semmiképpen se szorítsuk bele őket az edénybe. A most vásárolt hagymákat, gumókat célszerű néhány órára langyos vízbe beáztatni, hogy megszívják magukat nedvességgel. Úgy ültessük el őket, hogy a felső részük (ha már hajtanak, akkor a hajtásuk) kilátsszon a földből. A kertből ősszel fölszedett és teleltetett képleteket válogassuk át, a tapintásra puha, rothadó, korhadó részeket dobjuk ki, és az egészséges darabokat használjuk fel. Tegyük őket nejlon zsacskóba, szórjunk rájuk egy kevés por alakú gombaölő szert (Dithane M-75, Champion WG), óvatosan rázzuk meg (főleg, ha már a hajtás is látszik), így megoldottuk a csávázást, ami a talajlakó gombák és baktériumok ellen véd. Fontos még, hogy kis adagonként öntözzük a növényeket, mert könnyen kirohadnak. Az öntözéshez kézmeleg vizet használjunk. A cserepeket fagymentes, vagy enyhén fűtött, de legfeljebb 16-18 oC-os. világos (!) helyiségbe tegyük. Sötétben a hajtások megnyúlnak, gyenge növényt kapunk. Elsődleges célunk a jó begyökeresedés, ezért ha kihajtottak, foszforban gazdag palántanevelő tápoldatot kaphatnak az előírtnál hígabb töménységben. A cserépben előhajtatott, előgyökereztetett nyári hagymás, gumós növényeket fagyosszentek után ültessük ki a kertbe. Gyorsabban indulnak fejlődésnek, korábban és hosszabban virágoznak.
A legnépszerűbb hajtatott és többnyire szobanövényként tartott fagyérzékeny hagymás dísznövény az amarillisz, szép magyar nevén lovagcsillag. A frissen vásárolt hagymát úgy ültessük el, hogy felső 1/3 része a föld felszíne fölött legyen. Alaposan öntözzük be a közeget, ha sokat ülepszik, töltsünk rá még egy kevés laza általános virágföldet. A növényt helyezzük napfényes helyre (ablakpárkányra), lehetőleg hűvös (18-20 oC-os) szobába, és várjuk a virágzást. Ha a virágbimbó csúcsa megjelent, öntözzünk rendszeresen, de a cserép alján ne álljon víz. Ültetéstől a virágzásig körülbelül 6-8 hét telik el. Az amarillisz újravirágoztatással kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Van, aki a sötétítésre esküszik, és az átültetés utáni beöntözéstől a virágcsúcs megjelenéséig papírsüveget húz a hagymára. Van, aki nem sötétít, hanem az elvirágzás után a kertbe kiültetett növényt a tervezett virágoztatás előtt 6-8 héttel (október-novemberben) felszedi, becserepezi, alaposan beöntözi, és a cserepet az ablakpárkányra helyezve várja a virágbimbó megjelenését. A virágzás legfontosabb feltétele a 8-10 hetes szárazon pihentetés.
A gumós begónia rendkívül kedvelt, változatos virágszínű és formájú növény. Alapvetően árnyékos helyre ültessük a kertbe, csüngő változatai balkonládában vagy függőcserépben a terasz, erkély díszei. Ha a teleltetett gumók már kezdenek hajtani, óvatosan cserepezzük be őket a fent leírtak szerint. A sarjgumókat óvatosan válasszuk le az anyagumóról, és külön cserepezzük be kisebb edénybe. Ugyanígy tehetünk a kardvirág hagymagumójával is.
A dália koloncos gyökerei, illetve a kánna rizómája külön gondoskodást igényel. A legjobb, ha ezeket nedves homokágyon szaporítóládában hajtatjuk meg. A homokágyat kézmeleg vízzel folyamatosan tartsuk nedvesen, és várjuk meg, amíg a hajtások megjelennek. Úgy válasszuk szét a dáliagumókat, hogy egy-egy gumón egy-két friss hajtás legyen. A kánna gyöktörzsét hasonló elvek alapján késsel vágjuk szét, a vágási felületet mártsuk gombaölő porba. Ezt követően a fentiek szerint cserepezhetjük a növényt. Ha nem akarunk cserepezni, hanem az előhajtatott és szétválasztott részeket közvetlenül a kertbe ültetjük, akkor az előcsíráztatást áprilisnál előbb ne kezdjük el.
Az afrikai szerelemvirágot (Agapanthus) többnyire edényben tartjuk. A most vásárolt rizómát szétterítve ültessük el végső edényébe, akár egy szép mediterrán agyagedénybe, és fagyosszentekig tartsuk fagymentes világos helyiségben. Nyáron a fagyokig díszíti a teraszunkat. A teleltetés alatt, októbertől márciusig csak mérsékelten öntözzük. A levelek télen is a növényen maradnak. Márciustól növeljük a vízadagot, és tápoldatozással kezdjük el a lakásban vagy az enyhén fűtött teleltetőben hajtatni a növényt, és május közepén tegyük ki nyári lakhelyére. Átültetni csak akkor kell, ha gyökerek láthatóan kinőtték az edényt, körülbelül 4-5 évente, márciusban. Ilyenkor szétoszthatjuk a tövet.
Tavaszi virágos ünnepeink, a Valentin-nap és nőnap mellett, illetve után az írek védőszentje, Szent Patrik napjához (március 17.) is kapcsolódik egy növény, méghozzá az apróhagymás háromszöglevelű madársóska (Oxalis triangularis).
Zöld és lila levelű változatban is kapható az árudákban. Apró hagymáit sűrűn egymás mellé ültessük a cserépbe. Szobaablakban tartva öntözzük rendszeresen, ne hagyjuk a talaját kiszáradni. A fagyok elmúltával kihelyezhetjük a teraszra. A tavaszra meghajtatott oxálisz nyáron visszahúzódik, és 2-3 hónapon át pihen. Ilyenkor tegyük hűvös, száraz helyre, a száradt leveleket szedjük le róla. Ha friss hatások megjelennek, kezdjük el öntözni. Télen egy újabb nyugalmi időszak következik, ekkor tartsuk fagymentes helyen.
Pap Edina
kertészmérnök