Az ártatlan júdásfa

Az év végi ünnepek idején érdemes számba venni kultikus növényeinket. Az első helyre az olajfa kínálkozna, azonban sajnos környékünkön nem él meg. Viszont egyre több kertben él a közönséges júdásfa (Cercis siliquastrum). Azt tartják róla, hogy egy ilyenre aggatta magát Júdás, miután Jézust elárulta. A hiedelem szerint virágai Krisztus vérét szimbolizálják, a lapos magvak pedig a Jézus beárulásáért kapott ezüstpénzeket.

Eredetére utalva júdeai fának nevezték, így ragadhatott rá a júdásfa elnevezés, mert a keleti mediterrán területeken, Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában honos. Betelepítették az Atlanti-óceán több szigetére is.

A klímánkon is télálló fajok – mert a családba 6-7 lombhullató hüvelyes cserje és fafaj tartozik – különlegessége, hogy a mutatós, kicsi lilás, bár inkább rózsaszínes virágai április-májusban jelennek meg vesszőin,és inkább a második éves ágain és a törzsén is. A törzsvirágzás vagy törzsönvirágzás a botanikában az a ritka jelenség, amikor a virágok nem a csúcshajtásokon, hanem az idősebb fás szárakon és a törzsön fejlődnek ki. Azon kevesek közé tartoznak, amelyek előbb virágoznak, utána lombosodnak. Ha ugyanez a gyümölcsfákon történik, akkor teljes frászban lehetnek, hiszen ez a fitoplazmás betegség egyik tünete.

Ha a júdásfát kérdeznék inkább a teljes napon, jó vízelvezetésű és humuszban gazdag talajt kedveli. Nem igényel gondozást, azon túl, hogy fiatal korában, ha szükséges segíteni kell a vezérhajtás kiválasztásakor.

A faiskolában a drágább növények közé tartozik ezért, aki akarja, félfás dugványról nyáron és kora ősszel szaporítható. Frissen szedett magja is alkalmas a júdásfa ültetvény kialakítására, a vetés előtt azonban meleg vízben áztatva kell a magokat felpattintani.