Sövény, de miből?

Az új sövények tulajdonosainak mindenekelőtt türelmesnek kell lenni, mert zöld fal kialakulásához idő kell. Némelyik sövény évtizedes várakozás után lesz teljes. Akinek sürgős a takarás, legjobb, ha a mostanában divatossá váló Turkesztáni szilt (Ulmus pumila var. arborea) választja. Igaz, az élénkzöld, fényes kis levelű sűrű sövényt alkotó növény lombhullató. De a talajban nem válogatós és, ha elegendő vizet kap, rendkívül gyorsan, évente 1,5-2 métert is növekszik. A tehetősebb, kész kerítésre vágyóknak ajánlhatók a kétméteres örökzöld. Az ezekből összeállított kerítés annyiba kerül, hogy ennyiért szilárd kerítést is építtethetnének.

Aki most fontolgatja a sövénykerítést, azzal számoljon, hogy még a gyorsan fejlődő növények esetében is minimum 2-3 év, amíg a faiskolák szokványos kínálatából magyar szemmel kerítésnek értékelhető magas sövény nő ki. Ha már a kívánt méretűek a növények, akkor akár le is bontható a korábban provizóriumként telepített drótkerítés. Érdemes megszabadulni tőle, mert később sok kellemetlenséget okoz, amikor a drótdarabok innen, onnan előtűnnek.

Ha ízlésesen és a növények kölcsönhatásait figyelembe véve válogatják a virágzó cserjéket, kerítésük az utca dísze lehet. Ezekre jellemző, hogy a nyírt sövénynél rövidebb idő alatt érik el a megfelelő méretet. A cserjesorban lehet egyetlen fajt vagy különböző virágzó bokrokat ültetni. Ez utóbbiak növekedésben, virágszínben és a virágzás idejében különbözhetnek egymástól. Célszerű hasonló iramban fejlődő növényeket ültetni, ellenkező esetben ugyanis a gyorsabban fejlődők elnyomják a kisebbeket.

A kert szélének beültetéséhez legalább két méter magasra növő cserjék alkalmasak: aranyvessző, fehértarka levelű som, hortenzia, japánbirs, japán rózsa, jezsámen, korai nyári orgona, korai tamarix, kerti bajnóca, mályvacserje, orgona, ostorménbangita, rózsalonc, sárga levelű hólyagvessző, gyertyán, mezei juhar.