Növényvédelmi teendők 2015. 08. 23-29.

Az elmúlt alkalommal a diófák főbb betegségeiről írtam, most legfontosabb kártevőiről készítettem rövid összefoglalót.

Az almamoly a dió termésének legveszélyesebb károsítója. A hernyók be- és kifurakodása a dió köldökrészénél történik. A „molyos” dió köldöknyílása fekete színű. Sok esetben az apróbb, csonthéjra feketedett terméskupacsú, értéktelen diók kialakulásáért is az almamoly a felelős, amelyet az első nemzedék hernyói okoznak. A dión okozott kártétel a magbél elfogyasztása, a csonthéj belső, szövedékes ürülékkel, rágcsálékkal való kitöltése. A fertőzöttség mértéke az egyes fajtákon eltérő. Pl. az Alsószentiváni 117-es és a Tiszacsécsi 2 fajta viszonylag ellenálló. A telet a kártevő kifejlett lárva alakban tölti, leggyakrabban a fák törzsén, szövedékgubóban, de lehet a talaj felső rétegében is. Évente két nemzedéke van. Az első rajzása május közepén kezdődik, a második július végén-augusztus első felében. Csak ekkor célszerű védekezni, vagyis a „kisdió” méretnél lehetőleg a kártevő életfolyamatait megzavaró készítménnyel (pl. Dimilin, Runner stb.). Előrejelzése szexferomon-csapdával megoldható.

A diót két levéltetűfaj is megtámadhatja. Életmódjuk ugyan különböző, de kártételük, tömeges felszaporodásuk, évente több, mint tíz nemzedékük azonos. A védekezés várható időpontja április végétől, a levéltetvek megfigyelése mellett várható.

Az atkák közül a gubacs- és levélatkák ellen rügyfakadáskor – az előző évi fertőzés nagyságának megfelelően – kell védekezni speciális atkaölő szerrel (pl. Nissorun, Ortus, Sanmite). A takácsatkák száraz, meleg években, a nyári hőségnapok idején tömegesen felszaporodhatnak. Több nemzedékük ellen – ha szükséges – speciális atkaölő szerrel lehet védekezni.

A lárva alakban telelő pajzstetvek ellen védekezés közvetlenül rügyfakadás előtt olajos lemosóval lehetséges. A két nemzedékes kaliforniai pajzstetű lárvája június elején és augusztus közepén bújik ki a pajzs alól, ekkor célszerű ellene a védekezés (pl. Mospilan, Actara (II. kat.))

A felsoroltakon kívül sok egyéb károsító fellépésével is számolhatunk. Gyakoriak a farontó lepkék hernyói, amelyek két évig károsítanak a fatörzsben. Mezei és kószapocok, valamint nyúl kártétele is előfordulhat.

Újabb károsítókkal is meg kell ismerkedni a diótermelőnek: az amerikai lepkekabócát az előzőekben már ismertettem. A dióburok fúrólégy – nyálkává változtatja a dió burkát és ehetetlenné a termést. (képen) Tojásrakása a zöld dió termésburkára történik, a lárva befurakodásának helyét a termés felületén apró, fekete szúrásnyomok jelzik. Életmódja és kártétele a cseresznyelégyhez hasonló. Védekezésre jelenleg csak mechanikai javaslat létezik: a fertőzött termésburkok elégetése és a fák aljának fóliával való letakarása – mivel a bábozódás a talajban történik.

 

Dr.Varga Mária

szaktanácsadó